Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)

1980-11-15 / 22. szám

I Official Organ of the Hungarian Baptist \ ifion of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) “ÉN VELETEK VAGYOK MINDEN NAPON” —TM (Máté 28:20.) ——— E szavakat Urunk feltámadása és mennybemenetele előtt mondotta. Nem “veletek voltam", nem “veletek leszek”, hanem “veletek vagyok”. Ez azt jelenti, hogy az Úr mindig velünk van. Ez a bibliavers foglalkoztat en­gem; erről szeretnék pár sort írni az olvasóknak. Az Úr Jézus ez ígéretét nem a hitetlen embereknek mondotta, ha­nem az O tanítványainak. Az Övéi­nek, akik szívükbe fogadták Őt, sze­retik Őt és az O parancsolatait meg­tartják. Ez ígérettel Urunk felmér­hetetlen kincset ajándékozott Övéi­nek... Úgy gondolom, mindannyian megtapasztaltuk már, hogy az Úr az Ó ígéretét beváltotta életünkben és ez érvényes attól a perctől fogva, hogy az Úr Jézus ajkát elhagyta és érvényes velünk szemben, míg a földi létben vagyunk, sőt az örökké­valóságban is... Velünk volt betegségben otthon vagy kórházi ágyon; súlyos műtét előtt, alatt, vagy utána; velünk volt nehéz munkákban; velünk volt kísér­téseinkben. És a “volt” helyett nyu­godtan mondhatjuk: “van”. Ez azt is jelenti, hogy vele van övéivel üldöz­tetéseikben, megpróbáltatásaikban; sőt akkor is, midőn bíróságok elé hurcolják őket az Úr nevéért. Milyen óriási reményt ad ez ígéret az éppen napjainkban üldöztetés alatt levőknek... Két csodálatosan szép és építő tartalmú könyvet olvas­tam, amely könyvek akkor íródtak, amikor az igehirdető író nem prédi­kálhatott, mert engedélyét a hitetlen hatóság bevonta. Én tapasztalatból tudom, hogy az “én tiveletek vagyok” ígéretre tá­maszkodik az imaházat építő gyüle­kezet..., mert tudja a gyülekezet, hogy Istennek kedves dolgot cselek­szik... Velünk volt, amikor üldöztek bennünket, velünk van most is és ve­lünk lesz a jövőben is... Ráhagyat­kozunk azért minden terhűnkkel és gondunkkal. Ismerős a történet: “Nehéz terhet cipel a hátán egy ember. Egy lovas fogat jön az úton és a hajtó megszó­lította: ‘Üljön fel a kocsira hátul, hisz nehéz terhe van’. Jó utat tettek meg már, mikor a kocsi tulajdonosa hátra néz és elcsodálkozva látja, hogy az utas hátát még mindig húz­za a nagy teher. Hátra szól: ‘Tegye le azt a nagy csomagot’. De a felenge­dett utas így felelt: ‘Elég, ha enge­­met cipelnek, nemhogy még a nagy terhemet is cipeljék’. ” így cselekszünk mi is sokszor. Nem hagyatkozunk egészen a mi Urunk­ra. Pedig visszautasítani az Ő szere­­tetét igen nagy bűn. Imaház építésre kértünk enge­délyt, illetve, hogy régi imaházunkat felújítsuk. Az engedélyt nem adták meg. “Építsünk újat!” — mondták Szorgos munkában eltöltött szol­gálati éveket háta mögött tudva a tevékeny idős kor napjait Dunaha­­rasztin tölti Kovács Imre lelkipász­tor, nyugalmazott egyházelnök test­vér és felesége. Kettőjük közös élet­útja ötven esztendeje kezdődött el, s szeptember 7-én, a dunaharaszti imaházban ezért adott hálát az ünnepeitekkel együtt az örvendező gyülekezet. A tiszteletre méltó idős lelkipász­tor házaspár az ifjabb nemzedék tar­áz illetékesek. Hozzáfogtunk új ima­házat építeni. Minden munkát in­gyenesen végeznek az építő érdek­lődők. Áldozzák szombatjaikat, dél­utánjaikat az Úr házának építésére. Az építő gyülekezet tagjai komoly összeget adtak össze. Akik a tégla­munkát nem bírják, kézimunkát ké­szítenek, azt kisorsolják és az ár az építkezésbe megy. A gyülekezet tagjai közül egy nő otthon főz az építőknek, hogy ne éhesen dolgozzanak. Bár itt nagyon jól érzem maga­mat, mégis kissé szomorú vagyok, hogy ilyen áldott munkát otthagy­tam... Fizetett szabadságom alatt akartam ott dolgozni, de nem lehe­tett, mert műtéten kellett keresztül esnem... De hiszem, hogy Uram megbo­csátja mulasztásomat, hisz betegség miatt nem dolgozhattam. De megtapasztaltam az Igét ma­gam is. “íme én tiveletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. ” Igen, az Úr velem van. Fülöp Árpád karuhás karéjából körülvéve ült a szószék előterében. Az Igét Lukács evangélium első fejezetének néhány kiválasztott igeverse alapján Békefi Pál lelkipásztor, nyugalmazott teoló­giai tanár testvér hirdette. Érzékle­tesen szemléltette Zakariás és Erzsé­bet példáján, hogy miként működik a Szent Lélek egy idős lelkipásztor életében. Köszöntő szavaiban Békefi testvér hálával emlékezett meg a sze­mélyes kapcsolat során szerzett áldá­sokról. Fölsorakoztak az elöljárók is Az Ur áldott emberei

Next

/
Thumbnails
Contents