Evangéliumi Hírnök, 1980 (72. évfolyam, 1-24. szám)
1980-11-01 / 21. szám
VOL. 72., No. 21, NOVEMBER 1, 1980 (USPS 716300) 72. ÉVF., 21. SZÁM, 1980. NOVEMBER 1. »X* .................»*»< X oi f i- -.« Vi^ Ferenc Reförmát^^ StiI?bo-V Av«umT íh ''«boy. V.J. 08861 MESS ENGER Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Since 1908 Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK H A T A L M A ” (Róma 1:16) ^ adás se, a megadott magért. A hála-ISTENNEK PEDIG LEGYEN HALA adás a megáldott munkáért a gyárakban vagy egyéni vallalkozasok^'■5 15. ban, hivatalokban, a gyülekezetben. Kor. II. Minden egészséges hálaadásban van egy ilyen túláradó érzés, amit Pál ezekkel a szavakkal fejez ki: Az Istennek pedig legyen hála. Aki így érez, azt nem kell buzdítani, mert már felbuzdult. Annak nem kell mondani, hogy miért legyen hálás, mert már látja azt. LEGYÜNK HÁLÁSAK ISTEN KIMONDHATATLAN AJÁNDÉKÁÉRT a) Hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét. Kétségtelen, hogy Istennek mindörökké legnagyobb ajándéka a ke-LEFELÉ TARTUNK? Lefelé tartunk! — mondják rólunk az emberek, ha fakul a szemünk fénye és hangunk megremeg. Sajnálkozó mosolyt is megfigyelhetünk, amikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjunk miatta? — Az óra lepereg, s vár az az ország, ahol senki se lesz öreg. Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak, óvatosak. Nem várnak derűs, fényes utak. Halkabb a szó csengése, nehezen halljuk már, és veszít melegéből a kedves napsugár. De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg, vár az az ország, ahol senki se lesz öreg. Lefelé tartunk, mondják. De biztatóan ragyog felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod vagyok! Fáradt gyermeket, hordoz és erős égi kéz. Szólít. Szava színarany és édes, mint a méz. Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg, s vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek! Hallom már a magasból a győztes éneket, s látom, fehér ruhában, királyi trón körül nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül. Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg! Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg! T urmezei Erzsébet gyelem, amelyben részünk lehet. Az ajándék, amit Jézus Krisztusban nyertünk. Mert semmit sem használ, ha az egész világot megnyertük is, ha a lelkünk kárt vall. Minél mélyebbre jutunk ennek a megértésében, annál inkább kérdezzük: Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? Minél kevésbé vágyódunk az áldozatra, annál valószínűbb, hogy elhalványult előttünk a kegyelem nagysága. Legyen a szívünkben hála a kegyelemért! b) Magot ád a magvetőnek — áldást a munkára. A világ minden táján túlságosan úgy alakult az emberiség szemlélete, hogy a kenyérkérdés az ember, az emberiség kezében van. Azt kellene inkább látnunk, hogy ami rossz született ebben a kérdésben, az származik az embertől. Megrontott környezet, igazságtalan életkörülmények, egészségtelen életvitel. Az áldás az Istené. Ha valahol, Saskatchewanban bámulatos, amire az ember képes. Egyetlen farmer száz meg száz holdakon termel egyedül. Az agrotechnika kifogástalan. Mégis itt látni igazán, hogy mennyire Isten kezében van az áldás. Egyetlen hónap alatt többet tesz Isten a természet erői által, mint az ember minden tudománya és szorgalma. Kedvező időben nézegetjük a gépeket, a helyi viszonyokra kitenyésztett vetőmagot és egyéb eszközöket. Emésztő szárazságban, özönlő esőben, hirtelen viharban, késői és korai fagyok idején szorongó szívünkből felszakadt a segélykérő fohász. Ne maradjon el a méltó hálac) Meggazdagít teljes jószívűségre. Megtanultam egy csodálatosan szép, népi bölcs mondást: Nem méltó az az áldásra, Ki soha nem gondol másra. Olyan keresztyén szívekből virágzott ki ez a szép mondás, akiknél a keserves új-honalapítás idején a testet-lelket dermesztő téli éjszakákon az ablakban szüntelenül ott világított a mécses, az eltévedt vándorok részére. Akiknek házaküszöbét nem lehetett és ma sem lehet úgy átlépni, hogy egy falat kenyér, egy ital tea, kávé fel ne frissítené a betérőt. Akiket a jószívűség gazdagságával megáldott az Isten. Ez a gazdagság nem a végtelen határ termése. Isten kegyelmi ajándéka a benne hivőknek. ÁLDOZATUNK LEGYEN ISTEN KEDVE SZERINT VALÓ a) Bőséges. Aki fél kimondani ezt embertársa felé, az maga sincs rendben ezen a téren és akarata ellenére megcsalja felebarátját. Egy cipész ember úgy vette Istentől, hogy a mindenkori lelkipásztorának a lábbelijéről maga gondoskodik. (Nemcsak a lelkipásztoréról.) Amikor az egyik lelkész féltő szeretettel azt kérdezte: “Nem gondolja a testvér, hogy a sátán egyszer azt súgja, hogy sok lesz már?” A cipész így felelt: “Ha a testvér az én lelkemről gondot visel, olyan nagy dolog, ha én a testvér lábáról viselek gondot?” A lelkész megilletődötten megszégyenült. Sohase féljünk attól, hogy NO VEMBER 2. VASÁRNAPJA IRODALMI NAP
