Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)

1979-01-15 / 2. szám

VOL. 71.. No. 2, JANUARY 15, 1979 71. ÉVF., 2. SZÄM, 1979. JANUÁR 15. mm Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America A/ Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja " A z Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) MINDEN TÉRD MEGHAJOLAKI ELŐTT Az Úr Jézus csak szeretni tudott és szeret ma is. De e földön jártakor csak igen kevés mértékben kapott vi­szonzást. Éhes volt, de a fügefán nem volt termés. Jákob kútjánál vizet kért, mert szomjas volt, de nem kapott vizet. Egy falu elé fáradtan érkezett bebocsátást kért, de a falubeliek nem fogadták be. Álmosan pihenni tért egy hajón, de álmából felzavar­ták. Más házánál és csak egy istállóban jött le e világra. Másé volt a csónak, amelyből prédikált. Másé volt az otthon, ahol az Úrvacsorát szerezte. Másé volt az állat, amelyen Jeruzsá­lembe vonult. Másé volt a sír, amely­be temették. “Gazdag lévén szegénnyé lett érte-Januári imádság Uram! Valamire rájöttem ma, (és van, aki későn és van, aki soha) Azt hiszem felnőtt lettem, Szívemben tartósan beköltözött a Béke, Krisztusi koromban megértettem, Az életnek soha nincs vége. Mindennek értelme van, Csodálatos rendben élünk! Lehet, hogy száz év múlva Kézenfog valakit egy félbemaradt mozdulat, Lehet, hogy száz év múlva Megsegít valakit egy ma leírt gondolat. Uram! Felnőtt lettem. Úgy kezdődött, hogy az este múlt időbe tettem egy imát. Megtaláltam a sokáig hajszolt harmóniát. Ilosvay Selymes Judit tek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok. ” Igen, a mi Urunk valóban sze­génnyé lett. Mit kapott hát a mi Urunk? Ka­pott fejére vércseppeket előhozó töviskoszorút; arcába meggyalázó köpéseket; hátára vérbuggyasztó korbácsolást; kezeibe és lábaiba nafjy szögeket . . . És kapta a borzalmak borzalmát, a keresztet. A kereszthalált azért kapta, hogy ne csak fájdalomban, de gyalázatos halállal haljon meg. Lefejezhették volna, mint Jánost; megkövezhették volna, mint Istvánt; de azt akarták, hogy a leggyalázóbb büntetéssel vé­geztessék ki . . . Dehát miért is feszítették fel? Hi­szen az Ige azt mondja Róla, hogy: “. . . mindent jól cselekedett." A sü­keteket hallókká, a vakokat látókká, a bénákat járókká tette; a pokloso­­kat megtisztította; a halottakat fel­támasztotta. Ma sem értik milliók, hogy a ke­­resztrefeszítés hogyan * történhetett meg? Akik a keresztre juttatták, azok is azt hitték, hogy “ostoroztatik, verettedk és kínoztatik Istentől”, ezért kiáltották a kereszt alatt: “Bí­zott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja . . . ” — De voltak, akik látták ezer évvel előbb Jézust a ke­reszten. Dávid látta, ezért írta többi között: “. . . átlyukasztották kezei­met és lábaimat ...” Ésaiás látta, azért írta többi között: “Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő utára tértünk-, de az Úr mindnyá­junk vétkét Oreá veté. ” Isten szeretete juttatta az Urat a keresztre. "Úgy szerette Isten e vilá­got, hogy az O egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. ” És a mi Urunk mindenben az Atya akaratát cselekedte. "Aki, mikor Istennek formájában volt nem tekin­tette zsákmánynak, hogy Ö Istennel egyenlő; hanem önmagát megüresí­­té, szolgai formát vévén föl, embe­rekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott mint ember megalázta magát, engedel­mes lévén a haláláig, még pedig a keresztfának haláláig. ” Isten megju­talmazta Fiának hűségét és engedel­mességét. így olvassuk: “Annak okáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékozza neki oly nevet, amely minden név felett való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt lévőké. Es minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicső­ségére. ” A Biblia minden szava teljesedés­be ment. Isten felmagasztalta az Úr Jézust. Feltámadása után a mennybe ment és Istennek jobbjára ült. A Jé­zus neve minden név felett való. Se előtte, se utána nem létezett sem a mennyben, sem a földön, aki oly ki­magasló nevet viselt volna, mint az Úr Jézus. A mennyben az angyalok, a földön az emberek között Jézus a legnagyobb . . . Születésekor remegett Heródes király; 12 éves volt az Úr, mikor minden bölcsnél bölcsebb volt Jeru­zsálemben; férfi korában az ördög­nek parancsolt és az engedelmes­kedett; járt a vizen; parancsolt a halaknak, lecsendesítette a ten­gert . . ., stb., stb. Soha nem írt könyvet, mégis Vele foglalkozik a legtöbb könyv; soha éneket, zenét nem szerzett, mégis a legkimagaslóbb énekek, zenedara­bok Róla zengenek; soha orvosi tu-

Next

/
Thumbnails
Contents