Evangéliumi Hírnök, 1979 (71. évfolyam, 1-22. szám)
1979-02-15 / 4. szám
VOL. 71., No. 4, FEBRUARY 15, 1979 71. ÉVF., 4. SZÄM, 1979. FEBRUÁR 15. mm, ................"»mm* 3 ttm ö Ferenc Reformátusok Lapja Amboy Avenue, Amboy, N.J. 08861 7 '■■.'Kim# MESS ENGER Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “AZ EVANGÉLIUM ISTENNEK HATALMA" (Róma 1:16) BIZONYSÁGTEVŐ VALLÁSTÉTEL “Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.” (Máté 10, 32.) Az Úr Jézus tevékenysége nem merült ki elméleti oktatásban. Aki az Evangéliumot figyelemmel olvassa, megállapíthatja, hogy az égi Mester semmi olyant nem követelt az övéitől, amit ő maga nem teljesített volna. Kezdve az imádkozásra való felszólításától azon utasításáig, hogy szeressük ellenségeinket. Fennkölt tanítása teljesen egybefolyt az élete példaadásával. A szenvedése küszöbén elhangzott búcsúbeszédében jogosan mondta: “Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen cselekedtem, ti is akképpen cselekedjetek! ” Krisztus Urunk a fenti igében a tanítványság egyik fontos tényezőjére tereli a szót, a bizonyságtevésre. A bizonyságtevés szorosan hozzátarIsten titkainak sáfárai 1 Kor 4:1 Titkaid köröttünk feszülnek, Sebzett szívünkkel elvegyülnek. Titkaid Uram arra várnak Miközben életünkbe vágnak, Hogy tovább adjuk őket másnak. Sáfárrá Uram miért tettél? De ha már engem így szerettél: Add, hogy szemem mélyebbre lásson, Hogy szolgád hű sáfárrá váljon, Titkod szolgálatára álljon! HERJECZKI GÉZA Jánoshalma, 1976 okt. tozik Krisztus követéséhez. Aki ezt valamilyen okból elmulasztja, nem követője, hanem csak mímelője az égi Mesternek. A mennybemenetele előtt, vagyis az elválás utolsó perceiben nyomatékosan utasította a tanítványait: “Miután a Szentlélek erejét elnyeritek, a tanúim lesztek a földnek végső határáig!” Ezzel megjelölte a hű tanítvány életprogramját: tanúbizonyságot tenni arról, amit Jézus követésében tapasztalt. Bizonyságtevésre minden hivő embernek nyílik alkalma. A gyülekezetben — ez a legkönnyebb —, a családi körben — ez a legtermészetesebb —, és a hitetlen világ előtt — ez a legnehezebb. Ennek elmulasztása három okra vezethető vissza. Az első az lehet, hogy az illetőnek nincsen lelki tapasztalata, és ez azt jelenti, hogy csak névleges “hitvalló”, más szóval, hogy nincsen megtérve. A bizonyságtevés mérvadó alapja a személyes lelki tapasztalat. Egy másik ok a figyelmetlen feledékenység lehet. Némely hivő elszalasztja a kínálkozó alkalmakat a hitéről vallást tenni, mert a közélet forgatagában rendszerint megfeledkezik erről. Egy harmadik ok pedig, sok esetben, a világ előtt való gyáva szégyenkezés. Ez utóbbi, a szégyenkezés Krisztusról vallást tenni, a három felsorolt ok közül a leghitványabb. Hitvány, többek közt, azért is, mert szörnyű hálátlanság azzal szemben, ahogy Isten kezel minket. A Zsidókhoz írt levél 2. fejezetében ezt olvassuk: “Ezért nem szégyellt őket atyafiaknak nevezni.” Tudniillik Krisztusz a követőit. És e levél 11. fejezetében ez van írva: “Ezért nem szégyellt őket Isten, hogy Istenüknek nevezi magát. ” E két idézet értelmében tehát Isten nem szégyelli, hogy mennyei Atyának szólítjuk; és szent Fia, az Úr Jézus Krisztus nem szégyelli magát bennünket testvéreinek nevezni. Nem lenne ezzel szemben hitványság, ha szégyenkeznénk róla a világ előtt vallást tenni? Amerikában egynéhány év előtt egy furcsa szekta alakult, mely magát “A Sátán gyülekezetének” nevezi. Észbontó ceremóniákat végeznek és aktív propagandát fejtenek ki. Ezek az emberek nem szégyellik az ördögöt és nyíltan behódolnak neki. Mennyivel több okunk van nekünk, mint Isten népének, a Krisztus Evangéliumát nem szégyelni és a lelkünk Megváltójáról ország-világ előtt nyíltan és bátran vallást tenni! Krisztus kijelentése: “Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt!” — egy gyönyörű és fontos ígéret. Urunk némely ígérete a jövőre vonatkozik. Például: “Bizony mondom nektek, a ti jutalmatok bőséges lesz a mennyben!” És még sok ehhez hasonló. De ezt az ígéretet, ti., hogy vallást tesz rólunk a mennyei Atya előtt, már a földi életében váltotta be. Az úgynevezett főpapi imájában (Ján 17) így imádkozott: “En őérettük könyörgök, akiket nekem adtál, mert a tiéid. És az enyémek mind a tiéid és a tiéid az enyémek, és én megdicsőűettetem őbennük. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, hogy egyek legyenek, mint mi!” — Ennél őszintébb és nyíltabb vallástétele Krisztusnak az övéi mellett el sem képzelhető! De visszatérve elmélkedésünk alap igéjéhez vegyük figyelembe, hogy Urunk ígérete két részből áll, és hogy a második része így hangzik: “Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt!” — Krisztust megtagadni! Szó eshet erről egyáltalán, és ha igen, megtörténhetik ez
