Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-04-15 / 8. szám
1978. április lb. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Dr. Haraszti Sándomé Alelnök: Bányai Sándomé Pénztáros: Kautz Edvinné txö JCa “A mi levelünk ti vagytok... amelyet ismer és olvas minden ember" (II. Kor. 3:2). A fenti igében nagy igazság van elrejtve. Nagy felelősséget is ró reánk: mások előtt élni — akik nem olvassák az Igét —, de olvasnak engem és téged! Pál apostol a korinthusi keresztyéneknek írta, hogy “minden ember olvassa a mi levelünket, amely ti vagytok”. Vajon mit olvasnak az amerikai hivő emberek életéből, személyszerint az én életemből és a te életedből? Az egyik közmondásban ilyen feljegyzést találunk: “Az élete hangosabb, mint a beszédje.” A tőlünk délre eső állam egyik gyülekezetében történt a következő eset. A gyülekezet lelkésze az esti istentiszteletet befejezte, s újólag felhívta a jelenlévők figyelmét a megtérésre s kérte, hogy akik Krisztust akarják követni, Ót készek Megváltójuknak elfogadni, jöjjenek előre. A JUBILEUMI KONVENCIÓ Ideje: JÚLIUS 5—7. Helye: BAPTISTA TÁBOR, RAMA, KANADA. Vendéglátó gyülekezet: TORONTÓI BAPTISTA. Jelige: “Nagy a Te Hűséged." (Jeremias Sir. 3:23.) * * * A TÁBORI BIBLIA KONFERENCIA Ideje: JÚLIUS 1—3. Helye: RAMA, KANADA. A torontói gyülekezet szeretettel hívja a testvéreket a bibliai konferenciára. Cél: testi és lelki felüdülés, erőnyerés az újabb szolgálatra. Jöjjetek el örvendezzünk az Úrnak! A Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet elöljárósága. Többen előre jöttek, köztük egy dúsgazdag és előkelő nő is, aki aztán engedélyt kért a lelkésztől, hogy egy pár szót szólhasson a gyülekezethez. “Szeretném elmondani nektek — mondotta —, hogy miért jöttem előre. Nem azért, mert a prédikáció ragadott meg — noha ez is közelebb vitt elhatározásomhoz, hanem erre az előttem ülő kicsi asszony élete indított. Teste meghajlott, kezei durvák a sok év kemény munkájától, amit otthonomban végzett, de élete csendes, önfeláldozó és csupa szeretet volt. Nem a pénz volt előtte a legfontosabb, bár életfenntartást jelentett számára, hanem a ‘szolgálat'. Szégyenkezve kell bevallanom, mennyit csúfoltam hitét és szemébe nevettem, mikor olyan természetes módon beszélt Istenről, mint Atyjáról és Krisztusról, mint Szabadi tójáról. Csúfoltam, de irigyeltem is, és mikor bajban voltam, nem mentem az én előkelő barátnőimhez, hanem a kis csendes asszonykához futottam, aki nem volt gazdag, mégis irigylésre méltó és békességes élete mágnesként vonzott felé, és az ő Urához. így vezetett engem is Ahhoz, aki nekem is adhat célt és értelmet életemnek.” A lelkész kérésére a kicsi asszonyka is előre jött, bár szemeiből az örömkönnyek hullottak, de szívében hálaadással fordult az Úr felé, hogy meghallgatta asszonya megmentéséért való könyörgéseit. A kis asszonyka legnagyobb meglepetésére a lelkész azt mondta a gyülekezetnek: “Engedjétek, hogy bemutassam nektek ma este az ‘igazi prédikátort’.” A gyülekezet szinte egyakarattal csendes felállással adott tiszteletet az “igazi-prédikátornak”, de kevés szem maradt szárazon a megható jelenet után. Ez az eset nagyon megragadott és elhatároztam, hogy megosztom veletek is. Amikor mi olyan világban élünk, hogy nehéz megállapítani a külsőből — öltözködésből — ki a keresztyén és ki nem, akkor felfrissítően hatja át az ember szívét, hogy van még lélekmentési szolgálat és élet, “melyet ismer és olvas minden ember”. Van még Krisztusban elrejtett élet és szolgálat, amely mindannyiunknak megadatott, csak élnünk kell vele. "Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mátá 5:16. v.). Olvassuk figyelemmel az Igét, a fi'megjelölésben, nem a szomszédról, hanem énrólam és tér ólad van szó. A fenti történet két asszonyt emel ki. Az egyik anyagilag szegény, de Krisztusban gazdag, a másik világi javakban gazdag, de lelkileg üres volt. De a keresztnél való találkozás Krisztussal megváltoztatta az utóbbi életét és azután mint testvérek együtt világítottak, hogy az Úr neve dicsőítessék. “Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden” (II. Kor. 5:17). Úgy van-e nálad is: Ha Ővele kezded, akkor van boldog folytatás! Faulkner Károlyné Ti hívó-lélek és a hun Jánosi, levele 2:1—2. János apostol atyailag beszél “Én fiacskáim”-hoz, akiket szeret, és akiket óvni szeretne a bűntől. Megszólításával egy belső viszonyt jelöl meg, amelyben Isten gyermekeinek egysége és családias vonása domborodik ki. Atyai szeretettel nyújt felvilágosítást a bűnről, amelyről az Úr Jézus úgy nyilatkozott, hogy az utolsó időben felette megsokasodik, amit mi, ma élő tanítványai beigazoltnak látunk és tapasztalunk. Az apostol szerint, a bűn nem elkerülhetetlen rossz, de természeténél fogva, nagy erővel és szerteágazó képességgel bír. Elfoglalhatja az ember egész valóját és a társadalom minden rétegét. Behatolhat a legelrejtettebb zugba és a fizikai élet és lelkiélet legtitkosabb rétegébe is. Az emberi erő képtelen legyőzni erejét és hatalmát. Ezt a világi ember is tudja, de nem próbál védekezni ellene, úgy gondolja, hogy a bűn valami szükséges rossz, amitől nem tud szabadulni s amit nem lehet kikerülni. Ámde az Ige szerint — amint az apostol írja — van erre lehetőség. Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! Utálattal forduljatok el tőle, mint a bélpoklosságtól, ami éppen olyan erős fertőző hatással bír a fizikai szervezetre, mint a bűn a lelki életünkre. A sátán úgy szórja szét a bűnt, mint a tolvaj a konkolyt a
