Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-04-15 / 8. szám
1978. április 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle AZ AMERIKAI VALLÁSOS ÉLET ROL a borúlátó írók időközönként sötét képet festenek. Cikkek jelennek meg ilyen tartalommal: az egyházak megmerevedtek, a liturgia és formaság megölte a lelket, az emberek érdeklődése elfordult a vallástól. Ilyen és ehhez hasonló “gyász hírekkel'' nyugtalanítják az Úr ügyéért lelkesedő hívőket. Ezekben az írásokban beteges lelkületű, vagy vallás-ellenes elméjű emberek adnak kifejezést saját érzelmeiknek. A keresztyénség helyzete a látszat ellenére is, Amerikában nagy reményekre jogosító. Az Egyesült Államok és Kanada szabad légkörében a vallásfelekezetek életerősek s ezzel az erővel kitermelnek nem várt, meglepő újításokat, amelyek a vallásos életnek lökéseket adnak. Az amerikai keresztyénség gyökerei erősek s ezekből a gyökerekből új hajtások fakadnak. * * * A LEGÚJABB VALLÁSOS MOZGALOM az ún. “laikus" hívők szervezkedése és munkálkodása. (A laikus szót a hivatásos egyházi emberek és hívek megkülönböztetésére használják. Természetesen nem újszövetségi gyakoi latból származik.) Ezt a szorgalmat a NEWSWEEK című hetilap márciusi számában megjelent cikk Új Reformációnak nevezi. A mozgalom lényege az egyházak tagjainak öntudatra ébredése. Az amerikai keresztyének közül mind többen felfedezték és vallják az ún. egyetemes papság elvét és ezt az elvet vallásos életükben gyakorolni óhajtják. Hangoztatják, hogy keresztyéni életük vezetésére és irányítására nincs or dinált papságra szükségük. Ennek a nem szervezett mozgalomnak, mondhatnánk meggyőződésnek sok követője akadt. A mozgalom nem új felekezet alakítás és nem az egyházakon kívül terjed. Egyik vezetőjük, Howard E. Butt, egy texasi baptista “laikus" felveti a kérdést: “Elhívott e engem is az Úr olyan érthető hívással, mint a lelkészeket?" -A válasz ez: igen! * * * FEBRUAR VÉGÉN a laikusok nagy gyűlést tartottak Los Angelesben. A gyűlést “Congress of the Laity"-nek nevezték. A kongresszus összehívói bátorították a résztvevőket, hogy folytassanak eszmecserét arról: hogyan változtathatják meg az átadott életű keresztyének a világias társadalmat? A gyűlés felekezetközi volt. Sok ún. “karizmatikus" hivő jelent meg. A karizmatikusok kijelentésük szerint a Lélek irányítására figyelnek s lelkiéletükhöz nem kérik a papság segítségét. Ez a felfogás rányomta a bélyegét a gyűlés jellegére. Sokan hangoztatták, hogy őket is elhívta az Úr az Evangélium hirdetésére és az embertársi szolgálatra. Ehhez a munkához nem kívánnak “szószéket" papi címet, vagy lelkészi állást. Ezen a konferencián nyilvánvaló lett, hogy az Úrnak szentelt életű keresztyéneket nem elégítik ki a templomi “szentbeszédek". Mélyebb teológiai és bibliai ismeretre törekszenek. Ezeket azonban a mai szószékekről nem kapják meg. Nem kétséges, hogy volt a gyűlésen bizonyos fokú elégedetlenség a hivatásos lelkészek működésével kapcsolatban. Az egyik jelentésben elhangzott az a feltűnő hír, hogy a nagy, tömeg evangélizációs összejöveteleken történő “döntések Krisztus mellett", vagy “megtérések" nagyon kevés embert késztettek gyülekezetekhez való csatlakozásra. Mit tegyen egy felébredt lélek egy alvó keresztyén gyülekezetben? Hogyan érezheti magát egy újjászületett egyén olyan gyülekezetben, amelyben a tagok inlágias életet élnek? Ezek a felébredt emberek buzgóbbak, mint az átlag egyháztagok s a megtéretlen egyháztagok közössége helyett a kis csoportokba tömörült hívők társaságát keresik. Ezek a kis csoportok főleg imaközösségek. * * * A LAIKUSOK MOZGALMÁRÓL és a Los Angeles i “Congress of the Laity" lefolyásáról terjedelmes cikk jelent meg a New York Times február 20-i számában Kenneth A. Briggs' tollából. Ez a cikk további fényt vet a “laikusok" gondolkozására, panaszaikra és célkitűzéseikre. Egy New York i gazdasági szakértőtől hallotta a gyűlés a következő megjegyzést: “A laikusok képviselik a legnagyobb erőt az egyházakban." Egy katolikus írónő, Abigail McCarthy így panaszkodott: “A papok a laikusokat 'fogyasztóknak' tekintik, akiknek azt kell elfogadniuk, amit eléjük tálalnak." A dallasi Gillis Thomas, sikeres üzletember, ekként írta körül egyéni lelki törekvését: “Célom az, hogy az Ö (Krisztusé) embere legyek ott, ahol vagyok." A laikus mozgalomnak egyik messzire kiható oldala a benne rejlő természetes “ekuménikus" irányzat. Ez az ekumené nem a teológusok szőrszálhasogató világa, sem az egyházvezetők udvarias és felszínes kapcsolata és nem a mutatványos vallási egység. Katolikusok, protestánsok együtt tanácskoztak Los Angelesben, nem azon, hogyan lehetne az egyházakat közelebb hozni egymáshoz, hanem azon, hogyan lehet a meglevő, de nyugvó és használatlan lelki erőket felhasználni Krisztus uralmának a kiterjesztésére? Ezek a gyakorlati keresztyének gyakorlati módon haladnak kitűzött céljuk felé. A kérdés nem az volt ezen a konferencián: milyen vallású vagy? Hanem az: mit teszel az Úrért és embertársaidért? Az igazi, szívbeli ekumené a lelkimunka közösségében nyilvánul meg. Együtt az Úrért! * * * AZ EGYETEMES PAPSÁG ELVÉT az írás alapján, elméletben a baptisták is vallják. A gyakorlatban azonban nálunk is létezik a “prédikátori' osztály minden címével és kiváltságával együtt. A prédikátorok kötelessége az igehirdetés és gyülekezetvezetés mellett az volna, hogy mint elsők az egyenlők közül vezessék és buzdítsák a szent munkára a gyülekezetben levő szentéletű tagokat. A lélekment és munkáját, a tanúbizonyságtételt az Úr Jézus Krisztus testének, a gyülekezetnek a tagjaira bízta. “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, Calilurnia 91773 Ne /eleilse el közölni rokonaival és isméi őseivel európai rádióadásunk időpontjiít: Kedd estenként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangéliz.ál: rí kMIVI I ZOLTÁN
