Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-03-01 / 5. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. március 1. már boldog és megelégedett vagyok, mert megtaláltam a Jézus Krisztust. Az út szélén cipőt javítok és munkám mellett alkalmam van arra is, hogy hirdethessem az Evangélium örömüzenetét.” Ez a katona átélte a fenti igét: . . mindezekben diadalmaskodunk Őáltala.” Nem tört össze a csapás következményei alatt sem, mert Krisztus diadalra jutott az ő életében, s lábak nélkül, útszélén keresve meg szűkös kenyerét, még volt ideje, ereje hirdetni az Evangéliumot. Diadalmaskodunk — de csak — Őáltala, az előttünk rejtett jövőben is, mert Ó viszi diadalra imaharcunkat is és egyedül Isten tudja a próbát, csapást is áldássá változtatni. Ne szűnjünk meg imádkozni az újesztendőben sem a misszióért, hogy sokak életében diadalmaskodjon Krisztus és akkor lesznek igehirdetőink, odaszánt, odaszentelt követei Krisztusnak. Ne félj testvérem odaszánni életedet, idődet az Evangélium szolgálatára, mert Istenünk senkinek nem marad adósa, az Ó szolgálatában töltött időt is visszafizeti, kárpótolja neked. Sokat sem kér, csak amit rádbízott, de félszívvel, kétfelé osztott élettel nem elégszik meg, téged egészen akar! Vannak sorainkban hősök, akik egész életüket az oltárra tették, mikor vitték az örömüzenetet úgy Kanada pusztáin, mint az USA hegyei közt és a tengeren túl, “...diadalmaskodva, Őáltala”! Vannak hőseink áldozatban, akiknek semmi sem sok az áldozatból, szívük, kezük nyitva van áldozni a misszió és az Evangélium terjedéséért! De vannak hős szolgálóleányaink, akiknek a misszióért végzett áldozatos munkájukat nem e lapnak hasábjai jegyzik fel; hanem az angyalok írják és jegyzik az életnek könyvében. Hős, diadalmas szolgálóleánya az Úrnak, aki világtalan férje keresztjét hordozva is tudott áldozni a misszióért! E hősök közöttünk élnek, értünk imádkoznak, dolgoznak és áldoznak. Soha el ne csüggedj Testvérem, egyéni vagy keresztyéni életed nehézségei között sem; ne nézz a habokra — mint Péter tette — ha fáj is, ne keseregj egy-egy bezárulni készülő templomajtó előtt, mert angyal mondta Máriának: “...az Istennél semmi sem lehetet - leni' Diadalmaskodjunk Őáltala, mert Isten nemcsak a tömlöcök ajtaját tudta kinyitni, ma is kitudja nyitni a bezárt szívek, sőt a bezárt templomok ajtaját is! Ilyen diadalmas életet adjon Mindnyájunknak a mi Urunk Istenünk ebben az esztendőben! Imádkozzál, bízzál, s jegyezd meg jól, véssed mélyen a szívedbe az angyal szavait: “Mert az Istennél semmi sem lehetetlen/” Szerencsy J-né “Az Elnök üzenete” WHAT WOULD IT TAKE TO STIR YOU? “And when He entered Jerusalem all the city was stirred, saying, “Who is this?” And the crowd said, “This is the prophet Jesus from Nazareth of Galilee.” Matthew 21:10—11. It takes a lot to stir a whole city, and the coming of Jesus into Jerusalem on Palm Sunday did it. To stir means to excite, inflame, stimulate, bring into action. This is what happened to the people In Jerusalem. They came together. They became excited. They set aside their “dignified restraints,” threw their robes and tree branches on the road for the donkey on which Jesus was riding to walk on, and went along shouting: “Hosanna to the Son of David! Blessed be he who comes in the name of the Lord! Hosanna in the highest!” Yes, they were stirred, they were stimulated. Have you seen anything that stirred a city, a church, a person lately? We have seen too many exciting things, such as flying to the moon and back, so we are not easily stirred. Or have we gotten too lazy to be stirred? We all know people who are too lazy to shiver when they are cold, but I am afraid we are afflicted with something even worse than laziness. We are suffering from apathy, which is lack of feeling, passion, emotion and excitement. We are indifferent. This disease will slowly kill us, and others around us, for it is very contagious. What caused the city of Jerusalem to get all stirred up? Jesus Christ was coming into it. The people who knew him, who were taught, helped, healed by him came forward and began to praise him. Others joined them and soon the whole city was stirred. This needs to happen today. Those of us who know Christ, love him, have been saved by him, must cease to be apathetic and demonstrate the excitement of being Christians. We need to begin in our personal lives. Paul said to Timothy: “I want to remind you to stir up the gift of God that is in you ...”. Then take our enthusiasm into our churches. A minister prayed: “Lord, please do something for us today, that is not in the bulletin.” Then let us stir up our concern for our common task in the Hungarian Baptist Union and other larger areas of service. Jesus Christ came, but He is also coming. If His followers will get stirred up about His coming, we can stir, not only a city, but the whole world. Palm Sunday reminds us that this is what we are here for, to shout Hossanna to our King. This spirit is contagious too. Try it, maybe somebody will catch it from you. Yours in Christian joy, William B. Molnár, Pres. H.B.U.A. * * * NEW YORK I HÍREK A boldogság felett elmélkedtünk január első hetében, New Yorkban. A gyülekezet apraja-nagyja együtt imádkozott minden este. Krisztusnál, a forrásnál kerestük a boldogságot. Ó mondta el a sokaságnak, hogy kik a boldogok. Azért mi is hozzá jöttünk az év kezdetén, hogy új örömet és boldogságot kérjünk
