Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-02-15 / 4. szám
1978. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal Tovább nézem az írást: az Ür Jézus mennybemenetelét szemlélő tanítványok az Olajfák-hegyéről visszatérve, együtt találták a tanítványokat, Máriával Jézusnak anyjával és atyjafiaival, akik “foglalatosak valának az imádkozásban és könyörgésben” (Ap csel. 1:12 — 14). Márk János édesanyja, otthonát nyitotta meg a könyörgő gyülekezet részére: Kornélius otthona egy csodálatos megtérési, igehirdetési alkalommá vált, ahova a ház ura rokonait és barátait is egybegyűjtötte és azok előtt tett vallást házanépével együtt az ő megtéréséről. Márk János olyan otthonban szerezte gyermeki benyomásait, ott nevelkedett fel, ahol az otthon ajtaja nyitva állott az igehirdetés és könyörgés számára. A múlt század éveiben Wesley J. édesanyja férje távollétében összegyűjtötte gyermekeit rendszeres családi-istentiszteletre. Egyszer azt vette észre, hogy gyermekei barátaikat is elhozták. Nemsok idő múltán a gyermek-barátok szüleikkel jöttek el és egy ilyen házi-istentiszteletből indult el egy nagy áldásokkal teljes lelkimozgalom, egy nő hűsége által. Engem az én Uram ilyen drága házi-istentiszteleti alkalmakkal és az abból fakadó áldásoknak felejthetetlen emlékeivel áldott meg. Gyermekkoromra száll vissza emlékezetem, a szülői otthonra. Vasárnap délután zajos lett az otthon — mi gyermekek illesztgettük a padokat, székeket — azalatt szüleim mentek összegyűjteni a szomszédságban lévő gyermekeket és megkezdődött a vasárnapi iskola. A közelben lévő gyülekezetből tanítónő is érkezett segítségül néhai R. Zsigmondné, Patera Albin tv. személyében, aki két órai gyalogutat tett meg minden alkalommal, hogy szolgáljon a vasárnapi iskolában. A hét másik napján újra megnyílt az otthon ajtaja, most már felnőttek részére, igehirdetés céljára. Abban az időben nem volt sem gyülekezet, sem imaház abban a városban... ma modern kápolnában, nagyszámú testvériség dicséri az Urat. Ma is élnek testvéreink, kiknek szülei, nagyszülei ennek a házi-istentiszteletnek rendszeres látogatói, hűséges imádkozó résztvevő voltak. A nők kezébe nagy kincset helyezett el az Úr és a nőket egyik legfontosabb helyre, az otthon középpontjába állította; mert a keresztyén otthonokból indulnak el a Timótheusok, Máriának az istentiszteletre, könyörgésre megnyitott otthona nevelte Márk Jánost. Az otthon befolyása ma sem kisebb, sőt elsőrangú tényező úgy közösségi, mint társadalmi életünkben. Szükség van a nők szolgálatára a misszióban, azzal a lehetőséggel, azzal az ajándékkal amivel éppen szolgálni tudnak, “amije kinek-kinek van” (II. Kor. 8:12) mondja az apostol. Áldjuk az Urat, mert Bethániától kezdve napjainkban is vannak megnyílt otthonok az Ige számára. De “Az Elnök üzenete” EGY KEDVES EMLÉK Tudom, hogy még vannak sokan Szövetségünkben, akik emlékeznek a Mile árvákra. Vannak, akik imáikkal és pénzükkel segítették őket. Én ismertem a Mile családot. Békeváron Kanadában laktak a 20-as és 30-as esztendőkben. Hűséges tagjai voltak a Magyar Baptista gyülekezetnek. Miután a Mile tv-t az Ür elhívta, özvegye kis árva gyermekeivel Wellandba (Ontario) költözött. Nem sok idő múlva az édesanya beteg lett és kórházba vitték. A gyermekek először Wellandon, aztán Torontóban baptista testvéreknél lettek elhelyezve. Az óhaj és ima az volt, hogy a gyermekek együtt maradhassanak. Hála az Úrnak, ez megtörtént és a hat árva gyermek együtt járhatott az imaházba. De nagy szükség volt anyagi támogatásra. Az 1930-as depressziós esztendőkben igen kevés pénze volt népünknek, de mégis először a torontói és wellandi testvérek, aztán az Amerikai Magyar Baptista Szövetség szívére vette a hat Mile árva gyermek helyzetét, és segítette az árvákat. Múlt októberben feleségemmel vakáción voltunk és találkoztunk Mile Ibolyával, az árvák között az idősebb leánnyal. Persze most már Mrs. Ralph Scargall, és Tucsonban “sok az aratni való gabona” és ma is vár az Úr munkatársakra, vár éppen a Te ajtód előtt, hogy megnyissad az Ige hirdetésére, könyörgésre, mint egykor tette Mária, Márk Jánosnak az édesanyja. "Ó, boldog ház, hol befogadnak Téged, Ür Jézus Krisztus, Igazi barát! Ahol a főhely csupán téged illet, S tisztelik benned a hajlék Urát. Ó boldog ház, hol féltő Ima-kézzel A gyermek sorsát szívedre teszik, Gyermekbarát! Te áldva rájuk nézel Tőled a legjobb tanítást nyerik.” (Arizona) laknak. Természetesen sokkal idősebb, mint mikor egy kis árva leány volt, de kedves mosolya, nemes lelkülete nem változott semmit. Ügy fogadott minket, mint édesanyát és édesapát, mi pedig őket, mint gyermekeinket. Próbáltunk a kevés idő alatt sokat beszélni a múltról és az ismerősökről. Örömmel hallottuk, hogy a család többi tagjai is jól vannak. Az élet őket is szétszórta az Egyesült Államokban és Kanadában, de megtartják az összeköttetést, és még most is Ibolyához, mint egy jő kis mamához, fordulnak tanácsért.. Igazán jól esett látni közös imánk és munkánk eredményét. A gazdagon megterített asztal körül hálát adtunk Istennek csodálatos gondviseléséért, a testvériség szeretetéért és áldozataiért. Kedves testvéreim, én hiszem azt, hogy ha Szövetségünk most is többet dolgozna és áldozna, s szívével fölvenné az árvák, özvegyek, betegek, szegények ügyét, több örömben és áldásban volna részünk. Sajnos, ezt a fontos isteni szolgálatot majdnem teljesen föladtuk, mert erre nincs pénzünk. A legerősebb összekötő kapocs a szeretet, mely megnyilvánul az egymással való törődésben és egymás segítésében. Ha ez kihal belőlünk, nem lesz semmi, ami összetartson minket. Keressük, ne kerüljük, az alkalmakat arra, hogy valakivel jót Szerencsy Józsefné Misszió mezőkről...
