Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-09-01 / 17. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1978. szeptember 1. ben. Földesuruk ezért az áttérésért még bőségesen meg is jutalmazta őket anyagi javakkal. A sárospataki anabaptisták örökre eltűntek a történelem színpadáról. Csak a régész kutatóárka keresi telepüket és sárga fóliái fölé görnyedő történésszel vitatkozik, hol is lakhattak. Tanulság: Aki a föld hatalmasaira, földesuraira bízza sorsát és nem Urára, Megváltójára, az elvész örökre. Gondoljanak napjainkban is erre azok, akik felettébb bíznak a “felsőbbségben, az államban”. Akik nem veszik észre, vagy nem akarják, hogy egy állami “díj, támogatás, kitüntetés”, egyes országokban az útlevél megkapása, vagy a beutazáshoz az engedély kiállítása már lelki függőséget és így menthetetlenül pusztulást jelent. Ez már a belső, lelkiismereti szabadság feladását jelzi. így kezdődik a két Úrnak való szolgálat. Jelentkezik a világ is. Majd csak az utóbbi lesz “érdemes”. Vajon nem hoznak ezek az Úr népére szégyent és pusztulást? Nádáb és Abihu hivők voltak és mégis: “Vivének az Úr elé idegen tüzet, amelyet nem parancsolt vala nékik. Tűz jőve azért ki az Úr elől, és megemészté őket, és meghalának az Úr előtt” (Móz. III. 10: 1—2). De fennáll Ákán bűne is, amikor az Úrnak járó tehetséget, időt, vagyont nem áldozzuk fel, hanem azt visszatartjuk, hogy hiúságunk oltárán gyönyörködjünk benne, vagy idegen isteneknek szolgáljunk és hódoljunk vele (Józsué 7: 19-25). A magyarországi anabaptista közösségek alaposan megfizették földesuraikat viszonylagos szabadságukért, és nem fordítva, a földesúr jutalmazta volna őket. Amíg ezt tették megtudták őrizni hitüket. A sárospatakiak vagyonukat akarták menteni, képtelenek voltak az elköltözést vállalni, inkább katolikussá lettek. Mindennek ára van. Mi mit mentünk? Vagyont, hiúságot, tekintélyt, vagy az örökéletet akarjuk, annak végtelen dicsőségével. Az ellenség ajándéka nem kedves, tanították már az ó-görögök is gyermekeiket. Akik az államtól, vagy mástól, anyagi javak, előnyök érdekében függenek, azok már nem prédikálhatnak a Szellem egyedüli uralmáról. Péter apostolnak nem volt vagyona, ezért mondhatta: “Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj.” Mi is mondhatjuk ezt? A pataki gyülekezet vezetőivel, tanítóival és tagjaival örökre eltűnt. Anabaptista sors, baptista sors, minden hivő gyülekezet sorsa? Ma, amikor számunk fogyóban van, kérdezzük, jó úton haladunk-e? Ha pedig Jónásként, küldetésünk “Az Elnök üzenete” “HÁLAADÁS ÉS KÉRELEM” Isten bebizonyította hűségét, mert meghallgatta imáinkat és megadta amit Tőle kértünk. Adott egy kedves, kellemes, áldásos találkozást népének Torontóban a hetven éves jubileumi konvenciónkon. Örömmel és hálával jöttünk össze és boldog megelégedéssel mentünk vissza gyülekezeteinkbe. Igazi békesség és jóakarat nyilvánult meg közöttünk az egész idő alatt. A vélemény-megoszlások is mind épületesek voltak. Persze Isten népe között, ahol a Szent Lélek dolgozik, nem is lehet másként. Mindenekért az Űré a dicsőség. Ö bebizonyította, hogy ha az Ő dicsőségét keressük nem a magunkét, Ö megdicsőíti magát és megsegít minket. De nem fürödhetünk sokáig a múlt kellemes, meleg vizében. Mennünk kell előre, követve Mesterünket, Aki nem áll meg addig, míg Országa fel nem épül teljesen. Ő megy elől és hív, hogy kövessük. Ne maradjunk el Tőle. Kövessük igen közelről, lássuk mit akar, hogy cselekedjünk. A Misszió-Irodalmi Bizottság ne álljon meg szolgálatában. Folytassa terveit a régi misszió földek, városok és gyülekezetek meglátogatásában és még ott élő magyar testvérek után való érdeklődésében. Legyen figyelmes új helyek után való érdeklődésben. Keressék a legjobb helyeket és lehetőségeket a rádió szolgálatra és evangélizálásra. Kérjük testvéreinket mindenhol, hogy misszió ügyekben íijanak a bizottság elnökének, dr. Bíró László testvérnek, címe e lapban megtalál -ellenére, idegen vizeken tajtékzunk, hadakozunk, merjük Jónással is bátran mondani, ha miattam e vihar, akkor vessetek a tengerbe! Inkább egy vesszen, mint az egész nép. Csak ekkor nyugodhat majd meg a háborgó tenger. Akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a Gyülekezetnek. ható, és hívják fel figyelmét misszió lehetőségekre. A Vagyonügyi Bizottság dolgozzon azon, hogy legyen pénz folytatni a misszió munkát. Minden pénzbe kerül, sok pénzbe. Nálunk New Yorkban a rádió-leadás több mint öt dollár percenként. De Jézus nem azt mondta, hogy prédikáljatok, ha olcsón teltetitek, hanem reánk bízta az egész világot, hogy menjünk és tegyünk tanítvánnyá minden népet (Máté 28:19). Ha mi “plántálunk” és “öntözünk” akkor Isten megadja a “növekedést” (Olvasd I. Kor. 3: 6—9). Köszönjük a torontói gyülekezetnek a szeretetteljes fogadtatást, amelyben részesítették a delegátusokat és vendégeket. Mindent nagyon jól végeztek. Ezért is az Űré a dicsőség. A legőszintébb alázattal köszönöm a kedves testvéreknek, hogy ismét érdemesnek láttak arra, hogy “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, California 91773 Ne felejtse el közölni rokonaival és ismerőseivel európai rádióadásunk időpontját: Kedd esténként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangélizál: TURMEZEI ZOLTÁN M—s.
