Evangéliumi Hírnök, 1978 (70. évfolyam, 1-24. szám)
1978-09-01 / 17. szám
VOL. 70. NO. 17, SEPTEMBER 1, 1978 70. ÉVF., 17. SZÁM, 1978. SZEPTEMBER 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America A/ Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek h a l a l m a " (Róma 1:16) ISTEN ELŐTT JÁRNI “Amikor Abrahám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az Úr és ezt mondta neki: Én vagyok a mindenható Isten. Járj én előttem és légy feddhetetlen! Én megkötöm szövetségemet közied és köztem és szerfölött megsokasítlak téged. ” (1 Móz. 17:1-2.) Az Ábrahám életét vázoló írásfejezetekben többször fordul elő két jelentőségteljes szó. Az egyik így hangzik: “És mondd az Úr Abrahámnak...” És a másik: “Abrahám pedig hitt Istennek... ” E két szó jellemzi Isten eme hű szolgájának egész életét. Isten szólt hozzá és utasította, ő pedig hitt Istennek és engedelmeskedett. így lett belőle, ahogy Pál apostol elnevezte, “a Számadás Az Ige fölé hajoltam nap-nap én, kerestem, kutattam Isten üzenetét. Életem kezébe adtam át, kértem: Szentleikét árassza rám. Hogy Róla beszéljen tettem és szavam, s Hozzá vezesse mind, ki szívem közelébe' van. Leáldozóban már az életem, s vetésemen mag oly kevés terem. Tudom: más a vető és más az arató. Mégis int most egy régi szó: Vigyázz! Te akarsz tenni általam, s nem eszköz vagy csupán, hogy En tegyek teáltalad. Dr. Hollós Lászlóné hivők atyja”, vagyis a rendületlen hit mintaképe. De ne essünk túlzásba és ne tartsuk Ábrahámot százszázalékos szentnek. Abszolút tökéletes ember nincs; Ábrahám sem volt az. A Szentírás a hit eme bajnokának a hibáiról is tesz említést. Amikor Kánaán országában, ahová Isten rendelte, éhínség támadt, Ábrahám, isteni utasítás nélkül elhagyta az ígéret földjét és Egyiptomba vonult. Ott a feleségével kapcsolatban egy bonyodalmas ügybe keveredett, melynek során majdnem póruljárt. Az egyiptomi út Ábrahám egyéni akciója volt; és ennek nevezhető a Hágár esete is. Isten utódot ígért Ábrahámnak, de mivel az ígéret késett, a felesége tanácsára, annak szolgálóleányát, Hágárt ágyasává tette, aki fiút szült neki. Ebből az egyéni akcióból is temérdek baj és családi perpatvar támadt, és mindez nagyon megviselte a lelkének nyugalmát. Ez nyolcvanhat éves korában történt és most, hogy az Úr újból megjelent neki, mint olvastuk, kilencvenkilenc éves volt. Ábrahámnak az önkényes eljárása miatt tehát tizenhárom évig nem volt isteni kijelentése. De most újból megjelent neki az Úr és így szólt hozzá; Én vagyok a mindenható Isten, járj én előttem! Ez buzdítás s egyszersmint komoly intelem volt. Ugyanis intelem arra nézve, hogy ne engedje magát semmitől és senkitől letéríteni Isten útjáról. Ábrahám hitt Istennek, ehhez nem fér kétség, de ennek dacára egyszer-másszor, szinte észrevétlenül, letért arról az útról, melyet Isten kijelölt számára. Például a Hágár esetében. Isten, mint mondottuk, utódot ígért neki. Ábrahám hitt Isten ígéretében, de a felesége csak félig-meddig hitte ezt, ezért folyamodott az akkori időkben szokásos módszerhez és ágyast szerzett a férjének. Ábrahám ráállt Sára ötletére és ezt a lépését úgy tekinthetjük, hogy ebben a fontos kérdésben nem Isten előtt, hanem a felesége előtt járt. Ezért szólt most hozzá az Úr, intő szóval: Járj én előttem! Urunknak ez az intelme legyen a mai elmélkedésünk vezérfonala. — Kiknek szól ez az intelem? Elsősorban Isten népének, vagyis azoknak, akik istenfélők és jámbor életet élnek. De a Szentírás figyelmeztet: “Aki azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" Ez Isten országa kicsinyeire és nagyjaira egyaránt vonatkozik. Ábrahámról az imént megállapítottuk, hogy egy ízben nem Isten előtt, hanem a felesége kedvében járt. Dávid király Isten zsoltárosa volt, de egy alkalommal nem Isten előtt, hanem az érzékiség kívánalma előtt járt. Ez bűnre csábította, házasságtörésbe sodorta, majd gyilkosságba keverte. Ha Dávid nem bánta volna meg őszintén bűneit és Isten nem hallgatta volna meg töredelmes könyörgését (51. zsoltár), végleg kibukott volna Isten kegyéből azért, mert azon órában nem járt az Úr előtt. Illés próféta Isten ügyének vitéz élharcosa volt és nehéz tusát vívott egy nagy részben elpogányosodott nép és annak gonosz, bálványimádó királya ellen. Bátor és mindenre elszánt fellépését e szavakkal igazolta: “El az Úr, az Izrael Istene, aki előtt állok1' Az a tudat, hogy Isten előtt járt, volt egyéniségének a hátgerince. Egy nap azonban összeroskadt. Jézabel, a király hitvese boszszút forralt ellene és meggyilkolással fenyegette. Az egyébként oly vitéz próféta ettől annyira megszeppent,
