Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-15 / 4. szám
1977. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal film lepergett előttem, hogy hányféle társ is voltam? Voltam: iskolatárs, lakótárs, munkatárs, vagyok házastárs, és ami a legszebb, szinte kitüntetés, hogy lehetek Isten munkatársa. Ez sokrétű és gazdag megbízatás és az előbbieket nem kizárja, hanem meggazdagítja. Isten azt akarja, hogy éppen ott legyek munkatársa, ahol eddig csak iskolatárs, lakótárs, szobatárs, vagy dolgozó társ voltam. Kérdés, hogy az vagyok-e? Isten ezen az imahéten újból elhívott és meghívott. Boldog vagyok, hogy nemcsak hallgattam, de meg is hallottam hívó szavát. Minden ige találat volt nálam, de ez különösen: “Isten megbízása tervszerű.” Ef. 3:1 — 12. Mint ahogyan az apostollal, velem is terve van. Betervezte az életemet valamire. Itt jön egy újabb kérdés magam felé: úgy végzem munkám, ahogy O betervezte? Van-e elég csendességem, hogy naponként halljam az eligazítást? Kérdezd meg magadtól te is testvérem, hogy mi maradt meg benned az imahét után? Herjeczki AncLrásné * * * HÍREK PALM BAYBŐL Karácsony estéjén Gyülekezetünk a Szeretetotthon népével együtt ünnepelt az Otthon ebédlőjében. A műsor, melyet Kish Ernő testvér, az Otthon igazgatója vezetett le, örömmel és ünnepi hangulattal töltötte be a nagyszámú hallgatóságot. Kurtz testvér imája után gyönyörű karácsonyi énekeinket énekeltük el. Szabó Ida és Mobley Pálné tv-nők alkalmi költeményekkel, énekkarunk pedig egy kedves karácsonyi énekkel járult programunkhoz. Azután gyülekezetünk pásztora, dr. Bíró László tv. szólt és kiemelte, hogy Jézus Krisztus megjelenése a jászolban, a föld egyik legszegényebb helyén, nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten Fia kezdettől fogva mindenki által megközelíthetővé tette magát. Az éneklés és áhítat perceit szeretetvendégség követte. Karácsony napján ünnepélyes Istentisztelettel fejeztük ki Isten iránti hálánkat és szeretetünket. A megtelt imaház hallgatósága előtt dr. Bíró tv. hirdette karácsony üzenetét, angol és magyar nyelven. Az ékesen feldíszített karácsonyfa alól minden jelenlevő kapott egy cukorkákkal megtöltött csomagot. Pásztorunk és a múlt évben szolgálatot teljesítő tagjaink iránti köszönetünket külön ajándékokkal fejeztük ki. Gyülekezetünk sem maradt ajándék nélkül. Stég Jakab testvér és neje egy háziorgonát ajándékozott, ami szép szolgálatot fog teljesíteni az alsó teremben. Paulick Andrásné tv-nő pedig férje emlékére tett adományával lehetővé tette, hogy imaházunk belépő része és a két oldalbejárat szép szőnyeget kapjon. Óév estjét ismét imaházunkban töltöttük. Együttlétünk este 10-től röviddel éjfélutánig tartott. A sok szép ének felvidította szívünket. A szórakozás percei is magukon hordták a hivő lelkeknek örömetadó dolgok pecsétjét. Megvendégelésünk felől Nőikörünk tagjai gondoskodtak. Kurtz Lajosné tv-nő vezetésével. Boeke tv-nő, s Bállá tv-nő szavalata után Kurtz Lajos tv-nő tett bizonyságot az Úrnak iránta megnyilvánult kegyelme felől, s majd egy szép szólót is énekelt. Az áhítat perceit pásztorunk, dr. Bíró tv. vezette, utána a nagyszámú jelenlevők jórésze rövid imákban mondott hálát az Úr gondviselő kegyelméért és kérte Isten megújuló áldásait az új évre. Egymásiránti jókívánságainkkal vettünk búcsút egymástól, és indultunk hajlékaink felé. Hála és köszönet mindezért az Úrnak. Eibner József * * * “HAZAMENTÜNK (Kipling) BÉKEVÁRRA” Feleségemmel majdnem egyszerre adtunk kifejezést annak a vágynak, hogy menjünk Nyugat-Kanadába egy látogatásra. Tíz esztendővel ezelőtt voltunk ott utoljára. Most neki is még nagyobb vonzalma volt, mert húga és családja Red Deerben (Alberta) laknak. Több mint húsz esztendeig szolgáltak Indiában mint misszionáriusok a kanadai Külföldi Misszió Társulat alatt. Most Albertában szolgálnak egy Baptista gyülekezetben. Komoly beszélgetés után, az Úr kegyelmébe ajánltuk magunkat és útnak indultunk. Előzőleg ismertettük tervünket a kiplingi magyar-angol gyülekezet lelkipásztorával. O azonnal írt és megkért, hogy szolgáljak Isten Igéjével magyarul és angolul ottlétünk alatt. Négy napi utazás után, sok kellemes látvánnyal és tapasztalattal meggazdagodva, megérkeztünk János bátyám tanyájára. Nagy örömmel és szeretettel fogadtak és mi épp oly érzelmekkel láttuk őket. Láttunk változást? Igen, mi őbennük és ők bennünk. De a szeretet, öröm, boldogság abban, hogy egymást ismét láthattuk, nem változott. Vasárnap mentünk rokonainkkal az imaházba. Jó volt ismét látni azokat, akiket már gyermekkoromban ismertem. Ott volt Daku Berti tv., az én volt vasárnapi iskola tanítóm. Két bot segítségével húzza magát, de amint mondták, ő az első az imaházban minden vasárnap. Ott vannak, akik velem együtt öregesznek. Amint ezeket a testvéreket láttam, gondolatban visszamentem arra a régi időre, mikor mint új kanadások letelepedtünk azon a vidéken és csatlakoztunk a békevári magyar baptista gyülekezethez. Hamar megismertük és igen megszerettük az akkor ott szolgáló lelkipásztort Tatter Vilmos testvért, kedves nejét, és gyermekeit. Én, szüleim és testvéreim 22 mérföldre laktunk az imaháztól. Tatter tv. odajött egylovas kiskocsijával, hogy beszéljen velem a megtérésről. Ez vagy 5 — 6 órai út volt, nyárban, poros úton, télben pedig nagy hóban és óriási hidegben. De nem csak mi laktunk olyan távolságra az imaháztól. Voltak családok, akik épp oly távol voltak az ellenkező irányban. Ez azt jelentette, hogy 40 — 50, vagy több mérföld távolság volt a gyülekezethez tartozó családok között. Tatter testvér jó prédikátor, jó író, jó zenész és jó pásztor volt, aki óriási önmegtagadás és önfeláldozás árán gondozta a reá bízott nyájat. Télnek idején nem egyszer történt meg, hogy lova bevitte valamelyik tanyára, ahol fölmelegítették és úgy folytatta útját tovább. Estéken felesége otthon olajoslámpa mellett olvasott, imádkozott és várta férjét haza. Tizenhárom és fél esztendeig szolgálta az Urat és a gyülekezetei a
