Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-02-01 / 3. szám

8. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1977. február 15. KITÖRÉS Egy fiatal pszichiáter barátommal beszélgettem. O a maga szaknyelvén acting out-nak (ekting aut), azaz ki­törésnek nevezte a bennünk felgyü­lemlő indulatok kirobbanását. A gyűlöletét, haragét, ingerültségét, amely mögött rendszerint valamiféle szorongás, csődélmény feszül és az a kitörés okozója. Majd arról ejtettünk szót: ki hogyan “robban”. Orvoshoz illő nyíltsággal fordult felém: Ugye ti hivő keresztyének is “robbantok” valahogy? Valóban: mi hogy is “act­ing out”-olunk? Általában három­féleképpen: 1. Kifelé, mint a vulkán, amely környezetére szórja a tüzet, a fojto­gató hamuesőt. Mi is környezetünk­re robbantjuk rá a bennünk feszülő, visszafojtott indulatainkat. A hoz­zánk legközelebb állókat sebezzük meg és tesszük szorongókká, míg a magunké valamelyest oldódik — egy időre. 2. Vagy befelé robbanunk. Rend­szerint szervezetünk legkisebb ellen­állási pontja felé, és azt “sebezzük”, betegítjük meg: gyomrunkat, ízüle­teinket, szívünket, idegrendszerün­ket stb., mert “ha hallgat a száj, kiáltanak a szervek". És mi még szo­­rongóbbak leszünk. Az “agresszivitás” feliratú jegyzet­gyűjteményemben találtam egy fel­jegyzést bizonyos Gattes, washing­toni professzorról, aki kis mennyi­ségben ki tudta vonni azt a “termé­ket” az igen agresszív (kihívó, tá­madó, erőszakos) ember szervezeté­ből, amelyet azután tengeri mala­cokba oltott. Azok ingerlékenyek, majd dühöngök lettek. Amikor pedig a tomboló ember szervezetéből vehette ki, “párolhatta” le azt a bi­zonyos, hormonokhoz hasonló anya­got, attól a tengeri malacok mind el­pusztultak. 3. Van vegyes megoldás is. Ahol nem lehet kifelé robbannunk, ott “nyelünk”, és adjuk ki, vezetjük le “mérgünket”, ahol lehet. Egy kegyes emberről mondta a munkatársa a feleségének: — Asz­­szonyom, a maga férje a mi védőan­gyalunk, olyan kedves, szelíd, jó, mint egy falat kenyér. — Az asszony nem szólt semmit, csak könnyes lett a szeme. Mert a férje a munkahelyén visszafojtott indulatait otthon adta ki, és legtöbbször őrá zúdította. Tör­ténhet ez fordítva is, vagy egy “sem­leges helyen”, autóbuszon, üzletben, autóvezetés közben. Sok karambol­nak éppen ez az agresszivitás-leveze­tés az okozója. Hogy világméretű agressziókról ne is beszéljek. Van-e jobb megoldás? Fegyelmez­zük jobban magunkat? Ez nem árta­na. Valaki egyszer azt mondta egy izgága, okvetetlenkedő beosztottjá­nak, akit kötekedő magatartása miatt feddett meg és az vele is kihí­vóan viselkedett: — Most menjen el, kérem, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy indulatba jöjjek. De amint magára maradt, nyug­tatót kellett bevennie, hogy elkerülje második szívinfarktusát. Csak gyógy­szeres megoldás volna? Nem! 4. Lehet fölfelé, Isten felé is “rob­banni'. Éppen abban a “bezárt aj­tajú” belső szobánkban, amelyről Jézus beszél. Ott mindent, de min­dent kiadhatunk magunkból, ponto­sabban “fel-adhatunk” Annak, aki előtt nem kell képmutatóskodnunk, de nem is lehet. Akinek ajánlatos is mindent elmondanunk, szépítgetés nélkül úgy, ahogy megfogalmazódik bennünk, ahogy minden kegyeske­dés nélkül pl. a zsoltáros ki- és el­mondta, ami éppen a szívét nyomta, feszítette. Isten a “helyére teszi” az ilyen “imádságot” is. Egy neves igehirdető egyszer így imádkozott: “Atyám, bocsásd meg a mi szép imádságainkat”. Az ima lé­nyege nem a szépség, hanem az őszinteség. Az őszinte, emberi imád­ságok gyógyítóak. (Reformátusok Lapja, Budapest) Dr. Gyökössy Endre Vidám elme jó orvosság A gondos prédikátor a látogatás során megkérdezte a gyermekeket: “Segítetek a mamának a ház kö­rül?” “Igen!” felelte az egyik. “Én az edényeket mosogatom,” szólt az első. “Én meg törülgetek,” jelentette a második. “Én meg összeszedem a széttört darabokat,” lelkendezett a harma­dik. * * * Egy orvos az első vizsgálatért 10.— dollárt, utána a többi keze­%%%%%%%%%%%%%% | Olvassuk, | <$, tanulmányozzuk & § a Szentírást Vasárnapi iskolai lecke. 1977. feb­ruár 27. A hit életbevágó. Márk 2:23-3:6. Aranymondat-. Korinthus II. 3:17. Hétfő, feb. 21. Mert Ő a mi remény­ségünk. Zsolt. 16:5 — 11. Kedd, feb. 22. Üdvösségünkért. Ésaiás 12:1 —6. Szerda, feb. 23. A hű szolgálatért. Máté 25:14-23. Csüt., feb. 24. Teljes öröm. János 16:19-24. Péntek, feb. 25. A hit boldogság. Ap. cs. 16:25 — 34. Szombat, feb. 26. Öröm a megváltás felett. Róma 5:6 — 11. Vas., feb. 27. Mindenkor örüljetek. Filippi 4:1 — 7. Vasárnapi iskolai lecke. 1977. már­cius 6. Az önzetlen szolgálat útja. Márk 10:35-45. Aranymondat-. Márk 10:43—44. Hétfő, feb. 28. Nem látásban, ha­nem hitben. Péter I. 1:3 —9. Kedd, márc. 1. Maradjatok énben­­nem. János 15:4 — 15. Szerda, márc. 2. A Lélek veletek marad. János 14:16 — 21. Csüt.,,márc. 3. A tökéletes szeretet. János I. 4:11 —21. Péntek, márc. 4. Lélek szerint járja­tok. Gál. 5:22-26. Szombat, márc. 5. “Mert Ő benne élünk.” Ap. cs. 17:24 — 28. Vas., márc. 6. Tiszta félelem. Zsolt. 19:7-14. lésért 5.— dollárt számított. Egyik élelmes “beteg” beállított a rendelő­be: “Doktor úr, újból itt vagyok!” “Örülök, hogy visszajött”, szólt a doktor, “tessék tovább szedni azt az orvosságot, amit legutóbb rendel­tem.” * * * A feleség elmondta a szomszédnak a halászati kirándulást a férjével. “Mindent rosszul csináltam. Sokat beszéltem, túl hangos voltam, rossz csalétket tettem a horogra és túl hamar húztam ki a horgot. A leg­rosszabb az volt, hogy több halat fogtam, mint férjem.”

Next

/
Thumbnails
Contents