Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-02-01 / 3. szám

6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1977. február 15. ates, their churches, and members, as well as members of other religious organizations, to create a force of public opinion which will oblige those responsible to dismantle every­where the administrative apparatus which permits or encourages tor­ture, and to observe effectively those international agreements under which its use is strictly forbidden.” * * * EGY KÜLÖNLEGES ÉLET TÖRTÉNETE Nem régen elhunyt Ferkó István testvérünkről szól ez az emlékezés. 82 éves testvérünk földi élete ifjú korá­tól telve volt gyötrelemmel és bajjal. 11 hónapos korában elveszítette szü­leit és a nagyannya, valamint a világ nevelgette. Ifjú éveiben a balesetek sora érte. Egy esés következtében feje megsérült, két bordája eltörött, fogai meglazultak s az orvos 5 napot adott életének, de felgyógyult, hogy további szerencsétlenségekben le­gyen része. Kétszer mentették meg a vízbefulladástól, kétszer tört el keze csuklója, kétszer esett le egy kéteme­letes ház ablakából. Négyszer végez­tek rajta műtétet a kórházban. Mindezekből felgyógyult. 17 éves korában vándorbotot vett kezébe és Amerikába jött. Itt is szo­morú sors várt reá. Rossz társaságba keveredett. Alkohol, kártya és lő­fegyver került kezébe. Ezek a rom­boló eszközök megtették hatásukat. Két társával együtt merényletet kö­vettek el egy személy ellen. A meg­támadott belehalt a merényletbe. Ferkót és társait letartóztatták. A “hű” barátok ellene vallottak a bíró­sági tárgyaláson s így Ferkó István lett a bűnbak. Halálra ítélték. Ké­sőbbi vizsgálat és kutatás után kide­rült, hogy nem ő volt a gyilkos, de amíg ez kiderült 4 évet töltött a sira­lomházban, a villanyszék árnyéká­ban. A merényletben azonban társ volt. A villanyszéktől megmenekült s 20 évet töltött a börtönben. A legsötétebb órákban közbelé­pett az isteni kegyelem egy fiatal evangélista útján. Az evangélista meglátogatta Ferkó Istvánt és egy bibliát adott neki. Ferkó a bibliát szorgalmasan olvasta és az olvasás, valamint az evangélista látogatása nyomán elfogadta az Úr Jézust sze­mélyes Megváltójának. A halálos íté­let megváltoztatásának és megtérésé­nek a híre elterjedt. Ez az idő volt fordulópontja életének. Amennyiben a Biblia olvasása oly nagy változást hozott életében, min­den igyekezetét és erejét arra fordí­totta, hogy a Bibliát rabtársai között megismertesse és terjessze. Ebben az igyekezetében nagy segítséget kapott keresztyén közösségektől, többek kö­zött a magyar lelkipásztoroktól és fő­képpen a Bibliatársulattól. Bent a börtönben szorgalmasan végezte mentő missziómunkáját. Imádkozott a rabokkal, látogatta őket, ápolta a betegeket és segített lelki problémáik megoldásában. A börtönben könyvtárat létesített. A könyvtárban a Biblia foglalta el a főhelyet. 1938-ban 20 évi rabság után kiszabadult. Mivel az Úr igéje volt életváltozásának eszköze s ez volt a könyv, amely az üdvösség útját megmutatta, természetes volt, hogy kiszabadulása után is a Biblia ter­jesztését tekintette fő kötelességének. A Bibliatársulat alkalmazta kol­­portőrként és most már hivatalos minőségben terjesztette Isten igéjét. Elmondhatta, hogy az Isten beszéde mit tett vele s úgy ajánlotta a köny­vet. A társulat jelentése szerint szol­gálatában több mint 100.000 Bibliát adott el. Utazásaiban súlyt fektetett a bör­tönök látogatására s az ilyen alkal­mak nyomán több mint 5000 rabnak tett bizonyságot az Úr Jézusról. 1940-ben házasságra lépett özv. Sto­­janoff Eszter nőtestvérrel. A házas­társ segítő társ is lett a missziómun­kában. Börtönlátogatásai során, bi­zonyságtételével sikerült több egyént a helyes útra terelni. Ezek a rabok többé nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. Fancsali Dénes (Folytatjuk) * * * TORONTÓI HÍREK Torontóban a nyári vakációnak számító idő is mozgalmas. A Tábor adta lehetőségeket igyekszünk min­dig tőlünk telhetőén kihasználni. A tábori élet befejeződése után a benti gyülekezeti élet ismét mozgalmasabb lett, és erről szeretnénk röviden be­számolni testvéreinknek. Hálaadó ünnep. Október 10-én, Kanada népével együtt adtunk hálát Istennek, hogy ismét egy évet aján­dékozott számunkra, amelyben gond viselése vett körül bennünket. Ahogy az elmúlt évben tettük, a hálaadó asztalt a kezdéskor most is üresen hagytuk. Ünnepélyünk azzal kezdő­dött, hogy gyülekezetünkben lévő gyermekeink, mintegy harmincán, kezükben virággal, gyümölccsel és mindenféle természeti ajándékokkal vonultak be az énekkar éneklése mellett. A vasárnapi iskolai tanítók vezették a népes csoportot, és mire mindnyájan bevonultak, addigra a hálaadó asztal zsúfolt volt a feldíszí­tett ajándékoktól. Nagy csendben és megilletődve figyelték a gyülekezet tagjai a kicsik és nagyok fölsorakozá­­sát, és amikor az áldozatot jelentő gyertyák is fölgyulladtak, akkor mindnyájan azt éreztük, gyerme­keink mellé nekünk is oda kell sora­koznunk áldozatunkkal és hálánkkal az Úr elé. A buzgó imádságok erről tettek bizonyságot. Az ünnepléshez tartozott az ének­kar és zenekar kedves szolgálata. Mellette a költemények szép csokra tették még felemelőbbé a hálaadó napot. Gyermeknap. Torontói szolgála­tom négy éve alatt első ízben ren­deztünk gyermeknapot gyülekeze­tünkben. Az bátorított föl bennün­ket egy ilyen ünnep megrendezésére, hogy mindinkább látjuk, milyen sokat jelent, ha gyermekeinket minél szélesebb körben és területen bevon­juk a gyülekezeti szolgálatba. No­vember 14-én került sor erre a ked­ves alkalomra. Már hetekkel előbb készülgettek gyermekeink, mert ma­gyarul megtanulni a költeményeket és énekeket nem volt könnyű. De szolgálataik után, a boldogan ragyo­gó gyermekszemekből kiolvastuk, minden fáradtságot megért a sok tanulás. Gyermeknapunk igei jelmondata a következő volt: “Én és a gyermek elmegyünk imádkozni.” Ábrahám mondta ezt a szolgáknak, amikor fiával fölment a Mória hegyére. Az ünnep fő gondolata abban fejező­dött ki, hogy gyermekeinkről ne csak úgy gondoskodjunk, hogy legyen nekik mindennapi kenyér, meleg la­kás, szép ruha és jó iskola, hanem a modern élet rohanásában tudjunk időt szakítani lelki nevelésükre is. A jelmondatot csak betűnként rakta ki egyik nagyobb lányunk, Krizmanics Lidia, és aki leghama­rabb meg tudja mondani a Biblia vers írásának a helyét, azt a gyerme­kek megajándékozzák egy szép fest­ménnyel. A gyülekezet jó Biblia is­meretéhez tartozik, hogy még a mondat felét sem láthattuk, máris

Next

/
Thumbnails
Contents