Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-01 / 1. szám
1977. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal pedig több állam beavatkozását vonhatja maga után. A beavatkozás következménye kiszámíthatatlan. — Mindezek a félelmetes nyugtalanságok és problémák ma, az atomfegyverek idejében sokkal ijesztőbbek, mint 40—50 évvel ezelőtt, amikor “csak” úgynevezett konvencionális fegyverekkel (ágyúkkal és légből ejtett bombákkal) gyilkolták az embereket. Egy atom-háború tényleg világháború lesz. És talán az utolsó háború is. A levegőben levő bénító és halálos sugárzások ellen nem lesz menekvés. Egy atom háború után nem lesz győztes és legyőzött, hanem csak pusztulás és halál. * * * A TÚLNÉPESEDÉS RÉME minden évvel közelebb ér. Ma hozzávetőlegesen 4 milliárd ember él a földön. Ez a szám egy nemzedék ideje alatt (30—35 év) megduplázódhat. Szakértők szerint a föld elláthat élelemmel 8 milliárd embert, ha a termelést tudományos módszerekkel felemelik. A tudományos módszerek bevezetéséhez idő, talán 50—100 év kell. Addig, mint ma is az emberek milliói éhezni fognak. Az élelemhiány a társadalmi problémák melegágya. Amíg az emberek nem éheznek, addig a többi hiányokat jobban elviselik. Az éhség sohase jár egyedül: sok veszedelmes baj kíséri. Isten teremtő akarata szerint a földön különböző színű emberek élnek. Melyik a legjobb szín a teremtés szempontjából? A fehérek azt hiszik, hogy az Övék s fehér színüket összekötötték a faji felsőbbrendűség elméletével. Melyik színhez tartozik a legtöbb ember? A színesekhez. A szín-kérdést az emberiségnek meg kell oldania Isten akarata szerint, különben az előállható ellenségeskedésben atom-bomba nélkül is nagy veszély elé néz. * * * A VILÁG NÉPEINEK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉT és egyetértését békés módon és békés eszközökkel kell megoldani. Ebben a megoldási módban a világ népei egyetértenek. Ennél a kérdésnél egy bizonytalan pontot látunk, és pedig azt, hogy nem minden nép hisz abban, hogy a békét csak Isten tanítása szerint lehet megteremteni. Isten a békesség Istene. Isten nélkül a béke szó félrevezető jelszó marad. Akik igazán keresik a békét, azoknak előbb Istent kell keresniük. Akik tagadják Istent, azok a békét sem találhatják meg. Isten szellemi fegyverekkel erősíti népét s a szellemi fegyverek erősebbek és hatásosabbak, mint az atombomba és laser sugár. Szellemi fegyver harcolhat a fizikai fegyverek ellen, de az ágyú, a bomba és más anyagi pusztító szerszám nem érintheti a szellemi erőt. A világnak, az Istentől eltávolodott népeknek Istennem ad szellemi fegyvertárt. Isten a mi oltalmunk, reménységünk és erős várunk. Az 1937-es^esztendőben Benne bízunk és az Ö segítségével reméljük fenntartani a békét, az Isten békéjét, amely minden értelmet felülhalad. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné AZ IDŐ Mindnyájan benne élünk és mégis, rohanó századunkban szinte sóhajként hagyja el az ajkakat, hogy “nincs időm”! E kijelentés mögött olyan téves sejtelem húzódik meg, mintha az időből állna a legkevesebb rendelkezésünkre. A teremtésnél Isten maga osztotta be az időt . a világosságot nevezé nappalnak, a setétséget éjszakának és lett este és reggel . . (I. Móz. 1:5.). Isten bölcsen elrendezett és beosztott ajándéka lett az idő számunkra, s már a teremtés kezdete óta, reggel és este változatlanul csodálatos pontossággal váltják egymást, és mi mégis “kifutunk” az időből, minden idő kevés számunkra. Isten ajándéka változatlan, és gondviselésszerűen megújulnak a napok, csak mi feledkezünk el róla, hogy Istenünk eme ajándékát sáfárságra adta, amivel egyszer el kell számolnunk. Rosszul sáfárkodunk Isten eme drága ajándékával, azért nem jut semmire! Szétforgácsolva, elaprózva elvesztegetjük, sokszor gondtalanul kezelve nem is lehet elég, mert nem nyugszik rajta az áldás. Mikor a napokból álló esztendő végére érünk, mintegy határkőnél megállva, visszanézünk az elmúlt időre s ugyanakkor az előttünk még lezárt jövő is megjelenik. Talán soha nem gondolunk annyit a jövőre, mint éppen a haladó esztendő utolsó óráiban. Az újesztendő határkövénél megpihenve a múltba visszatekinthetsz, eközben megállapíthatod, mennyi anyagi-gondot, keserűséget, türelmetlenséget, közönyt, szeretetlenséget, érzékenységet, csalódást, neheztelést, mint felesleges terhét cipeltél, ahelyett, hogy leraktad volna Krisztus keresztje alá. Bűneid megbocsátva, megkönnyebbülve, aj-Női konf. elnök: Mrs. Henry Austin Alelnök: Bányai Sándorné Pénztáros: Kautz Edwinné kadon hálaéneket zengve vidámabb lett volna vándorutad . . . A múlt a tied . . . örömmel vagy könnyes szemmel tekinthetsz vissza rá, de a jövő előtt — mint bezárt ajtó előtt — meg kell állnod, aminek kulcsát Isten tartja kezében! Isten a jövőt a maga kezében tartja! Istennek sok gyermeke tanúja annak, ami Jeremiás próféta tapasztalata is volt: “Minden reggel megmegújul; nagy_ a Te hűséged!” (Jer.sir. 3:23.) Ő hű maradt, ha mi hűtlenkedtünk is, Ő pótolta a hiányzó erőt számunkra az élet terhei elviselésére, őrzött, vezetett, soha el nem hagyott! O általa nyilvánult meg az a sok önzetlen szeretet, amiben részünk volt az elmúlt esztendőben. És ha sokszor néni is értettük meg életünkben az O rendelkezéseit — melyek talán könnyet is sajtoltak szemeinkbe — erre egy elvitathatatlan bizonyosság a válasz: Isten bölcsessége sokkal nagyobb, mintsem emberi gyarlóságunkkal azt megérthetnénk! Az elmúlt idő nemcsak ajándék, hanem minden napja kegyelem is volt, felbecsülhetetlen érték és lehetőség lelkünk üdvössége szempontjából. Isten adott időt, kegyelmi időt Ninivének a megtérésre. A kegyelem pedig mindenre elég. Pál apostolnak azt mondja az Úr: “Elég neked az én kegyelmem!” (II. Kor. 12:9.) Az ő áldott élete beigazolta ezt, mert ez a kegyelem elég volt a teljes átadásra, sőt élete feláldozására is Krisztusáért. Jelenről is beszél az Ige: “Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket.” (Zsid. 3:7,8.) Ez a ' ‘ma”, ez a jelen készíti elő számunkra a jövőt, a múlt és jelen helyes felhasználása visz át minket az örökkévalóságba, ahol “. .