Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-02-01 / 3. szám
1977. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal lelki, hitvalló testvére él! Ha hívők vagyunk, ne csak azt figyeljük, hogy a hivő Carter mit fog és mit tud tenni, hanem segítsünk neki abban, amit hite szerint tesz és amit ő is naponta gyakorol: imádkozzunk érte. * * * AMERIKA HÁLÁS LEHET ISTENNEK, hogy a 20. század végén, amikor a hitetlenség az egész világon tobzódik, egy nyíltan hitvalló, bizonyságtevő és titkos kamrájában imádkozó vezetője van! A szólás-mondás szerint minden népnek olyan kormánya van, amilyent megérdemel. Megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy Jimmy Cartert az amerikai nép választotta, szabadon. Ebben a választásban tényleg az amerikai nép akarata érvényesült. Ez a tény pedig arra mutat, hogy Amerika polgárainak a többsége hisz a keresztyénség erejében és megbízik az Istenfélő vezetőkben. Ilyen vezetőt kívánt, ilyen vezetőre szavazott és ilyen vezetőt kapott. Mindez az amerikai nép lelkületére jó fényt vet. Nézzünk nemzetünk jövője felé jó reménységgel, higgyük, hogy a nemzetközi problémákat nem a politikusok oldják meg és a világbékét nem a diplomaták hozzák létre, hanem az Úrban bízó hivő államférfiak és emberek. Biztassuk lelkünket azzal az isteni kijelentéssel, hogy: “Boldog nép az, amelynek Istene az Úri' Love is the royal law it is the law of the king. — “JÉZUS ÉL” Magyar Evangélizáló Társaság P. O. Box 121 San-Dimas, California 91773 Me felejtse el közölni rokonaival és ismerőseivel európai rádióadásunk időpontját: Kedd esténként 6:15—6:30-ig a 49 méteres rövid hullámhosszon Evangélizál: TURMEZEI ZOLTÁN IHLETETT V LEVELEZÉS A levelezés nagyon régi gyakorlat. Bibliánkban több helyen esik szó levélírásról. Pál apostol ezen a téren is elsőnek bizonyult, mint több más szolgálatban. írására jellemző az, hogy leveleit többnyire diktálta. A záró és üdvözlő sorokat sajátkezűleg írta s ezzel a levelet mintegy hitelesítette. Egyik nagyobb levelének az írója megnevezi magát. Ezt találjuk a rómabeliekhez írt levélben: (16. r.22. v.) “Köszöntlek titeket az Úrban én, Tertius, aki e levelet írtam.” A thessalonikabeliekhez küldött levél befejezésében így tájékoztatja olvasóit a nagy apostol: “A köszöntést én Pél írom, saját kezemmel, ami ismertető jegye minden levelemnek, így írok.” (Thess. II. 3:17.) Természetesen minden apostoli írás nagyon értékes. Mind a Szentlélek munkája. Mennyei sugallat alapján gyakorolták azt a bölcs szokást a Biblia írói, amit a régi latinok így örökítettek meg: “A szó elrepül, az írás megmarad.” Isten a mennyei üzenetet örökkévalónak szánta és megörökítette. Az apostolok és az ószövetségi szerzők sok mindent tudtak, amit nem írtak meg. János ezt a tényt így fejezte ki: “De van sok egyéb is, amiket Jézus cselekedett vala, amelyek, ha egyenként megírattatnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, amelyeket írnának.” (21: 25.) Ihletett írásoknak vehetjük azokat az irodalmi termékeket is, amelyek ez idő szerint nem állnak rendelkezésünkre. Egyik ilyen írás az a levél, amelyet Pál írt a korinthusiaknak, a meglévő “első” levele előtt. Erről az előbbi levélről az első levélben (5:9) ezt a megjegyzést olvassuk: “Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalogjatok.” Egy másik érdekes közlés az első korinthusi levélben (7:1) így hangzik: “Ami felől pedig írtatok nekem.” Ami azt jelenti, hogy a gyülekezet is írt Pálnak. De térjünk vissza tárgyunkra, t.i. az “ihletett levelezés”-re, s szerény elmélkedésünket befejezzük egy aránylag friss példával, aktuális esettel. Két hivő házaspárról van szó. A két férfi közül az egyik írt s ez a levél most szó szerint nem áll rendelkezésünkre, de valami csekély támogatást küldött a másik pár önzetlen keresztyénies munkájára s jelezte egyben, hogy felesége gyönge egészségi állapotban van. Bíznak az Úrban s ráhagyják, hogy legyen meg az O akarata, noha nagyon szeretnék, ha minél előbbi gyógyulást tapasztalhatnának. Pár szó kihagyásával vagy módosítással így válaszolt a lelki testvér: “Kedves Testvér! Kedves sorait . . . megkaptuk köszönettel. Mindig öröm volt nekünk a testvérekkel kapcsolatban lenni, de mostan mégis csak szomorúan írok, mert halljuk, hogy a kedves tv-nő betegsége lassan javul. Tessék mondani neki, hogy imádkozó szeretettel gondolunk reá abban a reményben, hogy testi gyöngeségét türelemmel viseli. Ha nem volna hitünk az Úr bölcs végzésében, sokszor aggodalomra volna okunk, de így megértjük azt, hogy minden valami céllal történik életünkben, még ha nem is mindig értjük meg azokat. Tudjuk, hogy a testvérek is sokszor vigasztaltak már testi betegeket. Az a vigasztalás és bátorítás őszinte volt. Most az Úr ugyanazzal a lélekkel szól a testvérekhez. Ezzel azt akarom mondani, hogy senki nem mondhat semmit vigasztalásul, ami már is be nem volna ültetve a testvérek szívébe s leikébe. Mi szerettei gondolunk a testvérekre. ” Térhiány miatt nem folytatjuk szó szerint e testvéries sorokat, de bennök értesíti a címzetteket az igazi keresztyén férj, hogy az ő felesége is ágynak dőlt beteg s ő is komoly fejhűlésben szenved, de bíznak az Úrban ők is. Önzetlen munkájukat az Úr ügyében tovább akarják vinni, míg bírják. Nem akarnak kedvezni maguknak a szent munka és ügy rovására. Bár minden idétlen és illetlen levelezések megszűnnének és ihletett betűsorokká varázsolódnának Isten Szentleikének égi ereje és vezetése Major Mihály ERDÉLY — Bukarestből a magyar gyülekezetekbe, általában megkésve, ritkán vagy soha sem érkezik meg az “Indromatorul Crestin Baptist” című hivő lap.
