Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)

1977-10-15 / 20. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1977. október 15. Péter János 1:41—43 Péter az az ember, aki mint halász az elsők közé küzdötte fel magát. Ké­sőbb bukása ellenére oszlop lett az apostolok között (Gál. 2:9). Bátorí­totta testvéreit, tele volt energiával és önfeláldozó szeretettel. András az ő testvére emberhalász volt s Péterben “cápát” fogott, mely többet ért tíz más halnál! András azt mondta Péternek: “Megtaláltuk a Messiást.” Hogy mit jelentett ez akkor egy zsidónak, el sem tudjuk ma képzelni. András szíve tele volt testvére iránti szeretettel, mint a bél­­poklosoké 2 Kir. 7:9-ben. András még keveset tudott az Evangéliumról s ezért Pétert egyenesen a forráshoz vezette. A gyülekezetek hamar meg­erősödnének, ha sok olyan tagjuk lenne, mint András (Mk 5:19). Nem minden hivő tud nyilvánosan bi­zonyságot tenni az Úrról, de egyese­ket meg tud nyerni Jézusnak. A 41. versben találkozunk először annak a nevével, akit a Szentírás oly sokszor említ. Nem Péter, hanem András és János volt az első apostol. Talán még nagyobb volna a “Péter tisztelet”, ha ő lett volna az első. Igaz, hogy Péter mindenben kiemel­kedik, akár mint apostol, evangélis­ta, pásztor, tanító vagy író. Péter biztosan hallott Keresztelő Jánostól az eljövendő Messiásról. Arra azonban nem gondolt, hogy ilyen hamar találkozik vele, vagy hogy ő Jézusnak kiválasztott apostola lesz. Amikor András bemutatta Jézus­nak testvérét, Simont, Jézus rátekin­tett s egy pillanat alatt mindent tudott Péterről (Jn 2:25; 4:18 — 19). Jézus már régen ismerte őt (Ef. 1:4), tudta, honnan való és tudta a nevét. Ismerte múltját. E kijelentés: “Te Simon vagy, a Jóna fia”, Pétert cso­dálattal töltötte el s elfogadta, hogy Jézus tényleg a Messiás. De Jézus nemcsak visszatekintett a múltjába (1 Móz 16:8), hanem előre is és így szólt: “Te Kéfásnak, Péternek fogsz hívatni, ami megmagyarázva: “Kő­szikla.” Péter valóban az volt, amit Jézus benne előre látott. Ez az új név előnyt, tiszteletet jelentett, mint egy­kor Jákóbnál (1 Móz 32:28; És 62:2; Jel 2:17). Senki sem csodálkozott ezen jobban, mint maga Péter, Ő úgy ismerte magát, hogy ő inkább homok, mint kő. De Jézus maga csi­nált Péterből azt, amit később róla mond: “Imádkoztam érted”, hogy kő maradj, hogy erősítsd testvéreid. Péter hitt az Úr eme kijelentésében s élő kő maradt. Később ő maga is megemlíti ezt (1 Pt 2:4 — 5). E nap Péter számára felejthetetlen maradt. Ez volt az a nap, melyen — ha nincs is itt megemlítve — megszabadult bűneitől. Máté 10:1 -2-ben Jézus 12 apos­tolt választ s itt, mint később neve az első. Pétert az Úr kiemelte a többi közül, de nem azért, hogy uralkod­jon mások fölött. Péteri Pt. 5:1-ben “presbitertárs”-nak nevezi magát, aki másokat buzdított és serkentett munkára (Jn 21:2 — 3). Mint apostol Jézusról tett bizonyságot s ezért Isten beavatta terveibe (Mt 16:21—28), melyet néha nehezen értett meg (2 Pt 3:15 — 16). Ismerjük Istennek ve­lünk való szándékát (Ef 1:4; Róm 8:29)? Olvassuk el Mt 16:16-ot. Hamar rájövünk arra, hogy ennél szebb bi­zonyságot nem tudott volna tenni Péter Jézusról. Jézus nagyon örült ennek, mert ez benső növekedést mutatott. E kijelentés: “Te vagy Krisztus az élő Isten Fia”, mindenek - felett való volt. Az Úr meg is dicsérte érte. E kijelentés nagysága ismerős előttünk. Isten országát építeni kel­lett s az alapkő, mely Krisztus, az élő Isten Fia, itt nyert elhelyezést. Jézus az első kö, az alapkő ebben a hatal­mas épületben. Péter is erre épített először Jeruzsálemben, mikor a zsidóknak hirdette az Evangéliumot, majd később Cezáreában, mikor a pogányoknak kínálta fel az üdvös­séget (Apcs 10). Mindenkinek meg­mutatta az utat Krisztushoz, üdvös­ségünk egyedüli alapjához. Péter kiemelkedett az apostolok között. Jézus után az ő nevével talál­kozunk a legtöbbször. Nem hiába te­kintették őt oszlopnak. Jézus is több­ször szólt hozzá, mint a többi tanít­ványokhoz, akár dicsérve, akár dorgálva. De Judást kivéve senkivel sem beszélt olyan keményen (Mk 8:33; 14:37; Lk 22:31)! A tanítvá­nyok között sem volt senki aki oly sokat beszélt volna, mint ő. Például “Uram eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok” (Lk 5:8). — “íme mindent elhagytunk” (Lk 18:28). — “Te vagy a Krisztus.” — “Uram, örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). — “Uram hányszor lehet az én atyámfiának megbocsátanom” (Mt 18:22). — “Az én lábamat nem mosod meg soha” Qn 13:8)! — “Uram te mindent tudsz” Qn 21:17). Tény, hogy Péter az apostolok között vezető szerepet töltött be, ezért áll neve az első helyen. És mégis ő volt a legkevésbé kiegyensúlyozott. Az igyekezet jó volt, a kivitelezésben volt a hiba. Hibái türelmetlenségé­ben keresendők. Ugyanakkor a leg­bátrabb ember volt. Gondoljunk a következő helyeken talált kijelenté­seire Apcs 2:23; 3:13; 4:10. És mind­ezeket az az ember mondta, aki egy­szer megtagadta Jézust. Sz. V. A világ tíz legnagyobb vallása: 1. Római katolikus 541 millió 2. Mohamedán 538 millió 3. Hindu 524 millió 4. Protestáns 328 millió 5. Buddhista 250 millió 6. Confuciánus 186 millió 7. Görög-keleti 87 millió 8. Shinto 60 millió 9. Taoista 30 millió 10. Izraelita 14 millió Lelkiismeret Hogy köszönjem meg Uram Lelkiismeretem, Amely olyan sokszor Figyelmeztet engem? Amikor szemlél nagy Nyomort minden fele S az én házam pedig Csordultig van tele, — És a szívem mégis Olyan mágnes marad, Hogy minden mindenkor Csak én hozzám tapad. — En is voltam szegény És olyan nyomorult, Akiben az éhség Szinte meghonosult, S most végre én is A bőségbe estem De éhezőt segttni Oly ritkán van kedvem. — Háborgass csak tovább Te lelkiismeret . . . Talán megmentheted E szívtelen szívet! Mátyás Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents