Evangéliumi Hírnök, 1977 (69. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-15 / 2. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 1977. február 1. “Mindenekben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata” ... (/. Thess. 5:18.) IV. Az elmúlt hetekben két lelki olvasmány hatására újabb megvilágítást nyertem a “mindenekben való hálaadás” ereje felől; mégpedig a Filippi 4:6 parancsával kapcsolatban. Ez a parancs így hangzik: “Semmi felől ne aggódjatok“\ Három fontos dolgot tanultam: 1. Az aggodalom tilos, ennélfogva bűn! Ha pedig bűn, akkor úgy is kell bánni vele, mint bűnnel! L János 3:6-ban ezt olvassuk: “Aki Őbenne marad egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt.” Ismeretes, hogy itt a görög nyelv folyamatos jelenidőt használ, s így ez a bibliavers azt jelenti, hogy aki Isten gyermeke, az nem “élhet” bűnben, nem gyakorolhat bűnt folyamatosan. Nem vagyunk tökéletesek, még újjászületés után sem, de ha Isten gyermekei vagyunk, akkor velünk csak az fordulhat elő, hogy becsap a sátán, de amint észrevesszük, hogy vétkeztünk, azonnal megbánjuk és megvalljuk tettünket és Jézus bocsánatát igényelve elhagyjuk azt. Nem maradhatunk meg benne! Ez a magatartás nemcsak természetes a hivő életben, hanem az újjászületés jele is! Ha tehát az aggodalom bűn, akkor azt is mondhatjuk az I. János 3:6 alapján, hogy aki Krisztusban van, az nem élhet állandó aggodalmak között! 2. Az aggodalomtól való szabadulás lehetősége a “mindenekben való hálaadás' tudatos és szándékos gyakorlásában van elrejtve! Egy bibliafordító így írta le a Fii. 4:6-ot: “Ne foglalkozz aggodalommal”. Bár azt nem tudom megakadályozni, hogy alkalomról-alkalomra egy-egy aggodalmas gondolatom támadjon, de annak folytatólagos gyakorlása, vagy feladása kezemben van! Rajtam múlik, hogy amikor aggodalommal kísért a sátán, akkor “foglalkozom-e” azon gondolatokkal, vagy azonnal megvallom azt, bocsánatot kérek és Isten erejét igénylem annak legyőzésére. Szabad akaratomnak használatára itt is, mint mindenben, szükség van! Teljes erőmmel akarnom kell az aggodalom feladását, a szabadulást; még akkor is, amikor emberileg szólva minden okom meg van arra, hogy aggódjam! Ezt pedig csak akkor tudom megtenni, ha tudatosan és szándékosan átfordítom aggodalmamat hálára és dicsőítésre! Ezért, amikor aggodalomra való okot látok, s szívem félni kezdene, akkor visszaemlékszem Atyám eddigi csodás vezetésére, s hálát adok a múltért, s hálát adok a jelenért. Újra meg újra biztatgatom magam azzal a ténnyel, hogy mint mindig, most is minden javamra és Isten nevének dicsőségére fog alakulni. Elmondom Uramnak, hogy ha nagyon rettegtetőek is a kilátások, ha könnyek között is, de hálát adok, míg teljesen fel nem szabadulok az aggodalom gyötrelmétől, míg újra kiderül az ég! 3. S ezzel elérkeztem a harmadik leckémhez: Az egyik könyvben azt olvastam, hogy emberi értelmünkben egy-egy gondolatmenet átalakítása 30—60 napig tart. Ennélfogva 30 — 60 napig kell tudatosan és szándékosan gyakorolnom a hála és dicsőítés technikáját ahhoz, hogy egy-egy esetben teljesen és véglegesen megszabaduljak negatív gondolataimtól. Nem csoda, ha az ige arra figyelmeztet, hogy “imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat . . .”, mert a szabaduláshoz a hála folytatólagos gyakorlására van szükség! Csak így juthatunk el oda, hogy “Semmi felől ne aggódjunk”. Harmadik leckém tehát az volt, hogy megtanultam, hogy rajtam (rajtunk) múlik, hogy egy-egy probléma esetén 30—60 nap alatt krónikus aggodalmaskodóvá, vagy folytatólagosan dicsőítő, hálás hívővé válók, attól függően, hogy aggodalmaskodó, vagy dicsőítő gondolatokkal foglalkozom-e?! Kedves Testvérem! Az élet viharai között sokszor, sok okot találunk az aggodalomra, azonban Atyánk arra szólít fel, hogy “Semmi felől ne aggódjunk”, mert Ő mindent az Ő nevének dicsőségére és a mi áldásunkra fordít. Ennélfogva nyugodtan rábízhatjuk problémáinkat, és erőnk megfeszítésével is dönthetünk a folytatólagos hálaadás mellett, hogy az aggodalom ne lehessen Úrrá bennünk! “Ebben gyakorolom magamat . . bár még nagyon sokat kell fejlődnöm ezen a vonalon is. Mátrai Mihályné IGEN URAM! Igen, Uram! Veled bizton indulok. Nem keresem a változó időt, nem keresem a folyton álló posványos tavak vizét. A változó időt kimérem, szívem neked szentelem, te, változatlan, örök ígéret! Igen, Uram! Veled bizton indulok. Nem kutatom utam rejt ekét. Elég, ha tudom: biztos az út, nem változó az ígéret. Örökké megáll szavad, te, változhatatlan, örök Élet! Igen, Uram! Nem számlálgatom, nem táplálgatom a változó földi életet. Nem kutatom a rejtett kincseket. Igen, Uram! Mert te így akartad, s boldogan mondom: legyen meg a te akaratod, te, változhatatlan, örök Isten! Stockier Margit (A Szolgálat Útján c. könyvből.) VALLOMÁS Szeretem az alkonyt, Szeretem a csendet, S minden némaságát A sok kicsi percnek, Ha már tovább mentek. Szeretem a múltat, A mi eltűnt régen, Korhadó fejfákat A temetővégen, S felhőket az égen. Szeretem az erdők Sárga lomb hullását, S hulló levelek közt Viharok zúgását, Fecskék búcsúzását. Szeretem, ha látom Amint hervad minden, S minden azt suttogja A nagy végtelenben: Örök csak az Isten. Victorius
