Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)

1976-07-01 / 13. szám

1976. július 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal Szemle JÚLIUS NEGYEDIKÉ ez évben kü­lönösen nagy jelentőségű az ameri­kai nép részére. A függetlenség 200 éves történelmére nézhet vissza az or­szág népe. Ezen a földön nincs töké­letes függetlenség. De amit a "füg­getlenség” dolgában az emberek és nemzetek elértek, abban Amerika az első helyen áll. Az Egyesült Államok népe elmondhatja, hogy országuk a lehetőségeken belül független. El­mondhatják a polgárok is, hogy a kölcsönös, természetes függőség mel­lett szabadok és függetlenek. Füg­getlenségük állami és személyi sza­badságot jelent. Amerika (itt Kana­dát is értjük) a szabadság mellett a jólét országa. A földkerekség egyet­len népe sem érte el az anyagi bőség és kényelem azt a fokát, amelyre a két ország népe emelkedett. A bőség annál értékesebb, mivel a javakat Amerika népe szabadságban élvez­heti. * * * A SZABADSÁG ÉS JÓLÉT témáját együtt említjük. Együtt azért, mivel az a két emberi kincs együtt jár, másrészt azért, mivel kettős okot ad a hálaadásra és a megelégedésre. A kettő közül melyik értékesebb? Ves­sük fel a kérdést így. ha alkalma len­ne az embereknek a választásra, a többség melyiket választaná? A több kenyeret és kevesebb szabadságot, vagy több szabadságot és kevesebb kenyeret? Az amerikai nép és az ide­vándorolt magyarok százezrei sze­rencsére nem állnak válaszút előtt. Az itteni nép megkapta mind a ket­tőt: nagyobb kenyeret és több sza­badságot. Az értelmes, szellemi em­bernek azonban nem elég a kenyér, amely csak a fizikai szükségletet elé­gíti ki. Az ember értelme a szabad­ság után vágyik, épp úgy, mint teste a kenyér után. Megírta annak idején Petőfi, hogy az igazi ember életében melyik jelent többet, a kenyér, vagy a szabadság? így írt a szabadság nagy hőse és mártírja a “Farkasok dala” című költeményében: “Éhe­zünk, fagyunk, de szabadok va­gyunk!” Július negyediki ünneplé­sünkkor elmondhatjuk, hogy nem kell választanunk. Isten megadta mind a kettőt. * * * AZ ÁLLAMI ÉS EGYÉNI függet­lenség (szabadság) sok édes gyümöl­csöt termel. Egyet említünk meg a gyümölcsök közül, ami minket hivő embereket közelről érdekel és ez a lelkiismereti szabadság. Ez a sza­badság az állam és az egyén egymás függetlenségének a tisztelet bentartá­­sából származik. Az egyén önként, saját érdekében tiszteletben tartja és támogatja az államot s az állam megbecsüli polgárainak a független­ségét. Az amerikai államok sohasem állították, hogy népeiknek szabadsá­got adtak. A szabadságot Isten adta és az állam bölcsen nem nyúlt ehhez a szabadsághoz. Független állam nem azonos a független néppel. A lelkiismereti szabadság azt bizonyítja, hogy az állam polgárai is szabadok. A lelkiismereti szabadság nem kíván sem állami gondoskodást, sem álla­mi pártfogást. Aki akar hisz, aki akar nem hisz. Aki hisz az szabadon társulhat hivő testvéreivel s élheti szervezeti és hit életét. Amerika lett az az ország, amelyben a hívők a val­lásszabadsággal a legideálisabb mó­don élhetnek. Ha ezt tudja a hivő ember, akkor ajka hálára nyílik. Július negyediké az amerikai hívők­nek több mint nemzeti ünnep: ez az eszményi szabadság ünnepe. * * * A SZABADSÁG ELVESZTHETŐ PORTÉKA. Ha nem élünk, vagy ■visszaélünk vele, a szabadság eltű­nik, vagy szolgasággá változik. Vi­gyázzunk, hogy a szabadosság, amely nem más, mint szolgaság, ne döntsön minket a szenvedélyek és bűn rabságába. Július negyedikén határozzuk el, hogy szabadságunkat az Úr országának az építésére hasz­náljuk. Evangélizáljunk, hívjuk ma­gyar nemzettestvéreinket az Úr Jézus által szerzett váltsághoz. Adjunk hálát ezen az ünnepen azért, hogy szabadságunk nem em­berektől származik, hanem Isten adománya. Krisztus megszabadított a bűn hatalmából s a mi fogadott hazánk, Amerika szabaddá tett az emberek elnyomásától. Július 4-e ez évben vasárnapra esik. Kétszáz évvel ezelőtt a függet­lenségi nyilatkozat aláírásának a napja szintén vasárnap volt. Kontz Emil testvérünk a jelen számban ta­lálható cikkében megállapítja, hogy “nemzetünk valósággal imádsággal született”. Az imádságos elődök dicsőséges tradíciót hagytak utó­daikra. Az ima eredménye lett a füg­getlenség és később az ALKOT­MÁNY, amely emberségességében az első az egész földkerekségen. Al­kalmazzuk országunk alapítóinak módszerét. Az ima ereje tette naggyá nemzetünket s az ima ereje fogja fenntartani. Kérjük a Mindenható Istent, hogy áldja meg nemzetünket imádkozó és Urat tisztelő vezetőkkel. Ameddig Amerika Isten vezetése alatt áll, nagy és erős marad. Panasz az Evangéliumi Hírnök késése miatt A panasz kettős: Egyrészt munka­társaink és gyülekezeti hírek írói ki­fogásolják, hogy beküldött cikkeik hetek múlva jelennek meg. Másrészt olvasóink panaszkodnak, hogy az Evangéliumi Hírnököt a kitűzött idő után 5 — 10 nappal később kapják kézhez. Mindkét panasz érthető. A lap ké­sése miatt emelt kifogások még ör­vendetesek is, mert azt jelentik, hogy az Evangéliumi Hírnököt szeretik és várják. 1. Lapunk elkészített kéziratát minden hónap 15-én és 1-én adjuk postára 30 nappal a megjelenés előtt. A lap a fenti dátumokon több napi munka után már készen van kéziratban. Amelyik cikk 15-én vagy 1-én érkezik, az arról a számról már lekésett. A lap kéziratát nem lehet egy-két nap alatt összeállítani és a szerkesztő nem számíthat arra, hogy “talán ’ jön egy cikk. Kérjük munkatársainkat, hogy közlemé­nyeiket postázzák legalább három nappal a lapzárás ideje előtt: a hó­nap 12-én és 28-án. Nem lenne mél­tányos, ha a későn érkezett cikkeket az előbb érkezettek kiszorításával kö­zölnénk. 2. A panasz másik része a lap ké­sése. Közöljük szeretettel, hogy az Evangéliumi Hírnök minden alka­lommal kikerül a nyomdából 2—3 nappal a megjelenési idő előtt! Akik­nek első osztályú postán megy a lap, azok meg is kapják időben. A má­sodosztályú díjszabással küldött pél­dányok 6 — 10 napig elfekszenek valamelyik postahivatalban. Erről a szerkesztő és a nyomdász nem tehet. Olvasóink szíves megértését kér­jük. A derűlátó ember mindig meg­látja mások bajában a jó oldalt.

Next

/
Thumbnails
Contents