Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)

1976-01-15 / 2. szám

VOL. 68, No. 2, JANUARY 15, 1976 68. ÉVF., 2. SZÁM, JANUÁR 15, 1976 J * 1 ^ Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja “Az Evangélium Istennek hatalma” (Róma 1:16) Kényelem vagy küzdelem? “Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz. És szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz.” (Mt. 7,13-14.) Korunk életmódjának egyik jel­lemző tünete a kényelemre való tö­rekvés. Sok ember számára szinte életelv: kényelmesen lakni és öltöz­ködni, kényelmesen dolgozni és pi­henni. Sok dolog, ami azelőtt meg­erőltetést okozott és fáradsággal járt, most egy gombnyomással intézhető el. A lépcsőjárástól megkímél a fel­vonólift, a zene élvezetét a gramofon nyújtja, a fontos híreket a rádió köz­li, a távoli eseményeket a televízió szállítja házhoz és a körülményes ta­nulmányozást megkönnyíti a lexi­kon. Úgy odahaza, mint útközben, úgy a munkahelyen, mint az üdülő­helyen, sok kisebb és nagyobb beren­dezés a kényelmünket szolgálja. A modern lakásban egy-egy gombnyo­más bekapcsolja a fűtőtestet vagy hűtőberendezést, a porszívást és a levegőtisztítást. Ennyi kényelemmel halmoz el bennünket napjainkban a technika számos vívmánya. — A kényelem lehet hasznos és lehet káros. Hasznos, amíg megóv az erő­pazarlástól, és káros ha túlontúl el­kényeztet. A testünk egészségét ille­tően pl. egy orvos-tudós megállapí­totta, hogy az embereknek sokkal jobban menne dolguk, ha többet mennének. A kényelem előnye vagy hátránya tehát vita tárgyát képez­heti. A kényelem elvét a lelki dolgokra átruházni azonban nemcsak káros, hanem végzetes is lehet. Ez meges­het, ha valakinek vallásos ténykedése kizárólagosan másokra támaszkodik. Némely ember büszke a vallására, jóllehet nincsen személyes kapcsola­ta Istennel, és némely, a kényelmet becéző hitvallónak úgyszólván nin­csen lelki gondja. A felekezetét a szüleitől örökli, és lelke gondozását az egyháza hivatalos közegeire bízza. Lelkigyakorlatait azok szabályozzák; és hitelvi problémái nincsenek, mert azokat is a szerinte illetékes fórumra hárítja. Ha pedig a lelkiismerete időnként megszólal, a felhalmozott botlásait és vétkeit meggyónja, és utána megkönnyebbülten folytatja régi életmódját. — A lelki problé­máknak az a kényelmes megoldása azonban nem állja meg a helyét Isten szent színe előtt. Aki az Evangéliumot figyelmesen olvassa és behatóan tanulmányozza, két dolgot állapíthat meg. Az első az, hogy a krisztusi tan jellege nem a kényelem, hanem a küzdelem. A másik pedig az, hogy Jézus tanítvá­nyának viszonya a Mesteréhez egy személyes kapcsolat, és e kapcsolat kiinduló pontja egy egyéni élmény. Ez a csodálatos élmény az ember megtérése Istenhez. Erről szól az Evangélium, ezt tanította Krisztus és erről írtak az apostolok. Erre szólít fel Urunk a mai alapigében is, kép­letes szóval azt mondván: Menjetek be a szoros kapun! E két szó, “szoros kapu”, két igazságot fejez ki. Az egyik a megtérés lehetőségére utal, a másik a megtérés mibenlétét jellem­zi. A kapu nyitva áll: minden ember megtérhet; de a kapu szoros: az em­ber nem térhet be mindenképpen. A megtérés kapuja olyan szoros, hogy azon a bűnös csak egymaga juthat keresztül. Másszóval: a megtérés mindenkinek a személyes ügye. Hogy a megtérés kapuja szoros továbbá azt jelenti, hogy azon csak az juthat keresztül, aki annak küszö­bén az önigazságát és büszke öntelt­ségét lerakja és az áljámborság ké­nyelméről lemond. Jézus példázatos beszéde a szoros kapuról nem ér ezzel véget. A kapu után következik az út. Aki megtér, az útnak indul. Az utat Jézus szava szerint az jellemzi, hogy keskeny. Ez nem hangzik nagyon előnyösnek; keskeny úton járni nehéz és kényel­metlen. Úgy odakint a természet­ben, mint átvitt értelemben a lelki élet terén. Az út keskeny mivolta a példázatban arra utal, hogy Krisztus követése nem a kényelem útja. Széles úton lehet egy kissé jobbra vagy bal­ra kilengeni, keskeny úton nem. A világ fia élhet kénye-kedve szerint, Krisztus követője nem. CSILLAGHULLÁS Föl-fölgyúlnak a pásztortüzek, Dereng a szürke esthomály, Langyos harmatot permetezve Sötétté lesz a néma táj. Egy kóbor csillag fut át az égen, S lobogva, égve leszakad, Élete hosszú ragyogás volt, Halála csak egy pillanat. Hulló csillag az emberélet Délibáb fénye, bús robot, De akik hisznek és szeretnek, A síron túl is boldogok. Somogyi Imre

Next

/
Thumbnails
Contents