Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)

1976-03-15 / 6. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1976. március lő. NŐK ROVATA „SÄi; „ — = ' ' Alelnöki Kurtz Lajosné ;: Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Pénztáros: Kautz Edwinné wvvv'/VVWWS/VS^WVVWVWWWWVWWWWS^AA/WWWWVWWW^^WWWW*/WWS/Wl A legszebb történet Az Újszövetség könyveinek leg­szebb története, Jézus születése Beth­­lehemben. Ahányszor olvasod mindig új, és mindig szebb . . . Hivő testvéreink életében is van ilyen "legszebb történet”, amire min­dig boldogan és hálaadással emlé­keznek — ez pedig megtérésük tör­ténete — amikor az Ür Jézus meg­született az emberi szívben. Ha ez sokszor nehéz is volt, ma már az idő távlatában minden megszépült és örömmel beszél róla a megtért lélek. Boldog visszaemlékezés tükröző­dik arcán testvérnőmnek, amint 55 évvel ezelőtti megtéréséről számol be. "A városban, férjemmel együtt egy Süss napocska! Süss napocska, süss csak szépen, Hozzad el a tavaszt nékem! Mert én azt már nagyon várom, Mikor rügy fakad az ágon És madár csicsereg a fákon. Küldd le éltető sugarad, Ha szívemben bánat fakad. Aranyozd be ezt a földet, Adj meleget minden rögnek, Virágnak és büszke tölgynek. Süss napocska, süss csak szépen, Hozzad el a tavaszt nékem. S vele örömet, vígságot, Üj reményt és boldogságot, Testi, lelki szabadságot. Langy fuvalom hadd hordja szét, Hogy a télre tavasz jön még, Hogy az Isten szeret minket, Megbocsátja bűneinket, Vezeti a lépteinket . . . Süss napocska, süss csak szépen, Hozd el a szép tavaszt nékem! Rügy fakadjon minden ágon, Madár zengjen rózsafákon, Mosoly nyíljon bús orcákon! KOVÁCS RÓZSA. üzlet kirakata előtt megállva ének­szót hallottam a nyitott ajtón át: Jézus ölébe bizton hajtom fejem le én ...” énekelték az alkalmazottak, Carteretben, (N.Y.) 1920 évben. Meg­jegyeztem férjemnek 'ezek különös népek!’ Aztán hajtott a vágy megis­merni őket, s rövid idő múlva felke­restem őket. A közelben levő egyik ház szobájában tartották összejöve­telüket s ez időtől fogva rendszere­sen jártam oda. De ezután jött a próba is: ‘Nem mégy oda, mert azok nem jó népek’ jött a tiltás férjemtől. Az ellenkezés tartott fél esztendeig, mikor nem volt szabad elhagynom a lakást, de már tudtam imádkozni és kértem az Urat, Ő intézkedjen, mert így nekem nagyon nehéz. Két hét után meg is nyílt az ajtó számomra, amikor első teendőm volt, kérni az alámerítésem. Balogh István tv. vigasztaló szavai hitemben megerősítettek. Szobafog­ságom alatt a Bibliámból táplálkoz­tam ... Látogatni is eljött Urbán tv. de a vendéglátás öröme csak egyol­dalú volt. Egy félév után férjem új autót vá­sárolt, és azzal vitt a bemerítésre Perth Amboy-ba (N. J.), ahol már ő is részt vett, mint szemlélője az eseménynek. A lakástól elindult az autó ... és az úton felejthetetlen kép tárult elém. Hivő testvéreim — akik tizenketten-tizennégyen lehet­tek — az útszélen letérdelve imád­koztak értem! Így tettem meg az utatPerth Amboy-ba a bemerítésem­re boldog örömmel! Alámerítésem után elvesztette előt­tem értékét arany és ezüst — hiszen a legfőbb, legdrágább értéket meg­találtam — így ékszereimet mind el­osztogattam, mert úgy olvastam a bibliámban, hogy "... az asszonyok ékessége ne legyen külső, aranyak felrakásából való ...” I. Péter 3:3 v. és ezt magamra is vonatkoztattam. A próba újra jött. A bemerítés napján jöttek a szomszédok látogat­ni, de nem üresen, hanem gonosz tanácsokkal megrakottan. Egy év után — az Úré a dicsőség — férjem is eljött velem az imaórára ÉRTESÍTÉS Jelentettük a március 1-i szám­ban a lapkezelő nevét. Előre nem látott okok miatt Forrás Edéné testvérünk lemondott a megbíza­tásról. Az új lapkezelő neve: MR. JOHN SEBESTYEN 3695 Sleepy Hollow Rd. Brunswick, Ohio 44212 Tel. 216-225-4481. 'megyek én is!’ szólt hozzám. A gyü­lekezet kitartó imájára volt ez a fe­lelet. Ilyen az ima hatalma ... engem el­kísért az úton testvéreim imája ... erőt adott a próbákban ... ellenség­ből, üldözőből Krisztus tanítványa lett, aki már odaát vár reám az Atyai háznál. Boldogan emlékezem az útszélen térdeplő, értem imádkozó testvére­imre!” Az ima ma is hatalom, fegyver az ördög ellen, de használjuk-e úgy, mint 1920 évben a cartereti testvé­reink? Űj, modern épületeinkben van-e még helye a "Csendes kamrá­nak?” Szerencsy M. Bezzegh Mihályné New Brunswick-i testvérnőnk bizonyságtétele. JERUZSÁLEM (Lukács 2 : 41—52) Szívszorongva tekintget szerteszét. Virágarcán harmatos könny pereg. Miért is eresztette el a kezét! Dehiszen már nem olyan kisgyerek! A templomban lelik. Tudós papok szaván álmélkodnak mindannyian. Mária odafut és felzokog: ‘‘Miért tetted ezt velünk, édes Fiam?” Megy engedelmesen. Mind csendesek. Jaj, az a kérdés: "Miért kerestetek?” S ahogy "AJyja dolgait” emlegette... Olyan idegen, földfeletti volt! S az anyai szívben kérdés sikolt, hogy megtalálta-e, vagy elvesztette?! Túrmezei E.

Next

/
Thumbnails
Contents