Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)
1976-03-01 / 5. szám
1976. március 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal A KÉT HALÁSZ egyezése nélkül nem lett volna lehetséges. Ezt minden férj tudja. * * * LÁTUNK MÉG EGY FONTOS ÉS HASZNOSÍTHATÓ különbséget a hivő nők és férfiak között. Ez pedig az a hatás és befolyás, amit a nők gyakorolnak a családi és gyülekezeti életre. Egy hivő anya csodát művelhet a családban. Vezetését rendszerint követik a család tagjai. Nem minden nő használja ezt az erőt a jóra, de amelyik nőben megszentelt akarat és hatóerő van, az áldása a családnak és gyülekezetnek. Fel kell fedeznünk azt a kulcsot, amely kinyitja az ajtót a krisztusi nők szívében felhalmozott lelki energiához. Ez a kulcs nem okoskodással és taktikával szerezhető meg, hanem a tények komoly figyelembevételével. Több felvilágosító munkára van szükség. A nők nem csak a gyülekezet konyhájában végeznek kitűnő munkát, hanem a közösság lelki életében is. Az újszövetség gyakorlatának tanulmányozásából kiderül, hogy az első század hivő női tényleg “felszabadult” asszonyok voltak. Amerikai magyar baptista gyülekezeteink képe kicsiben pontosan az, ami a nagy egyházaké. Nálunk is több a nőtag. Ezekért a hivő nőkért hálát adunk Istennek, mivel nélkülük már aligha lenne ebben az országban magyar baptista misszió. Kérjünk bölcsességet Istentől, hogy ezt a hatalmas lelki energia készletet jól felhasználhassuk az Úr országa építésére. ÉRTESÍTÉS Közöljük, hogy a Bibliamagyarázó a március, április és május hónapokban késéssel fog megjelenni. Lehetséges, hogy a március havi részlet jelenik meg először. KONFERENCIÁK DÁTUMAI RAMA, KANADA — Bibliai konferencia. — 1976. JÚLIUS 2 —4. * * * SZÖVETSÉGI KONFERENCIA. PALM BAY, FLORIDA, 1976. JÚLIUS 8-11. “If you can't be thankful for what you receive, be grateful for what you escape.” Péter és társai, rosszkedvűen, álmosan és főleg kiábrándultán mosogatják hálójukat, amelyet egész éjszaka elkerült a szerencse. Szótlan ingerültséggel filozofálgatott a maga módján mindegyikük. Vajon mi is az a valami, amitől a halász-élet függ? Babona, vallás, Isten? — Ki tudja? Közben rájuk virrad. Embertömeg gyülekezik a parton. Köztük egy “próféta”-féle tűnik fel, aki alkalmas szószéket keresve magának, Péter hajójába kéredzkedik be. Péter nincs ugyan adakozó kedvében, de int az Idegennek, hogy bemehet a hajójába. Az Idegen beszélni kezd. Szavaiban, mintha csak kihallgatta volna az elkeseredett halászok benső elégedetlenségét, az aggodalmaskodás fölöslegességéről beszél. Péter fölfigyel. Ne aggodalmaskodjak? Akkor sem, ha mint az elmúlt éjszaka, eredménytelenül fáradoztunk? Kérdezlek (mondhatta magában Péter) te Mester, mit tegyen egy magamfajta, szerencsére kényszerült, ha nincs szerencsém? Ezt mondd meg, ha tudod! És az Idegen, mintha csak ezt is meghallotta volna, folytatja: “Ha nem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát', és ezek mind megadatnak néktek.” Mit mond ez a Mester, hitetlenkedik Péter — hogy a szárazon csináljak a halfogás előtt valamit és azután majd a halak csak úgy beúsznak maguktól a hálómba? Péter nagyon szembenézett a Prédikálóval. Péter mindég szókimondó, bátor ember volt. Gondolkozott, mit mondjon ezekre a szerinte felelőtlen tanításokra? Egy egész hiábavaló éjszakai erőlködés érvelésével akarta az Idegent elhallgattatni. De az Idegen megint megelőzte Pétert: “Evezz a mélyre s újólag vesd ki hálódat!” Péter most már nem töprengett, hogy mivel hallgattassa el a Prédikálót. Úgy érezte, hogy nagy szólamok hangzottak el, melyeket a Szónok szavának “szaván-fogásával” lehet legjobban megcáfólni. Péter, keserű daccal kívánta a kegyes Halásztanácsost megleckéztetni. A Mesterhez lépett s jól hallhatóan és sokatsejtetően így szólt: “Mester, jóllehet az egész éjszaka fáradtunk még sem fogtunk semmit; mindazáltal a te parancsodra levetem a hálót . . .” Péter gúnyosan nézett az Idegen szemébe. Udvariasan várt, mintegy nyitva tartva az “elszólónak” a visszautat. De a Mester is állta a gúnyos tekintetet. Kis vártáivá, Péter sokatsejtetően intett társainak: “Gyerünk János, fogd meg az evezőket; Jakab, ide azokkal a hálókkal s dobjuk ki halfogásra, jó messzire .... sokan látják . . .” De nocsak, mi ez? — tűnődik a háló végét legszorosabban markoló Péter. Mi húzza le a hálót? Nézik, húzzák most már a kiváncsi társak is és íme, (elképesztő), halak sokasága szaggatja a háló épségét. Hát ez meg mi? — tűnődnek a csodától elkábult halászok? Kivételes szerencse, vagy talán az a rendkívüli Idegen? Jól hallották a tóparti prédikációt. Egy szóval sem emlegette a szerencsét. Ennek ellenére Őt, “szavait” igazolja a csoda . . . Vajon ki, miféle prófétát hallgattunk? Értetlenül intettek a halászgató társhajósoknak s szótlanul eveztek ki a partra. Ámulatuk, babonás félelembe csapott át. Pétert a hideg rázta, de érezte, hogy a napot még nem fejezte be. Valamit kell mondania az Idegennek. Köszönettel (vagy mivel?) tartozást érzett az Idegen felé. De mit mondjon, mit adjon? Mivel, mennyivel fizetheti meg ezt a csodát? Hisz ez az ember több, mint a vak szerencse, ez talán maga az Isten!... Esetlenül, szemlesütve ismételte meg az Idegenhez való közeledést. Szavak sem jutottak eszébe. Mint valami letaglózott áldozati jószág roggyant térdre az Idegen előtt s csak ezt tudta önfeledten suttogni: “Eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram.” De mindhárman megértették a Hegyiprédikáció, az élet, a szerencse titkát és határozott léptekkel fordítva hátat a szerencse-szerszámoknak, tudatosan lépdeltek a szerencse Ura után, “ember-halászatra”! (Luk. 5:1-11.) Udvarnoki András Néha-néha a balgának is igaza van. • A legalkalmasabb idő a hasznos munkára tegnap és holnap közt van.
