Evangéliumi Hírnök, 1976 (68. évfolyam, 1-24. szám)

1976-02-15 / 4. szám

6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1976. február 15. fontos esemény. Otthonról ismert játék a barkochba. Vagyis összeke­vert betűkből értelmes szavakat kell kirakni. A feladat most az volt, hogy egy ószövetségi próféciát kellett megtalálni a 21 összekeverve kira­kott betűből. Először nehéznek is bizonyult a kérdés, de mielőtt az utolsó betű is a kifeszített zsinórra került, addigra a megfejtést is egy testvérnő meg tudta mondani: "Csil­lag származik Jákobból.” Az este elmaradhatatlan része volt az ajándékok és csomagok ki­osztása. A vasárnapi iskolai tanítók ebben az évben is nagy gonddal vá­logatták össze az ajándékokat. Öt­ven csomagot készítettek, és a kará­csonyi ünnepek alatt egy kivétellel mind gazdára is talált. Szép volt az első napi ünnepünk! Vajha gyerme­keink is egy keveset megértettek volna karácsony igazi jelentőségé­ből, és a kapott ajándékok mellett fölismernék Isten legnagyobb aján­dékát, Jézus Krisztust. December 25-én már a felnőttek is kivették részüket teljes karácsony ünnepléséből vagy úgy, hogy költe­ményeket mondtak, vagy az énekkar és a zenekarban szolgáltak. Ennek az estének is megvolt a maga jelen­tősége, mert szép számú közönség volt jelen és minden vágyunk arra irányult, hogy a megszokott ünnep­lés mellett maradandó igei emléket is vigyen magával minden vendé­günk és látogatónk. Ezért Istenünk­től azt kértük, hogy karácsony igazi örömét magunkkal tudjuk vinni az év minden napjára. És ez csak úgy lehet valóság, ha Krisztus megváltó­ként élhet bennünk. Megváltjuk, nagyon gyorsan tova­tűnt a két napos ünnep, de milyen jó, hogy szilveszterkor és újévkor ismét együtt lehettünk imaházunk­ban. Szilveszter este kilencre gyüle­keztünk. Először Isten Igéje szólt hozzánk felújítva előttünk az elmúlt évet. Mi magunk is csak azt tudtuk mondani: "Az Ür kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk.” Óévi együttlétünk második részében han­gos filmen láthattuk a nyári tábori kápolnánk megnyitását. Az énekek­ből, zenékből, igehirdetésekből, imákból hallhattunk ismét egy-két mondatot, és ezek mind kedves em­lékeket újítottak föl. Előttünk zaj­lott le bucsúzásunk a régi kápol­nánktól, és ismét láthattuk először az új kápolna kitárt ajtaját. A be­merítés aktusát is láttuk, és ott szemlélhettük kedves magyar isme­rőseinket, testvéreinket. A filmvetí­tés alatt tényleg szép Táborunkban éreztük magunkat. Az este harmadik részét óévi köl­temények, bizonyságtevések, ének és zeneszámok tették változatossá. Szolgálatunknak egy központi gon­dolta volt, és pedig a mennyei Je­ruzsálem. Erről próbáltunk valamit elmondani, hogy emléke szívünkben maradjon, mi várjuk az új eget és földet. A vágyat próbáltuk ébreszt­­getni az égi hon felé, hogy földi éle­tünk múlandó értékei ne homályo­­sítsák el előttünk a láthatatlanok maradandó értékeit. Éjfél előtt imára borultunk Iste­nünk előtt, és hálánkat fejeztük ki az 1975-ös évért, de egyben már kér­tük áldását és vezetését 1976-ra. Imádkozó szívvel énekeltük el az "0 fogd kezem Vezérem” c. éneket, és örvendezve kívántunk egymásnak boldog újévet. Ezzel még nem feje­ződött be együttlétünk, mert nőtest­véreink szeretetük kifejezéseként megvendégeltek bennünket az újév első órájában. Utána viszont már senki sem volt álmos, ezért gyüleke­zetünk fiataljai és idősebb tagjai is, összesen ötvenketten különféle tár­sasjátékokba fogtunk. Mindenkinek legjobban tetszettek a bibliai találós kérdések, annál is inkább, mert aki jó megfejtést tudott mondani, rög­tön ajándékot is kapott. Éppen négy­­óra volt újév hajnalán, amikor imá­val búcsúztunk el egymástól, hogy este 7 órakor ismét együtt legyünk imaházunkban és hálát mondjunk együtt Istenünknek az újévért. Karácsony és újév idején sokat voltunk imaházunkban. Nem érez­tük soha tehernek az Úr házába való menetelt, hanem minden alkalom­mal örvendezéssel jelentünk meg Előtte. Pedig volt olyan alkalom, amikor csípős hideg volt, máskor hó esés nehezítette az utat, de ilyenkor szinte még többen jöttünk el. Nem tarthatott vissza bennünket sem hi­deg, sem szél, mert tudjuk, hogy ünnepeink csak testvéri közösség­ben, szerető Atyánkkal együtt lehet örvendetes. Hisszük, hogy ünneplé­sünk kedves volt az Ür előtt is, és a tőle kapott lelki áldások végig kí­sérnek mindnyájunkat ebben az új esztendőben. Viczián János * * * HÍREK PALM BAY-ből Karácsony Estéjén a Bethesda Gyü­lekezet és az Otthon népe együtt ünnepelte a Megváltó eljövetele em­lékét az Otthon barátságos és tágas ebédlőjében. A változatos műsort Kish Ernő tv., az Otthon igazgatója vezette le. Kurtz tv. imája után elé­nekeltük gyönyörű karácsonyi éne­keinket. Papp Ida tv-nő szavalt. A Fülöp család, többedmagával elő­adott egy szép éneket. A Petre csa­lád jelenlevő tagjai hasonlóan meg­örvendeztettek egy szép alkalmi énekkel. Egy kedves vendégünk, Dr. Plyler, Petre tv. veje egy szólóval, énekkarunk pedig egy karénekkel szerepelt. Az áhítat perceit Dr. Bíró László tv., gyülekezetünk pásztora vezette, beszélvén a Karácsony, Jé­zus eljövetelének jelentősége felől. Felhívta figyelmünket, hogy a díszes karácsonyfa mögött lássuk meg azt a másik nevezetes fát is, a kereszt­fát, melyen Jézus Krisztus Önmagát áldozta fel, hogy Általa üdvösséghez jussunk. Az Otthon és Gyülekeze­tünk nő-testvérei végül sütemények­kel vendégelték meg a nagyszámban jelenlevőket. Dicsőség érte Istennek. Karácsony napján délelőtt 10 óra­kor az Istentiszteleten nagyszámú nép töltötte meg imaházunkat. Az örömhírt gyülekezetünk lelkipász­tora hirdette. A záróima után min­den jelenlevő kapott egy cukorkák­kal megtöltött ajándék csomagot. Külön ajándék jutott a gyülekezet egyes munkával megbízott tagjának, valamint pásztorunknak. Végül Dr. Bíró tv. a gyülekezet hálája és elis­merése nevében egy-egy bibliát adott át Stég Jakab, Vass Sándor és Le­­hóczky Rudolf testvérnek, mint a gyülekezet ajándékát, elismerésül azért az áldozatkész munkáért, mit az imaház alsó terme átalakításán végeztek. Örömmel megtelve, áldás­sal megrakodva jöttünk el az Ür házából. Ó Év Estéjén örömteljes és áldá­sos összejövetelünk volt kápolnánk

Next

/
Thumbnails
Contents