Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 5. oldal NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Balia B. Györgyné Alelnök: Kurtz Lajosné Pénztáros: Kautz Edxvinné Közömbös akadály, vagy Égő-szívű Lélekmentő ? bocsájtó erejével! ALKALOM-alka­­lom! Tudjátok mi az ALKALOM-nak a fő-fő tulajdonsága? Az, hogyha egyszer valaki elszalajtja, soha-soha nem tér vissza többé! Ezt már az Ókorban is tudták, sőt egy görög szobrász szobrot is készített róla. Vigyázzunk el ne szalajtsuk a ked­vező, számunkra nagyon is szüksé­ges és szent alkalmakat! A KAI­­ROST! Ezt Isten miként a többi idő­ket is tértünk tette, nekünk adta! Ragadjuk meg! Isten megígérte, hogy meghallgat bennünket, ha élünk az általa nekünk adott alka­lommal. Erről beszél hozzánk a II. Kor. 6:2-ben: "Kellemetes időben KAIROS-ban meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek! íme: Itt a Kairos, itt az Alkalom Itt a KELLEMETES Ünnepi idő”. Ebben az igében megszabja Isten a Kairos célját, az üdvösséget. Ezt adta a ma élő nép életcéljának, a megtérése céljának örök irányul és igyekezetül. Ez a mára ígért, nekünk ígért Istentől elkészített Üdvösség! Ha végig nézzük az igéket azt kell látnunk, hogy Isten az ő népének semmit nem adott, ígéret nélkül. Mára is áll jobban mint valaha, hogy "Tiszteld Atyádat, hogy hosszú ideig élj a földön!” Örökké élt, azt értette! Isten és így értjük mi is! Ezért a Kairos nemcsak a történe­lem végét jelenti, hanem amint az Űr Jézus mondta: Isten ígéreteinek a végét is! Betölt a Kairos! Vigyáz­zatok! Nem megy tovább ez sem! Vegyük észre mégegyszer Isten felénk forduló arcát ezekből az Igék­ből: "Serkenj föl, aki aluszol! Tá­madj fel a halálból! És felragyog tenéked KRISZTUS”! És átfogod élni a saját személyedben az idők­ben neked adott ajándékokat! A CHRONOS-a KAIROS, és az ESK­­HATÓS minden örömét valóságban és dicsőségben! Ez az Isten és az Ür Jézus Krisztus mai üzenete hoz­zád és mindenkihez az idők rendjén keresztül. Tóth Sándor 5000 ÉVES BÖLCS MONDÁSOK Igazságos légy még azok iránt is, akik bántanak és szorongatnak. * Soha se járj a rosszak tanácsán. * Bénák városában a sánta: futár. "Napok múlva ismét beméne Jé­zus Kapernaumba, és meghalták, hogy otthon van. És azonnal sokan összegyülekezé­­nek, annyira, hogy még az ajtó elébe sem fértek; és hirdeté nékik az igét. És jövének hozzá egy gutaütöttet hozva, akit négyen emelnek vala. És mivel a sokaság miatt nem fér­kőzhettek azzal Őhozzá, megbonták ama háznak fedelét, ahol Ő vala, és rést törvén leeresztek a nyoszolyát, amelyben a gutaütött feküdt. Jézus pedig AZOKNAK HITÉT LÁTVÁN monda a gutaütöttnek: Fiam, megbocsájtattak néked a te bűneid.” “Az pedig azonnal fölkele és fel­­vévén nyoszolyáját, kiméne minden­kinek láttára; úgy, hogy mindenki elálmélkodék, és DICSŐÍT É AZ ISTENT...” (Luk. 2:1-5,12) Jézus Kapernaumba érkezett. A kíváncsi tömeg összetódult, mert hallani, látni akarták Őt. Önérdek­ből jöttek. Volt azonban négy ember, akit égő szíve, segítő-készsége hozott Jézushoz. Ök is meghallották, hogy Jézus ott van, s felvették beteg ba­rátjukat, s odavitték hozzá. Ezek önfeláldozásból jöttek. Hajtotta őket a szívükben égő, mentő-sze­retet. Amint ahhoz a házhoz értek, ahol Jézus hirdette az igét, komoly aka­dály állt előttük. Az akadály a kí­váncsi tömeg közömbössége volt! Bár bizonyára az ajtó közelében lé­vők észrevették a beteget, s bará­tait, senkiben sem volt annyi jó ér­zés, hogy helyet készítettek volna, vagy kézirat volna a Gyógyító Meg­váltóhoz siető embereknek. Valamikor Budapesten előfordult, hogy egy-egy édesanya polyásbabá­­val szállt fel a villamosra. Ha nem volt azonnali önkéntes, akkor a ka­lauz szólította fel az utasokat: “He­lyet kérünk, gyerekkel vannak!” Volt amikor többen egyszerre felug­rottak, volt amikor a fáradt tömeg­ben alig akadt oly jelentkező, aki ülőhelyét szívesen átadta volna. A gutaütött esetében senki sem adott helyet. A közömbös tömeg mozdulatlan akadályként állt az égő­­szívű lélekmentő négy barát előtt. Ők azonban nem adták fel a harcot. Megbontották a tetőt és leengedték barátjukat Jézus lábai elé. Jézus "AZOKNAK HITÉT LÁT­VÁN”, megbocsájtóttá a gutaütött bűneit, aki ennek következtében be­tegségétől is megszabadult. A tömeg pedig ezt látván "dicsőíté az Istent”. Önérdekből mi is jövünk Jézus­hoz. Sokan elfogadják, sőt igénylik a bűnbocsánatot, az üdvösséget, az Isten-fiúságot, de itt megállnak, s nem jutnak odáig, hogy mások meg­mentésében használhatókká legye­nek. Hiányzik az őszinte odaszánás, a Szent Lélek teljes uralmának való kiszolgáltatás, s nincs égő-szívű lé­­lekmentési vágy. Mint a kapernaumi tömeg, kézirat, akadályok, pedig a megváltatással együtt felszólítást is kaptak Jézustól, amely így szól: “... én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremje­tek,” (Ján. 15:16/b) Testvérem! Állj meg és gondol­kozz: hivő életed közömbös, máso­kat a Krisztushoz vezető úton aka­dályozó, vagy égő-szívű, akadályt nem ismerő lélekmentő, "Sok gyü­mölcsöt” termő élet? Ennek az életnek, igaz, ára van! Fejlődni (igeolvasás és gyülekezet­beli igehallgatás formájában), ima­életet élni, és folyamatos megtisztít­­tatás alá vetve, teljesen kiszolgáltat­va magunkat Krisztusnak. Engedni kell, hogy a Szent Lélek menjen, mentsen, szóljon rajtunk keresztül; de tudomásul kell vennünk, hogy MEG, csak ÍGY DICSŐÍTTETIK MEG, s azt is, hogy tulajdonképpen "erre rendeltettünk”, s ha ezt nem vállaljuk, akkor vállalnunk kell a következményeket, mely fenyítés formájában előbb utóbb bekövetke­zik. Közömbös akadály, vagy égő­­szívű lélekmentő vagy? Mátrai Mihályné

Next

/
Thumbnails
Contents