Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-02-01 / 3. szám
1975. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal alulírott hirdette. Az itteni misszióállomás vezetője ifj. Oláh József testvér. Az ünnepélyen kb. 150 személy volt jelen. 4.) December 25-én gyülekezetünkben ünnepeltünk délelőtt és az esti órákban. Imaházunk megtelt annyira, hogy pótszékeket kellett beállítani. Szerepeltek az ifjak és a gyermekek. Az ének- és zenekar működése emelte az együttlét ünnepélyességét. Az ifjúság egy társas előadása mellett ez alkalommal mutatkozott be egy kis gyermek zenekar. Az Úr sok örömben és áldásban részesítette népét. Mindezekért legyen az Övé a dicsőség. Nagy István V BAPTISTA ARCHEOLÓGUSOK EREDMÉNYES MUNKÁJA TEL AVIV MELLETT A New Orleans-i Baptista Teológiai Szeminárium tanára Dr. George Keim vezetésével több baptista kollégiumi tanár és teológus dolgozik a Tel Aviv melletti Tel Aphek-Antipatrisnál folyamatban levő ásatásoknál. Az ásatások munkájában 150 egyén vesz részt. Ezek a régészek nem mind amerikaiak és a többsége nem baptista. Ennek a kutató munkának figyelemre méltó eredménye van. Felfedezték egy kanaánita épület romjait. Az épület nyilvánvalóan középület (hivatal, vagy törvényház) volt, s még az izráeli honfoglalási idő előtt épült. Ugyanitt találtak ékírásos táblákat. Az "ékírást” a mezopotámiai nép használta. Ábrahám is Mezopotámiából vándorolt a későbbi Palesztina területére. (Lágy agyagtáblákra karcolták az "ék” alakú betűket, ill. jegyeket s az agyagtáblákat kiégették.) A felfedezés különlegessége az, hogy ez az első eset, hogy Palesztina területén ékírásos égetett agyagtáblákat találtak. A talált szövegeket még nem olvasták el, de nagy érdeklődésre tart számot az, hogy milyen nyelvű az írás? Ha a nyelv a mezopotámiai nép nyelve, az akkor azt jelenti, hogy az Ábrahám által is beszélt nyelv Izráel honfoglalása előtt már használatban volt Palesztina földjén. A közel-keleti országok száraz homokja alatt még sok “kő” van, amely előbb-utóbb beszélni fog. (BP) V HÁZI-MISSZIÓ A “Californiai Magyarság” december 27-i számából vettük az alábbi rövid, de jelentős és buzdító hírt. A hírt az Ontarioban (Kalifornia) levő Független Magyar Református Egyház heti jelentésében olvastuk Négy essy Bertalan lelkész tollából: Prédikáló állomásokat szervezett a lelkipásztor a szétszórtan élő magyar reformátusok lelki gondozására. Az elmúlt vasárnap, december 22-én két helyen tartott a lelkipásztor Istentiszteletet Úrvacsora-osztással, Los Angeles és Orange megyékben. Szervezés alatt áll Riverside és San Bernandino megyék szétszórtságban élő magyar reformátusságának lelki gondozása. (A fenti hírre és ehhez hasonlókra szeretettel felfigyelünk. A lélek gondviselésének az elevenségét jelzi a kis közlemény. Az ilyen példák olvasása lelkesítő. Szerk.) IDEIGVALÓK VAGY ÖRÖKKÉVALÓK? "A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazd Őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Luk. 23:39-42) A Golgotán három kereszt állt. Középen a bűneinkért szenvedő Isten Fia, két oldalt egy-egy lator. Mindkét lator bűneiért szenvedett. Mindkét lator halál előtt, az örökkévalóság kapuja előtt állt. Azt gondolnánk, hogy ebben az állapotban már csak igazán mindenki örökkévaló életével, bűneinek elrendezésével, az üdvösség elnyerésével foglalkozik. Feltételeznénk, hogy ha már abban a kiváltságban részesültek, hogy utolsó pillanatjukban dönthetnek az örökkévalóságban lévő helyük felől, (sokan egy pillanat alatt halnak meg, s nincs idejük bűnbocsánatot kérni, Jézust szívükbe hívni és üdvösséget nyerni), akkor erre megragadják az alkalmat. Mégis, azt kell látnunk, hogy még az utolsó pillanatunkban is az lesz úrrá rajtunk, ami szívünknek legnagyobb érték volt eddig. Az egyik lator földi szabadulást kért: "Szabadítsd meg magadat, minket is”! Szállj le a keresztről, ne váltsd meg a világot, csak adj nekem földi ideigvaló szabadulást, a többi nem érdekes! A másik, a halál kapujában összetört bűneinek terhe alatt, belátta helytelen életét és Urának ismerve el Jézust, helyet kért az üdvösségben! 0 olyan embertípus volt, akinek szíve mélyén, még bűnei mellett is a lelki dolgok, a mennyei, örökkévaló dolgok főfontossága megmaradt. S most, megragadta az utolsó lehetőséget arra hogy kegyelmet nyerjen. Magunkról könnyű megállapítani, hogy a "Isten országára” vagy a "földiekre” vonatkozó dolgok érdekelnek-e, és foglalkoztatnak-e túlsúlyban? Csak vegyünk figyelembe egy-egy napot életünkben. Mivel foglalkozunk legtöbbet? Min gondolkozunk legtöbbet? Mi tölti be terveinket, vágyainkat? Ha kapcsolatba kerülünk munkatársainkkal, szomszédainkkal, más emberekkel, ott van-e szívünk mélyén állandóan az a tudat, hogy bizonyságtevőknek kell lennünk? Társalgás közben fel-fel sóhajtunk-e észrevétlenül is az Úrhoz, hogy adjon alkalmat, bölcsességet arra, hogy élettel és szóval világíthassunk? Amikor fizetés napja van, első dolog-e számunkra, hogy félretesszük a tizedet és az áldozatot az Úrnak? Tudatában vagyunk-e annak, hogy ezen felül is az Úré mindenünk, s felelősségünk teljes tudatában, imádkozó szívvel indulunk minden vásárlásnak? Mennyi időt szentelünk igetanulmányozásra, imaéletre? Folytathatnám a vizsgakérdések feltevését, de ennyi is elég ahhoz, hogy meglássuk, felismerjük magunkat. Ha az ideigvalók vannak túlsúlyban, akkor úgy járunk, mint az elkárhozott lator. Az utolsó percben
