Evangéliumi Hírnök, 1975 (67. évfolyam, 1-24. szám)
1975-12-15 / 24. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1975. december 15. NŐK ROVATA Rovatvezető: Szerencsy Józsefné Női konf. elnök: Mrs. Henry Austin Alelnöki Kurtz Lajosné Pénztáros: Kautz Edwinné Fények az éjszakában ... Most, mikor az utcákon már kigyúltak a karácsonyt jelző fények milliárdjai, gondolatom a fény szolgálata körül összpontosul. Az elmúlt szép nyári estéken, elragadó jelenség tárult elém, amint kitekintettem szobám ablakán. Apró fények százai villogtak a sötétben, kicsiny szentjános-bogárkák... Elgondolkoztam ... Apró életek, apró fényjelei ők! Sötét éjszakában lámpások gyúlnak, világítanak, szolgálnak. Ó, ha nem végezné feladatát a bogárka, észre sem vennéd, meg sem látnád az éjszakában. Ha meghúzódna a sötétség leple alatt, semmit sem jelentene, észrevétlenül csak rátaposnának az emberek, de világítva, szolgálva fényes jelenség! Végtelenül csekély, sokak szemében talán jelentéktelen az a ténykedés, amit egy ilyen apró teremtménye az Istennek elvégez, de a mi bölcs Istenünk határozottan kijelölte rendeltetését. Sokan észre sem veszik, tudósok, bölcsek, öntelt és gőgös emberek előtt érdektelen, felfoghatatlan, az apró szentjános-bogárka szolgálata, az a picike fény ... de ők csendben végzik mégis, úgy mint Te testvérem, imakamrádban, gyülekezetedben, otthonodban, vagy betegágy mellett. Posta nem hoz hírt róla, a lapok hasábjain sem találom a tudósítást arról, amit végeztél... De tudom, hogy csendben tetted, mikor szolgáltál, világítottál, fény voltál az éjszakában, nem várva megértést, elismerést. Csillagfény mutatta az utat a bölcseknek Betlehemben, a szolgálat is ilyen fény, mely utat mutat Jézus felé. A női lélek alaptermészete a szolgálat. Ha van elismerés, talán jól esik, de ha nem jut, a hivő lélek akkor is teszi, mert Jézusra néz, aki maga mondotta: "de én közietek olyan vagyok, mint aki szolgál.” (Luk. 22:27.) Egy keleti közmondás szerint: "A tétlenség olyan, mint a szén; ha nem ég, csak szennyessé tesz téged.” Ó, ettől meneküljünk, inkább csak égni, égni és világítani! Egy másik közmondás szerint: "Az okosságnak két szeme van: az egyikkel előrenéz, mit kell tennie. A másikkal hátratekint, mit végzett el.” Ha ezt az elméletet szolgálatunkban felhasználjuk, gondolom sohasem leszünk tétlenek, mert előttünk mindig sok a munka. De ha hátratekintve nem látunk semmi elvégzett munkát, csak szégyenpír boríthatja el arcunkat és olyanok leszünk, mint a szén mikor nem ég... Egyet azonban tudnod kell, mivel bízattál meg, mivel kell ténykedned és szolgálnod Uradnak, mert tőled csak ezt kérik számon egykor, nem a más munkáját. Mentek. Csillagbaveszve mentek... Elhagytak álmot, meg keresztet... Elmaradtak a nagy hegyormok, Puszta terek, a templomtornyok, Messzi városok, tengerek, Mosolyok, könnyek, emberek S úov mentek a nagy éjszakán át, Akik a csillagot látták ... Nem álltak meq a határkőnél, A völgykatlannál, hegytetőnél, Nem kellett nekik többet semmi Kívánság, csak egy, menni, menni, Csillag után, a csillagért, Nem kérdezték azt se, miért, Csak mentek a nagy éjszakán át, Akik a csillagot látták ... Apró fények szerte az éjszakában ... Szolgáló testvéreim e szabad hazában! Az áldást, az örömet, mit a végzett munka és csendes szolgálat nyújtott nektek, a Női-rovat hasábjain keresztül osszátok meg e lap olvasóival. Legyen a Krisztus szolgálata és az Érte végzett munka egy összekötő kapocs közöttünk. Alaszkától-Floridáig, a Csendesóceán partjaitól az Atlanti-óceánig fakadjon áldás a szolgálat nyomán, áldás túl a tengereken, túl a határokon, legyen áldás annak is, ki míg éretted leborulva imádkozik, szülőfölded rögeire hullatja könnyeit. Legyen áldott tapasztalat számodra, hogy megújult élet, átadott szív önzetlen szolgálat által új élet kezdődik, összeomlott életek romjain is virág fakad, romon virág... Fénykedjél tehát ahol vagy.... Szerencsy Mária A fényre néztek, semmi másra, Reájuk hullt az Ür világa, Ragyogó, tiszta lett a lelkűk, Nem volt a földön semmi bennük, Nem is voltak már emberek. Mikor az égi Kisdedet Csillaq alatt áldón imádták, Akik a csillagot látták ... Karácsonyeste s mindig, máskor, Csillagtűnéskor, lehulláskor, Egy örök csillag fénye csábít, Útvesztőkön utat világít. S mennek utána százak, ezrek, Maradnák álmok, meg keresztek, S úgy mennek a nagy éjszakán át, Akik a csillagot látják ... KÁRÁSZ IZABELLA.
