Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974. január 1.

EVANGÉLIUMI HÍRNÖK

3. oldal

vő testvéreink lelki gondozásáért, barátainkért és a még mindig érkező magyar testvéreinkért, mint 50—60 évvel ezelőtt a tömegesen érkező bevándorlókért.

LELKESÍTŐ ÉS SZÍVDERÍTŐ kijelentés hangzott el a torontói konferencián az American Baptist Churches jelenlevő képviselőjétől és magyar missziónk őszinte barátjától, D r. Wadswort h-tól. Ezt a kijelentést kétszer is hallottuk nevezett testvérünktől. Húsz évvel ezelőtt az ABC úgy vélte, hogy az amerikai nyelvi missziókra nincs szükség többé. A meglevő tagok, gyülekezetek beolvadhatnak az angol gyülekezetekbe. 20 év után az ABC rájött, hogy a nyelvi missziók támogatásának az abbahagyása korai volt és ezzel az ABC kárt szenvedett. Dr. Wadsworth példával igazolta, hogy ott, ahol a nyelvi misszió megmaradt hogyan gazdagította több amerikai baptista gyülekezet lelki életét.

Most az American Baptist Churches tekintélyes képviselőjétől jött hozzánk a biztatás: "Ne adjátok fel a magyar műnk á t!" Amikor angol nyelvű testvéreink így látják a magyar baptista munka jövőjét és hasznosnak mondják a magyar lelki munkát, akkor nem hunyhatjuk be szemünket és nem várhatjuk tétlenül, hogy amerikai angol testvéreink nagyobb megértéssel legyenek a magyar misszió ügye iránt, mint mi. Ha az ő jól megfontolt értelmük lát jövőt és hasznot a magyar baptista misszió munkájában, akkor a mi magyar szívünk és lelkesedésünk vegye fel újult erővel a misszió fonalát.

Elmélkedéssel, imával és tettrekész lélekkel az Úr rá fog mutatni teendőinkre és ha végezni fogjuk a munkát, áldása nem fog elmaradni.

A SZELÍDEK BÍRJÁK A FÖLDET Wesley János a methodista egyház alapítója találkozott egy kis patakon átvezető keskeny hídon egy hitetlen és udvariatlan emberrel. A hídon egyszerre csak az egyik mehetett át. Az udvariatlankodó ember így szólt Wesleyhez: "Bolondok elől én soha nem térek ki.” Wesley mosolyogva lépett hátra s így válaszolt: “De én mindig kitérek."

ÉBRESZTŐ

“Itt az idő, hogy az álomból felserkenjetek! ... Az éjszaka elmúlt, a nap elközelgett... Vessük el ezért a sötétség cselekedeteit. Mint nappal, ékesen járjatok ... Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust!" (Róma 13:11—14.)

A Szentírásnak ez az intelme egy szóban foglalható össze: Ébresztő! Mindenki ismeri e szó jelentőségét. Az idejében való felébredés elmulasztása kellemetlenséget támaszt. Egy elaludt reggel néha megingatja az egész napi programot és a kisebbnagyobb bosszúságok egész sorozatát vonja maga után. Az idejében való felébredés tehát fontos.

Ennél fontosabb, mert életbevágó, a bűn álmából való felébredés. Aki a kegyelem idejét elalussza, az egész élete sorsát veti kockára. Ahogy egy szorgos édesanyának gondja van rá, hogy a háza népe jókor felébredjen, az Isten szent Lelke is gondot visel arról, hogy a bűnös ember el ne aludja az üdvössége napját. "Serkenj fel, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus!” int bennünket a Szentlélek az efézusi levélben.

A lelkileg alvó ember az öntetszelgés álmát alussza és csalfa álomképekben ringatja magát. A bűn álmából felriadt lélek annak a tudatára ébred, hogy bűnös és hogy egy személyes Megváltóra van szüksége. Ráeszmél arra, hogy az Isten szent színe előtt minden személyes érdeme szétfoszlik, és hogy a Krisztus érdeme nélkül nincsen megigazulás. Az öntetszelgés tudatát felváltja a bűntudat. Ez a lélek felébredése.

Ezt az első élményt, a Szentlélek behatása folytán létrejött bűntudatot, kell hogy kövesse egy további esemény: a helyzet megváltozása. Vagyis, a felébredést kell, hogy kövesse a felkelés; e nélkül a legéberebb állapot is hasztalan. Mi történik, ha valaki reggel felébred, de nem mozdul és fekve marad? — Megint elálmosodik és újra elalszik. Mi történik, ha valaki a bűnei tudatára ébred, de nem szakít a bűnös múltjával? — A bűntudata elhalványul, és minden marad a régiben. Amilyen lényeges tehát a felébredés, olyan fontos a felkelés. Akit Isten

kegyelme a bűn álmából felébresztett, kell hogy felkeljen és talpra álljon. Ez a felkelés, illetve talpraállás egy radikális fordulatot jelent az ember életében. A Szentírás ezt a fordulatot megtérésnek nevezi.

A felébredés és felkelés után következik a harmadik teendő. "Az éjszaka elmúlott, vessük le ezért a sötétség cselekedeteit!” olvastuk. Képletesen szólva: a hálóköntös az éjszaka tartozéka és nem illik a nappalhoz, ezért kell levetni. A bűnös éjszaka köntösét, az apostol leírása szerint a sötétség cselekedetei éktelenítik, úgymint: dobzódás, bujálkodás, feslettség, irigység, és még sok más ehhez hasonló szennyes folt. A megtért ember mindezt leveti magáról. Jézus Krisztus, Isten szent Fiának vére megtisztít minden bűntől, olvassuk János apostol első levelében. Isten kegyelme végtelen, Krisztus megváltó hatalma korlátlan. Szent vérének ereje a bűn köntösének minden éktelenítő foltját eltünteti. Egy feltétel mellett: ha azt levetjük. Ne számítson senki a "köntöse” megtisztulására, amíg azt magán hordja. Ne számítson senki Isten kegyelmére, amíg a bűnével nem szakított. Vessük le ezért a bűnös éjszaka köntösét magunkról.

És mi következik ezután? Elmélkedésünk fenti igéje erről is tesz említést. "Mint nappal, ékesen járjatok!” szólít fel. Milyen legyen a hivő lélek "nappali öltözéke?” Az apostol a legjobbat és legszebbet ajánlja, azt mondván: "Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust! Egy közmondás azt tartja, hogy a ruha teszi az embert. Ez részben igaz, és részben túlzás. Igaz annyiban, hogy valakinek a ruházata bizonyos következtetésre jogosít; hogy kivel állunk szemben, azt részben az illető külseje árulja el.

A lelkiéletünknek is van egy ilyen külseje, t.i. mindaz, amit a környezetünk tőlünk lát és rajtunk megfigyel. Ez a tény Krisztus követőinek a feladatára utal. Jézus igaz tanítványának a "krisztusi köntöse” alatt a jámborságát, példás magatartását, modorát és eljárását értjük, amelylyel felebarátai figyelmét a mennyei Urára és Mesterére tereli. Ennek lehetőségét egy távol-keleten történt kis esemény igazolja. Kínában egy misszionárius vasárnapi iskolát tar-