Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-02-01 / 3. szám
1974. február 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK oldal Szeml 1974 — EGY MÁSIK ÉV? Tőlünk függ, hogy milyen év lesz. Emlékezetes, ha különlegessé tesszük. Vegyük úgy, hogy az 1974. év egy "új" év lesz, amelyben a szokás kerékkötő béklyóit elvetjük és új tervek véghezvitelét, új lelki mozgalmak megindítását kezdeményezzük. Ha ismét az lesz a tétlenség és egyhelyben topogás jelszava, hogy "mi így szoktuk”, akkor az 1974. év csak öregedésünket, vagy elmúlásunkat fogja jelezni. Minden szokásnak van előnye és hátránya. Sajnos, a misszió életében legtöbbször csak a szokás hátrányait éreztük. Tegyük szokássá azt, amiből előhaladás lesz; amely nem lesz tétlenségünk mentegetése és maradiságunk szépségtapasza. Új, jó szokás bevezetése bátorságot, előretekintést és hitet kíván. Az Ige is azt mondja: "Szántsatok új ugart!” Ha az Úrért tesszük, ne féljünk a változtatástól. Az Úr segítő keze velünk lesz. & A "SZEMLE" nem mindentudó. Írója csak egy a többi hivő között, de meg van győződve arról, hogy a magyar baptista hívők találékonyak, lelkesek és tettrekészek. Testvéreink bizonyára fognak találni módot arra, hogy gyülekezeti életüket élénkítsék, az Úr gyermekeinek hitét erősítsék és az eltévedt lelkeket mentsék. A fenti megállapítás mellé hadd vessen fel lapunk néhány lehetőséget és irányító elgondolást. 1. Keressék gyülekezeteink és a kis magyar csoportok a testvéri érintkezést. Időközönként, egyszer, kétszer egy évben jöjjenek öszsze a közel lakó magyar hívők testvéri találkozásra. 50—60 mérföld a benzin-szűk világban sem nagy távolság. Ezeknél az összejöveteleknél a tagság, vagy a gyülekezeti hovatartozás ne játszón szerepet, ne is legyen kérdés tárgya. Legyen a fő cél a hívők közössége, az Úr gyermekeinek a találkozása az Ige körül. 2. Nagyobb gyülekezetek rendezzék meg újból a MAGYAR EVANGÉLIUMI NAPOT. Csak egy napot, hogy az idő és az elszállásolás ne legyen akadály. Erre a napra szóban és írásban kell meghívni a vendégeket. Misszió alkalommá kell tenni ezt a napot s éppen azért nem csak a testvéri körre kell gondolni. Ki a vendég? Mindenki, aki eljön. A fő tárgy ezen a napon legyen az elmélkedés, ima és bibliatanulmányozás. Vegyünk alkalmat magunknak, akik szeretjük az Urat és Igéjét, hogy felüdüljünk és adjunk alkalmat magyar embertársainknak, hogy felébredjenek és meglássák a lelki élet szépségeit. 3. Gondolhatnak gyülekezeteink az Óhazában tartott és áldásosnak bizonyult HITMÉLYÍTÖ NAPOKRA. Ezeket a napokat természetesen az itteni körülmények és lehetőségek szerint kell megrendezni. Péntek este, szombat és vasárnap egész nap bőséges alkalmat ad a hit dolgaival való foglalkozásra. Változásként lehet két napot, szombatot és vasárnapot erre a célra szentelni. A hitmélyítő napok nem csupán a lelki életben való erősítésre szolgálnak, hanem az írások ismeretére is. A Szentírás tanításában való járatlanság az oka az elvilágiasodásnak, lágymelegségnek és az Úr ügye elhanyagolásának. A jó tervek előkészítésében és kivitelében feltűnnek az akadályok. "A megrendezés pénzbe kerül; a vendég előadók útiköltsége sok; testvéreink nagyon elfoglaltak". Ilyen formában jelentkeznek a nehézségek. A Sátánnak van gondja rá, hogy fenyegetően a szemünk előtt tartsa a kishitűek előtt lehetetlenségnek vélt okokat. A tényleges helyzet az, hogy az útiköltség a fizetésekhez arányítva, ma olcsóbb, mint 30 évvel ezelőtt. Mielőtt elvetnék gyülekezeteink a misszió terveket, jó lesz, ha erre gondolnak. EMLÉKEZZÜNK ÉBEN-HAÉZERRE. "Mindeddig segített nékünk az Úr" —mondták Izráel fiai és emlékoszlopot állítottak oda, ameddig az Úr segítette őket. Ennek a neves bibliai történetnek a hálaadó oldala mellett van egy másik oldala is: az emberi gyengeség bevallása. "Eddig segített az Úr!” — Miért csak eddig és miért nem tovább? Az Úr addig segítette az Izráel fiait, ameddig ők haladtak. Ha tovább akartak volna menni, akkor az Űr tovább segítette volna őket. A tanulság az, hogy haladásunk nem csak az Úr segítségétől függ, hanem a mi akarásunktól és készségünktől is. Állítsuk fel haladásunk emlékkövét olyan messze, hogy az 1974. év végén igazi hálaadással és dicsérettel emlékezhessünk meg az Úr jóvoltáról s magunk restsége és hanyagsága miatt ne legyen okunk a pironkodásra. Keresztyén válasz A gyalázkodó levelet ír neked, aláírással, vagy anélkül. Mikor hozzád ér olyan boldog vagy Kortinthus I. 13. részének az olvasása nyomán, hogy a levelet a tüzbe dobod és imádkozol az írójáért. A szegénység belátogat otthonodba és azt találja, hogy te Krisztus végéremehetetlen gazdagságában gyönyörködsz. A halál behatol házadba, lesújt a legkedvesebbre és a legjobbra, de ahelyett, hogy a kétségbeesés elborítana, a földi élet béklyói lepattannak rólad és örömmel és hittel nézel előre, amikor te is belépsz a menny kapuján, az örökélet birodalmába. __________________ G. H. Nézzünk Jézusra! Jó leckét kaptam gyermekkoromban édesapám kutyájától. A kutya okos volt és édesapám jól betanította. Amikor azt mondta, hogy "nem szabad”, akkor a kutya nem nyúlt semmihez. Eléje tett egy darab húst, pogácsát. A kutya rá se nézett, hanem csak édesapámat figyelte. Mintha tudta volna, hogy ha nézi a húst, akkor kísértésbe esik. Mindnyájunk részére van ebben lecke. Ki a Mester? Knox János a nagynevű skót református prédikátor mondta: "Amikor prédikálok, akkor nem vagyok magam ura s azt mondom, amit Mesterem parancsol. A parancs úgy szól, hogy egyszerűséggel mondjam az igazságot, tekintet nélkül a hatalmasokra és a gyengékre.” Ezért volt képes Knox egyedül megváltoztatni a skót történelem és a skót nép jellemét.
