Evangéliumi Hírnök, 1974 (66. évfolyam, 1-24. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Vol. 66. No., 1. JANUARY 1, 1974 66. ÉVF., 1. SZÁM, 1974. JANUÁR 1. Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja "Az Evangélium Istennek hatalma" (Róma 1:16) A. VÁLTOZ HATATLAN Az újév elején várakozással és vágyakozással tekintünk előre és megpróbáljuk elképzelni a jövőt. Meny-Év elején Ruhája köd, kendője dér — Utcánkba könnyesen betér A néma vándor: Január. A lépcsőnk alján nesztelen megül... Csönd van. A beszéd elhalt itt belül, Gyors ketyegéssel, lázas érverésként Csupán az óra jár. Míg elszökik perc perc mögött, Hozzám lopózik az újévi köd S jelenné vált jövendőnk felett Látok roppant kérdőjelet, Mit elmém meg nem ért. Benne ezer “Honnan? ... Hová? ... Miért? ..." A csöndbe halkan zizzen most bele A karácsonyfa lepergő levele. Csillogó ága szárazzá fakult. Messziről, mintha válasz hangzanék: "Kóróvá foszlik lám a tarka múlt. A jelen: hűtlen percek elfutása, Levélhullásban alápergő élet. S a jövendő: a közelgő ítélet. Mert egyszer minden futás véget ér. Megáll a szív, kihűl a vér, Lomb nem zizeg és nem ketyeg az óra. Felharsan a vitás világ fölött — Ronggyá tépve a kétkedő ködöt — Az arkangyal riadója." Az óra jár, a percek csak peregnek. És folytatása jő az üzenetnek: "Halad az év, tavasz jő, s újra nyár. Még hajt a lomb, Isten törvénye vár. Bűnbánó szívre nem száll átok, Felel, mielőtt még kiáltanátok!" Az óra jár, de mintha ütemében Most Isten szívverését hallanám ... És odaomlok irgalmas karodba, Én mennyei Atyám! nyi minden is elevenedik meg előttünk, amit szeretnénk megnyerni, vagy megvalósítani. De ki az közülünk, aki meg tudná mondani, mit fog hozni az újesztendő. Lehet, hogy emberileg fölvázolom magam előtt egy esztendő várható eseményeit, de ha őszinték akarunk lenni, akkor visszatekintve a múltba azt kell megállapítanunk, hogy minden esztendő más és más volt. Az egyik örömet, a másik bánatot hozott. Az egyik nagyszerű sikereket, a másik eredménytelenségeket adott. Az egyik gazdagságot, a másik szegénységet; az egyik jó barátokat, a másik ellenségeket; az egyik megtéréseket, a másik közömbösségeket. De ne soroljuk tovább, mert már ebből is csak arra a következtetésre juthat az ember, hogy minden és más volt, mint az előző. Állandóan változott minden, mert a jó is elmúlt, de a bajok sem maradtak állandóak. Arra is rá kellett jönnünk, hogy az emberek is változnak, mást gondolnak, nem stabilok. És ebben az állandó mozgásban, változásban keres az ember valami szilárdabb támaszt, mozdíthatatlan biztonságot. Ekkor ragyog föl előttünk egy Ige, amely ezt jelenti ki határozott biztonsággal: "Szerzek veletek örök szövetséget... változhatatlan örök szövetségem szerint.” (És 55:3.) Ezek után pedig ennek az ígéretnek nyomán próbáljuk fölvázolni magunk előtt mégis az újévet, mire is számíthatunk. Melyek azok az ígéretek, amelyeket az öröktől fogva mindörökkévaló Atya ígér nekünk. 1.) "El nem hagylak téged.” (Jós 1:5.) Szeretném az első helyen kiemelni ezt a bizonyságot. Mi állandóan félünk attól, hogy egyszer magunkra maradunk, vagy talán nem fognak úgy támogatni az emberek, mint ahogy gondoltuk. Esetleg anyagi bizonytalanságok is körülvesznek. Ennek eloszlatására szól hozzánk a változhatatlan Atya: El nem hagylak. Ahogy napról napra gondot visel az ég madarairól, a mezők virágait öltözteti, sokkal inkább ez a kegyelem kiárad azokra, akik az Ő képére és hasonlatosságára teremtettek. 2.) "Vezetlek oly úton, amelyen járnod kell." (És 48:17.) Isten állandó vezetéséről a Biblia több igéje és eseménye bizonyságot tesz. Ebben reménykedtek a pátriárkák, ezt kérte Mózes a pusztai út megkezdése előtt, és ezért imádkoztak a tanítványok. Mi pedig itt állunk újév küszöbén, és szeretnénk, ha valaki végig vezetne az új úton, mert az teljesen járatlan, ismeretlen és sötét előttünk. Ahogy Isten elődeink életében beváltotta vezetését, így reménykedhetünk mi magunk is, hogy Ő vezetni fog ez esztendőben is. 3.) "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged.” (Jer 31:3.) Az emberek szívéből leggyakrabban feltörő kívánság az volt, hogy szeretetet kapjanak. Viszont talán éppen ez van a legkevesebb ma közöttünk, mintha már kihalt volna a fogalom is, meg a cselekedet is. Ezért lehet értékes előttünk Isten ígérete. Szeretete megmutatkozik
