Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-05-01 / 9. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. május 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERE NCSY JÓZSEF NÉ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné "ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A GYERMEKEKET .. Kedves Édesanyák! Kedves Szü­lők! Örömmel és kéréssel juttatom el hozzátok ezt a pár sort. Örömmel, hogy küldhetem, kéréssel, hogy jó­szívvel fogadjátok el. Hiszen a föl­dön legdrágább kincsetekről van szó benne, gyermeketekről. Néhány ko­moly meglátást szeretne feltárni nektek, gyermeketekkel kapcsolat­ban, Annak parancsa szerint, aki valóban és jól szereti kicsinyeit. Tudom mennyire örültetek, mikor kicsinyetek érkezett, boldogan és megkönnyebbülten sóhajtottak fel: végre megszületett, — egészséges — a mienk, itt van a mi örömünk, éle­tünk folytatása és jövendője. Talán akkor még nem éreztétek — ami valószínű mostanában — ahogy nö­vekszik, vagy növekszenek, átsuhan szíveteken, hogy "nem könnyű szü­lőnek lenni!” Mennyi gond, törődés, álmatlan éjszaka, könny és reszke­­tés jön és tűnik el, míg nevelgetitek s amíg Isten erre időt ad nektek. Bemutatásakor, talán még nem ér­tettétek elég világosan az Igét, mely akármiről is szólt, egyet üzent: bíz­zad Jézusra, mert Neki gondja van reá. Akkor még valahogy úgy hitted, hogy reménységed és szenvedésed árán a tied! — Ugye, kedves édes­anya? Azt hitted, hogy egészen a tied? S talán még ma is furcsán hangzik, hogy nemcsak a tied, tiétek, hanem a teremtés jogán: Istené! Ti csak kölcsön kaptátok, és számon kéri tőletek az Isten, mint a talen­tumot szolgájától számon kérte. Nos, hogyan gazdálkodtok talen­tumotokkal, vagy talentumaitokkal, gyermekeitekkel? Ahogyan kellene? Ezt szeretné élőtökbe tárni ez a pár sor. Mert bár bizonnyal beláttátok, hogy az, akinek egyszer olyan bol­dog mosollyal hajoltatok bölcsője fölé mondván: "alszik a kicsi an­gyal!”, az nem is olyan “angyal”. Valószínű, hogy már rájöttetek, sok szomorú tapasztalaton keresztül, hogy gyermeketek is ezerféle hibá­val, bűnnel terhelt. Mit tudtatok ed­dig ezek ellen és a nagyhatalmú Kí­sértővei szemben tenni, aki ezerféle módon hálózza be és fonja körül gyermekeiteket?! Különböző neveléstani és lélektani "fogásokkal” kísérleteztetek? Vagy WVWWWWSA^VVWS/S/WVS/VS/^/VWS/WWW1 UTOLSÓ IMÁDSÁG Első lépésemtől nyomon kísért, védett, mint hősi vért . .. Mint tiszta dallam ölelte körül életemet halkan .. . Mélység ha vont, nem engedett zuhanni, mint szárny segített menny felé suhanni, s az éjszakában mint csillag világolt... Ahányszor utam sírodhoz vezet, mindig látom összekulcsolt kezed. Nem rejtheti el sírhalom, koporsó, S fülembe cseng csodálatos utolsó imádságod . . . hiszen mint drága örökséget őrizem. Úgy imádkoztád el önkívületben ... Éjjel szóltál, hozzád siettem. “Csitt!” kedves kezed intve mozdult. “Templomban vagyunk. Imádkozunk.” Bim- bam! Harangok szólaltak meg lágyan a minden édesanyák templomában, s én néma áhítatban három kérésedet hallhattam: “Áldással Úr Jézus Krisztus! Őrizd meg gyermekeinket! Adj nekünk békességes aluvást. Ámen!” — Nem kértél semmi mást. Ki kérhetnék ennél többet, nagyobbat? Kint a csillagok csendesen ragyogtak . . . Kéréseidnek könnyű szárnya kelt.. . Távol láthatatlan kar énekelt... És a harangok zengtek, zúgtak lágyan a minden édesanyák templomában. Azóta jól tudom, hogy imádságod kísér az úton, ahogy eddig kísért. Őriz, mint hősi vért... mint tiszta dallam, öleli körül életemet halkan ... Mélység ha húz, nem hagy zuhanni ... Mint szárny segít a meny felé suhanni. .. Éjszakában mint csillag vet világot Édesanyám, az a feledhetetlen Utolsó imádságod. Túnnezei E. úgy csináltátok, ahogy egy "oko­sabb" ajánlotta? De ne gondoljátok, hogy akár egyik, vagy akár másik megoldja a kérdést, nehézséget. Ha így volna, már nem lenne rossz gyermek a földön! Egy biztos: hitet­len szülő soha nem találja meg a megoldást! Mert a megoldás: Jézus Krisztus! Csak Tőle és általa tud­játok meg, mit csináljatok, mit te­hettek, és mindenek felett: mit tesz Ő! De meg kell látnotok, hogy ti csak egyet tehettek: át kell adni magatokat egészen Jézusnak! Közel­ről kell megismernetek őt, aki több, sokkal több mint nevelő, Ő MEG­VÁLTÓ, MEGMENTŐ! A tiétek is, és gyermeketeké is. Ő az, aki azt mondta magáról: "Én vagyok az életnek kenyere!” És aki egyszer a ti mindennapi kenyeretekké is vál­­hatik. Ha pedig azzá lesz, soha többé nem adtok "követ" gyermekeitek­nek, ha egész lényével is, öntudat­lanul is kenyérre, ama Kenyérre vá­gják. Mert higyjétek el, minden okoskodó emberi tanács, tudomá­nyos kísérletezés Jézus nélkül, emészthetetlen "kő”, amiből élet sohasem fakad. Ha pedig hivő szü­lők vagytok, akkor soha ne beszél­jetek úgy Jézusról gyermekeitek­nek, hogy előbb ne beszéljetek imádságotokban Jézusnak gyerme­keitekről! Naponként! Mert csak így vagytok hivő szülők, akik előtt majd egyszer boldog szeretet­tel és hálával áll meg gyermeketek: "Köszönöm édesapám, édesanyám, hogy nem kővel tápláltak, hanem az Élet kenyerével!” Hiszen tudom, mennyit fáradoz­tok érte, értük. De mit tesztek a leikéért, lelkűkért? Csak egyre vigyázzunk, hogy el ne késsünk! "Ki az közületek, aki ha fia ke­nyeret kér tőle, követ ad neki?” Máté 7:39. Igaz szeretettel köszönt benneteket: Lelkipásztor Egy deka anya többet ér, mint egy tonna pap. (Spanyol közmondás.)) Akinek Istenfélő anyja van, az nem szegény. (Abraham Lincoln)

Next

/
Thumbnails
Contents