Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-04-15 / 8. szám
1973. április 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal tésébe veszi szövetségünk támogatását. Ez a támogatás misszió célokat szolgál. A támogatás összege 200.— dollár. Jött egy másik kellemesen meglepő hír. A Palm Bay-i Bethesda gyülekezet havi 60.— dollárt (évi 120.—) szavazott meg az amerikai magyar baptista misszió támogatására. Ebben az összegben nincs bent a Bethesda Otthon és az American Baptist Churches-nek juttatott adomány. (Otthon havi 50.—, ABC havi 25.—) Ez a gyülekezet egy évvel ezelőtt szövetségi támogatásban részesült. Több más magyar gyülekezet is költségvetésébe vette a magyar misszió segítését. Nem csak minden gyülekezetnek kellene követnie a fenti példákat, hanem minden magyar baptista testvérünknek is, azoknak, akik angol nyelvű gyülekezetek tagjai. A missziónak nagy szüksége van a testvéri támogatásra! Amikor a szövetségi munkát segítjük, az Úr munkája halad előre. Magdolna könnyei Halovány arczán könnyek árja Patakzott végig két szemébőL Amikor drágakenet ömlött Az alabástrom szelenczéből... Amikor Jézus lábainál Bűneit bánva haját tépte, Akkor is könnyek közben szállott Nyugalom s béke a leikébe! Sziklasír előtt nagy-nagy csendben Fénysáv hajnalhasadáskor — Mellette finom aromákkal — Könnye hull most is mint a zápor ... Leroskad, mint a letört rózsa, Ő most a sírnak néma őre, Hullnak könnyei, mint gyöngyszemek A sötét, hideg sziklakőre. Üres a sir... Ó, hol a Mester? Vigasztalan, kietlen látvány ... De nemsokára ujjong lelke A föltámadott Krisztus láttán! S aki bűneit elfedezte, Aki a szívnek mélyét látja: A szomorú, gyönge asszonynak Kishitűségét megbocsátja ... Magdolna könnye Jézus lábán: A bűnbánatnak bizonysága, — Testvér, könnyek közt lehelj csókot A golgothai keresztfára! Magdolna könnye ott a sírnál: A szeretetnek drága éke, — Testvér, sirass meg minden perczet, Amit Jézus nélkül élsz le! Somogyi Imre MÁRIA MAGDALÉNA ÉS JÉZUS Mária Magdalénának rövid, de tanulságos az élettörténete. Azzal kezdődik, amivel minden halandó emberé: tisztátalan lélek volt benne. Találkozott azonban a prédikáló Jézus Krisztussal s ez hét ördögöt űzött ki belőle. Ettől fogva nem az addig bűnös asszonyok közé tartozik, hanem azok közé, akik Jézussal járnak és "az ő vagyonukból szolgálnak néki.” (Luk. 8:1-2.) A régiek elmúltak, újjá lett minden. Hűségesen járhatott a Nagy Orvos útjain és azon kevés hívek között volt, akik az elítélt Jézust is követték és végig ott álltak a kereszt alatt. (Máté 26:56.) Ragaszkodása a meghalt Jézushoz ugyanolyan maradt, mint az élő Messiáshoz volt. Továbbra is közelében maradt s azon három személy egyike volt, akik az Úr Jézus temetési közönségét alkották. (Máté 27:61.) Különös kis gyászoló közönség volt ez: egy csendes tanítvány, (József) egy nyilvánvalóan volt bűnös asszony, (Magdaléna) és az egyetlen élő személy, (Mária) aki az Úr Jézus halálát előre megértette és testét megkente a temetésre. (János 12:7.) Mária Magdaléna hűségét és szeretetét a sír sem törte meg; az eltemetett Jézushoz ugyanúgy ragaszkodott, mint az élőhöz. Ezért a hétnek első napján jó reggel, amikor még sötétes volt, kiment a sírhoz. (János 20:1.) A sírt ugyan üresen találta, de hűségét az üres sír sem tudta megtörni s tovább kereste a sírból eltűnt Urát. (János 20:13.) Mert ő a megfeszített, meghalt és eltemetett Jézust is változatlanul Urának vallotta, nem úgy, mint a gazdag ifjú, vagy Nikodémus és farizeus társai, akik még a csodatevő Jézust is csak "Mesternek” tartották. Valamikor bizonyára sírt Magdaléna saját bűnei felett. Talán ő lehetett az, aki Jézus lábait könnyeivel öntözte és hajával törölte, most azonban afelett sír, hogy elvesztette szem elől a megholt Jézust. (János 20:13.) Jézus nélkül pedig nem akar lenni s ezért keresi Őt, még ha halott is. Ragaszkodása elérte tetőpontját s a sírva kereső megtalálta azt, akit keresett. A sírból kijött Jézus iránt ugyanolyan tisztelettel viselkedett, mint a prédikáló Krisztus iránt és a húsvéti öröm első részesévé és első hirdetőjévé lett. (János 20:17.) Fülei először hallották a messiási szót: "Az én Atyám és Atyátok, az én Istenem és a ti Istenetek.” (János 20:17.) A paradicsomi szakadás óta először állt helyre a szent kapocs az Atya és a bűnös ember között. Ádám óta először vállalt közösséget Isten a bűnös emberrel. A kételkedő zsidók nagyon erősítették ugyan, hogy nekik is Isten az atyjuk, (János 8:41.) de Jézus ezt tagadta és nem vállalta velük a közös származást. (János 8:44.) Különös volt az első húsvét: a feltámadott Jézus nem a jeruzsálemi vallásoskodó világnak jelent meg, nem is a halálos ítéletet kimondó Pilátusnak, mint a pogány világ képviselőjének, hanem a bűnbe esett asszonyi nem egy nyilvánvalóan bűnös tagjának, Mária Magdalénának. Voltaképpen csak ketten ünnepelték az első húsvétot: a feltámadott Üdvözítő és a gonosztól megtisztult, Hozzá hű asszony. Ez a húsvéti ünneplés azóta folyton tart. Szüntelenül keresik bűnbánó lelkek a prédikáló Jézust, szüntelenül ragaszkodnak Hozzá a bűntől megszabadult, valóban megtért lelkek, akik az Úr Jézust kereszten, halálon és síron át is szeretik. Ezek szüntelenül találkoznak s feltámadott Jézussal, s újból hallják a megbízatást: “Mondjátok el a többieknek!" Igaz húsvétot csak a Magdalénalelkek ünnepelnek. Ünnepük abból áll, hogy látják a feltámadott Urat és ezt örömmel hirdetik. Vajha sok lélek ünnepelné így a jelen húsvétot. Dr. Kiss Ferenc írásaiból. Krisztus az életében példa a szent életre, halálában áldozat bűneinkért, feltámadásában győzelmes hős, mennybemenetelében dicső király, közbenjárásában nagy főpap. Luther Márton
