Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-04-15 / 8. szám

VOL. 65. No. 8.,APRIL 15, 1973.

65. ÉVF. 8. SZÁM, 1973. ÁPRILIS 15.

jfT, 'iifmi Wírftö

Vitéz Ferenc, '

Reformátusok Lapja ,493 Amboy Avenue--,

w

R'

Perth Amboy, NJ. 08861 WY r* 7\

r*¥;*

enger

Official Organ of the Hungarian Baptist Union of America

Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség hivatalos lapja

“Az Evangélium Istennek hatalma” (Róma 1:16)

A

FELTÁMADÁS ELSŐ

ZSENGÉJE:

KRISZTUS

“Ámde Krisztus feltámadott a halálból és zsengéje lön azoknak, akik elaludtak.” (Kor. I. 15:10.)

Krisztus feltámadásának a ténye szent hitünknek az alapja. Igen vigasztaló az a tudat, hogy a feltámadás ténye többször bebizonyult s épp azért áll oly szilárdan. Urunk gondoskodott arról, hogy feltámadása után megjelenjék azoknak, akik öt halála előtt jól ismerték és így igazolták személyazonosságát. Ha idegeneknek mutatta volna meg magát, akkor azt mondhatták volna, hogy Jézushoz hasonló egyént láttak. De mivel az Ür olyanoknak mutatta meg magát, miAt Tamás, akinek azt is parancsolta, hogy tegye ujját a szegek helyére, így teljes értékű bizonyítást nyertünk arról, hogy itt sem csalás, sem szemfényvesztés nem történt. "Tapogassatok meg és lássátok, hogy én vagyok,” — mondotta tanítványainak.

Gondoskodott az Úr arról, hogy ne csak egyszer, hanem több ízben

jelenjék meg és pedig többeknek. Pál apostol részletesen felsorolja mindazokat, akiknek megjelent az Úr. (Kor. I. 15:5-8.) Az evangélisták közlései szerint az Úr nem kevesebb,

HÜSVÉT

Ki mozdította észrevétlen el a nagy követ, noha poroszlók lesték?: Az élet győzelmes ereje! mely egy fűszállal is sziklákat repeszt szét. Az élet kelt ki, bilincsét levetve, a sírból, hol a halál maradt halva s mennyei fény hull a feltámadt testre, melyen halálnak nincs többé hatalma.

A megnyílt sírból élet-illat árad s ma is, — bár elsuhant

sok hosszú század, — ha rémít száz halál, ezer csapás, angyali szó zeng biztatón belőle s milliók kapnak tőle új erőre:

Ne csüggedj ember, van feltámadás!

Bódás János.

mint tizenkétszer jelent meg feltámadása után. Oly világos Krisztus feltámadásának a ténye, hogy egy hitetlen angol tudós, amikor a feltámadás tényét támadása célpontjául kitűzte és kezdett felette elmélkedni — habár tele volt előítélettel — annyira meglepődött a tanúbizonyságok tömegétől, hogy megtért és egy szép művet írt e címmel: “Észrevételek Krisztus feltámadásáról”

Az apostol azt írja, hogy Krisztus "zsengéje lön azoknak, akik elaludtak.” Vannak keresztyének, akik reménykednek abban, hogy életben lesznek még akkor, amikor Krisztus eljön az ég felhőiben és így soha nem halnak meg. Megvallom, én is örvendek Krisztus eljövetelének reménységében, de a "soha meg nem hálásra” nem gondolok, mert úgy érzem, hogy akik nem ízlelik meg a halált, azok elveszítenek valami kiváltságot.

Az írás azt mondja, hogy Krisztus "zsengéje” lett azoknak, akik elhunytak. Ó, hiszen akkor valami áldásos dolog elhunyni, ha Krisztussal együtt alszunk el, hogy vele együtt feltámadjunk! Akik soha meg nem halnak, azok nem lehetnek olyan közösségben Krisztussal és halálával, mint azok, akik Jézusban elaludtak. Mindnj'ájan, akik a halál tűszúrását már érezzük, elmondhatjuk majd az örökkévalóságban: Én is átmentem a síron. Krisztus velem volt, mikor a halál árnyékának völgyében jártam. Megismertem a halált és a feltámadást, amiről ti csak hallomás és elbeszélés nyomán képzelődtök. Boldogok - tehát azok, akik az Úrban halnak meg.

De mi értendő a zsenge szó alatt? Emlékszünk reá, hogy a zsidóknak volt egy ünnepük, melyet gyümölcs-