Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-04-01 / 7. szám

1973. április 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal miért sírt az ür jézus? Amikor az Úr bevonulóban volt Jeruzsálembe, tíz- és tízezrek ünne­pelték. Örömmámorban kiáltotta a tömeg: "Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a Dávid fiának!” Sokan felső ruháikat az út­ra terítették, mások gallyakat vag­daltak a fákról és az útra szórták, hogy a diadalmasan bevonuló Jézus azokon vonuljon keresztül. Ebben az örömtől túlfűtött han­gulatban mégis volt valaki, aki sírt... És ez a valaki éppen az ün­nepelt volt; maga az Úr Jézus Krisz­tus. Nem először sírt a mi Urunk! A Biblia három esetet említ. Először sírt a Lázár sírjánál. (Ján. 11:35.). Dehát miért sírt az Úr a Lá­zár sírjánál? Hiszen Ő tudta, hogy fel fogja támasztani. Tudta, de ami­kor látta a gyászolókat, a síró Már­tát és Máriát; mivel a mi Urunk e földön emberi formát viselt, emberi érzések uralták őt is, mint minden­kit, az Ige szerint: "könnyekre fa­kadt Jézus". Az Úr Jézus sírása a gyászolókkal való együttérzésből fakadt. Jézus mindig egy oldalon volt a gyászolók­kal, az elhagyatottakkal, a szenve­dőkkel ... És ma, amikor az Atya jobbján van, szintén velünk tart, sőt a Biblia szerint "közben jár éret­tünk” az Atyánál. Ha senki nem érez veled, Jézus igen. Ha senki nem szeret, Jézus szeret. Ha senki nem törődik veled, Jézus törődik. Javadat keresi; meg akarja lelkedet menteni. Jöjj imában min­den problémáddal hittel Jézushoz! Sírt az Úr a Gecsemáné kertjében. Miért sírt ott? Félt a szenvedéstől, a haláltól? Semmiesetre sem! Még mi­előtt e földre lejött volna, tudta, hogy őreá kereszthalál vár. Sírt a Megváltónk két ok miatt a Gecse­máné kertjében. Az egyik ok: Bár tudta, hogy Önmagára fel kell, hogy vegye az emberiség minden bűnét, A türelem olyan fa, melynek gyö­kere keserű ugyan, de a gyümölcse annál édesebb. mégis mikor ideje közeledett, irtózat fogta el. A tiszta, soha semmiféle bűnt nem ismert isteni Szent felé, mint fertelmesen hömpölygő, szeny­­nyes áradat, közeledik az emberiség minden bűne és ez oly rettenetes ér­zésekkel tölti el, hogy nem tehet mást, mint sírva, zokogva Istenhez kiált fel: "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e keserű pohár...” A második ok pedig, amiért a Ge­csemáné kertjében az Úr sírt, az volt, hogy tudta, hogy amikor a kereszten lesz, az Atya el fogja őt hagyni egy időre ... Ezért tört fel leikéből a fájdalmas kiáltás, amikor már a ke­reszten szenvedett: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" Az Űr Jézusnak kellett kiinnia a keserű poharat és Neki kellett el­hagyatva lennie az Atyától a te bű­neidért. Te vétkeztél és Jézus itta ki bűneid miatt a keserű poharat és a te bűneidért lett elhagyatva Isten­től... És sírt az Úr Jeruzsálem felett, be­vonulása alkalmával. Miért sírt az Úr Jeruzsálem felett? Sírt, mert lát­ta a hitélet hiányát. "Ez a nép csak ajkával tisztel en­gem” mondta a próféta. Minden em­ber veszélye ez. Az ajak énekli az éneket, az ajak mondja az imát, de a szív távol van Istentől. Minden em­ber veszélye az, hogy vallásos gya­korlatokat végez hit nélkül. Ilyen esetben a vallásosság képmutatássá lesz és semmi áldás nem származik belőle. Sírt az Úr Jeruzsálem felett, mert előre látta, hogy a megtérni nem akaró városra szörnyű pusztulás vár. Jeruzsálem lakossága olyan életet élt, mint ma sok, magát keresztyén­nek nevező ember. Ünnepnapokon templomba ment, ajkával dicsőítette Istent ott, de a templomból kijövet élte a maga bűnös életét. Milliók él­nek ma is így. Ezek csak vasárnapi keresztyének. Illetve egyáltalán nem keresztyének. A meg nem térőkre Isten ítélete vár. Ítélet várt Jeruzsálemre is. Az eljövendő ítéletet látta Jézus prófé­tai szemekkel és sírt Jeruzsálem fe­lett. Az Úr Jézus mondta Jeruzsá­lemre nézve; “Napok jőnek reád, amikor a te ellenségeid körülötted palánkot építenek és körülvesznek téged és mindenfelől megszorítanak téged. És a földre tipornak téged, és a te fiaidat tebenned és nem hagy­nak tebenned követ kövön, mivel­hogy nem ismerted meg a te meglá­togatásodnak idejét.” Amit az Úr látott és ami fölött sírt Jeruzsálembe vonulása alkalmával, 35 évvel később bekövetkezett. Ti­tusz római hadvezér körülvette sere­gével a várost; százezerszámra ölette meg a város lakosságát és lerombol­ta a templomát. Az életben maradt, kevés számú lakosság szétszóródott szerte a világon. Jeruzsálem lakossága elvetette a kegyelmet; ezért jött az ítélet. Aki az Isten kegyelmét elveti; Isten íté­letét nyeri el. Isten felkínálja a ke­gyelmét. A döntést Isten a te kezed­be tette le. Válaszd a kegyelmet és élsz a kegyelem által örökké. Fütöp Árpád AMISH WORK FOR DISABLED FARM FRIEND Lances ter, Pa. (AP)—A good neigh­bor is not hard to find in the land of the Amish. The Kirkwood Farm was covered Wednesday with Amish wagons as 100 neighbors of Harold C. Herr finished husking by hand the corn Herr left after an accident last Friday. Herr, 56, lost his legs in a corn­­picker. The Amishmen, unasked, started working before 8 a.m. to finish the corn husking. Hardened yellow ears were flying from their hands into 24 wagons scattered through several fields. The men said they expected to finish the 20 acres of com husk­ing before nightfall, a task that usu­ally takes a two-row compiker two days to complete. When told of his good neighbors’ deed, Herr said from his hospital bed: "Things are looking a little better now.” (Amish—named from Jacob Amen, a Mennonite of the 17th century. A strict evangelical Protestant denomi­nation, originated from Holland.)

Next

/
Thumbnails
Contents