Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)

1973-03-01 / 5. szám

6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. március 1. Misszió mezőkről.. kel küszködő diákéveimben ezek a könyvek nagy hatással voltak reám és vallásfelekezetre való tekintet nélkül nagyon ajánlom ezt a könyvet minden ifjúnak, szülőnek. Az otthon és az egyház lépjen elő és töltse be hivatását. Férjek, feleségek, fiák és leányok ne éljenek kettős életet. Is­ten igéje úgy ma, mint kétezer évvel ezelőtt időszerű, amikor azt mondja: Ne paráználkodj se tettben se gon­dolatban. Kedves hallgatóm Isten lát és tud mindent. Nézz bele a te életedbe és ha ellene tudtál állni a kísértének adj Istennek hálát érte, ha nem, jöjj Isten elé valid meg neki bűneidet kezdj újat, Jézus Krisztus nem az igazakért halt meg, hanem a bűnö­sökért, olyanokért, mint te és én. Isten meg fogja hallgatni a te ké­résedet, amikor így fogsz felkiáltani: “Tiszta szívet teremts bennem ó Is­ten és az erős lelket újítsd meg ben­nem”. (Zsolt. 51:12.) Hunter-Vadász János (Rádió előadás San Franciscóban, 1972. szeptember 17-én.) Hírek Bukarest, Románia. A román bap­tisták lapja az "Indrumatorul Cres­­tin Baptist” 1972. szeptember—októ­beri számában beszámol a június 2—3-án tartott 26. román baptista konferenciáról. A magyar baptista testvérek közül Ilonka István alel­­nök mellett Dr. Vass Gergely maros­vásárhelyi, Dénes Ferenc kolozsvári, Megyesi József nagyváradi és Nagy Mihály krasznai prédikátor testvérek kerültek be különböző bizottságok­ba. Nícolae Covaci elnök kiemelte, hogy az erdélyi misszió fejlesztésé­ben annak idején nagy szerepet ját­szott Kornya Mihály és Tóth Mihály. • A Nashville Tennessean című napi­lap írja, hogy a Tennessee állambeli katolikus vezetők nem képesek meg­magyarázni, hogy a katolikus lelké­szek és szemináristák miért hagyják el a lelkészi és teológusi pályát. Az egyik ok, amit felhoznak, a papi nőt­lenség. Mások nem ebben látják a baj okát. Tény az, hogy az 1971-es kimu­tatás szerint a Tennessee államban élő 92.000 katolikus lelki szolgálatát 169 pap végzi. MAGYAR EVANGÉLIUMI NAPOK PALM BAYBEN Január 27-én és 28-án Evangéliumi Napokat tartottunk a Palm Bay-i Bethesda gyülekezetben. Ez alka­lomra a gyülekezet meghívta Dr. Ha­raszti Sándor testvért. Ezt a gyüle­kezeti alkalmat főképpen a magyar testvérek és ismerősök részére ren­deztük. Szombaton délelőtt 10—12-ig és délután 2—5-ig tartottuk az össze­jövetelt. Mindkét alkalommal Ha­raszti testvér magyarázta az igét. A szombat déli órákban a gyülekezet megvendégelte a vendégeket a gyüle­kezet lelkipásztora lakásán a tágas "Florida-szobában”. Annak ellenére, hogy az összejövetel hétköznap volt, mégis 69 magyar testvérünk és bará­tunk hallgatta a biblia-tanítást. A nap hamar eltelt és sok lelki jóban lett részünk. Vasárnap délelőtt angol és ma­gyar nyelven hangzott az igehirde­tés. Este pedig rövid magyar beszéd után Dr. Haraszti testvér vetített ké­peket mutatott be európai és afrikai misszió útjáról. A képek tanulságo­sak és lelkesítők voltak. Haraszti testvér megemlítette, hogy a gyülekezet lelkiekben szépen halad előre. A vasárnap délelőtti tisztele­ten megjelentek száma kb. 80 volt, holott két évvel ezelőtt 35—40 volt a tiszteleten résztvevők száma. Az elvett áldásokért hálásak va­gyunk az Úrnak, különösen azért, hogy ilyen kiváló tehetségű egyéni­séggel áldott meg bennünket. Eibner József MÉGEGYSZER AZIMAHÉTRÖL Azt hiszem nyugodtan mondha­tom, hogy nemcsak mi torontóiak, hanem mindazok, akik olvassák és szeretik az Evangéliumi Hírnököt, együtt imádkozhattunk a közös ima­heti programban azokért a fontos lelki kincsekért, amiket testvéreink szívünkre helyeztek. Nagyon kedves­sé lett számunkra a téma, és vele együtt minden estének az igéje: "Szabadságra hívattatok". Újból vé­gig éltük és átgondoltuk, hogy miből is szabadított meg bennünket Jézus Krisztus. Igaz lett a hívők számára az, hogy a mi Urunk Szabadítóként jött közénk. Itt Torontóban hagyomány az, hogy az év elején egy vasárnap este a magyar egyházak tagjai egy közös imaheti áhítatot tartanak. így volt most is. Január 21-én a római katoli­kus templomban volt együtt az öt magyar gyülekezet tagsága. Leomlot­tak közöttünk ismét a hitbeli kü­lönbségeket jelentő válaszfalak, és legalább egy este együtt tudtunk énekelni, imádkozni és kértük Isten megtartó kegyelmét. A testvéri talál­kozás örömén túl azt is megállapít­hattuk, hogy mégis csak egy atyának gyermekei vagyunk, csak különböző utakon akarunk eljutni Istenünkhöz. Ettől függetlenül, minden este együtt voltunk imaházunkban, áhí­­tatos szívvel keresvén Urunkat. Az imaheti témákat két csoportra osz­tottuk. A hét első felében azzal fog­lalkoztunk, hogy miből mentett ki bennünket az Úr. A hét második fe­lében pedig azt tette szívünkre az Úr, hogy akik megismerték, elfogadták szabadító kegyelmét, azoknak újabb feladatot adott. Békekövetségben, szeretet szolgálatban élni és járni az emberek között. Hiszen ez "a terem­tett világ sóvárogva várja az Isten fiai megjelenését.” Szeretném elmondani, ami szá­munkra fontos üzenetté lett az ima­hét alkalmával. Öröm nekünk együtt imádkozni, együtt énekelni, és így készülgetni az előttünk lévő évre feladataink megvalósítására. Nagy megnyugvás tudni azt is, hogy Isten jelenlétét érezheti és kérheti a hivő ember. Hiszen Lelke által ott akar lenni Isten gyermekei életében, hogy vezessen, irányítson bennünket. De ez nem elégséges. Nem elég számom­ra csak annyi, hogy én ismerem az örök hazába vezető utat. Nem elég­séges, hogy annyit tudok, én szabad vagyok, rajtam nem uralkodhatnak úgy az ösztönök, a bűn, az óemberi természet, mint ahogy sokszor szo­morúan látjuk ezt másokon. De a legnagyobb baj abban található, hogy itt meg is nyugszunk. Pedig az Űr éppen ezért szabadított meg bennün-

Next

/
Thumbnails
Contents