Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-11-15 / 22. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1973. november 13. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: Mrs. Mária Szerencsy Női konf. elnök :Balla B. Györgyné Alelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emőné VEDD SZÁMON AZ ÁLDÁST . . . Ennek a kedves éneknek hangjai csengnek most szívem mélyén, mielőtt a hálaadásról megemlékeznénk. “Vedd számon az áldást, nézd meg egyenként, Lásd azúr kezéből mennyi jó is ért!" Mert az elvett áldások méltók a hálaadásra. Visszatekintve számolgassuk az áldást, ami kora gyermekkorunktól — szinte szakadatlanul — kísért. Áldás volt a hivő szülő, aki a világ gyönyörei helyett, az Úr házába — nemcsak mutatta az utat —, de kézen fogva oda vezetett. Ezt az áldást nem lehet elfelejteni, mert rányomta a pecsétet egész életünkre. Kitörölhetetlen kép lelkemben; ma is előttem van a nagy családi Bibliából gyermekeinek olvasó édesapám ... A vasárnapi iskolában a "Fiúk, lányok sorakozzatok ...” című ének szívvel és torokkal énekelt szólamait, még az idő sem tudta elhalkítani, még most is visszhangzik ... boldog gyermekkor az Ige légkörében. Milyen áldás lett életedben az Úrtól kapott hivő élettárs, akinek hűsége, szeretete elkísér a sírig... akivel ketten együtt imádkozhatsz — ketten együtt az Úr jelenlétében — s együtt szolgálhatod az Urat. Áldás életünkben a lelkipásztor, aki érted és veled mindig kész imádkozni, s akivel megoszthatod lelked terheit, aki az Ige szerint tanácsol s az Ige fényében mutat utat neked. “Áldásul volt nekem a nagy keserűség” ... mondja Ezékiás király, "mert szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből.” (Ézs. 38: 17.) Áldás lett Saulus számára, hogy Isten megállította a damszkuszi úton (Ap. csel. 9:4.) és áldás maradt nekünk ma élő keresztyéneknek, mert ma is hálaadással olvashatjuk az Újszövetségben található leveleit. Gondolj csak arra is, egyéni életedben, hányszor védett, vezetett az Úr, hányszor hallgatta meg imáidat, melletted állt betegségben, oltalmazott a veszélyben. Mennyi szeretetet kaptál, gondviselést mindennapi életedben, mennyi áldást gyermekeidben, hivő testvéreidben, ezt próbáld felmérni — ha egyáltalán lehetséges — összeszámolni, és a számolás végén elmondhatjuk Pál apostollal együtt: “Mid van amit nem kaptál volna?" (I. Kor. 4:7.) Mindent kaptunk, az életet, az életünket körülvevő szeretetet, gondviselést, a munkára, tanulásra való készséget, a természeti világ szépségeit, az esőt, a napfényt, a csillagok ragyogását, virágok és fenyők illatát, ... mindent Istentől kaptunk. Mit tudunk mi adni Istennek — és csak abból adunk vissza néha valamit, néha egy keveset — amit Tőle kaptunk. Az Úr Jézus földi életében csak egyszer kért, vizet kért a samariai asszonytól (Ján. 4:7.), Jézus csak adott... adott... kenyeret az éhezőknek, gyógyulást a betegeknek, életet a megholtaknak és saját életét is odaadta a keresztfán miérettünk! Csak akkor tudunk az elvett áldásokért hálásak lenni és hálákat adni, ha megállunk a golgotái kereszt előtt, ahol meglátjuk mit tett a Szeretet miérettünk. Ciceró római bölcsnek van egy feljegyzett mondása: "Nem volna-e jó követni a termőföldet, mely többet ad vissza, mint amennyit kapott?” A szántóföldön elvetett egy szem búza, a kalászban többszörösét adja vissza! Ez a hálaadásnak gyönyörű példája. Hogyan lehetünk mi hálásak? Kell, hogy ajkunk zengje szívünk hálás visszhangját, így mondhatunk hálát. De lehetünk olyanok is, mint a kalász, lehetünk hálaadók! Isten iránti hálából tenni valamit Őérette, az Ő munkájáért, az Evangélium terjesztéséért, kedves dolog Isten előtt. Aztán Testvérem! Amit kaptál szeretetet, sokszorozd meg, mint a kalász! Szeretet nélkül nincsen áldás sem, s az igaz, őszinte szeretetet a hálátlanság sem tartóztathatja viszsza attól, hogy jót cselekedjék. Az Igén keresztül Istenünk Szentlelke mutassa meg mindnyájunknak a helyes utat a hálaadásra. “Vigyázz magadra, hogy el ne feledkezzél, az Úrról, a te Istenedről... hogy mikor eszel és jól lakói, és szép házakat építesz... és ezüstöd és aranyad is megsokasodik . .. Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne feledkezzél az Úrról... (V. Móz. 8: 11-14.) Istenem vagy te, azért hálát adok neked!" (Zsolt 118:28.) Szerencsy M. Esti hála Hála az esti órán neked, hála a búcsúzó napért. Hála, hogy most ez áldó ének felszállhat feléd. Hála, hogy mindent jól igazgatsz: utat, világot, csillagot. Hála, hogy őrzői, számontartasz és hordoz karod. Hála, hogy volt e napban öröm. Hála, mert új erőt ád. Hála, a bajt is megköszönöm, mert javamra vált. Hála, hogy mint a kenyér, éltetsz. Hála, hogy Igéd hallhattam. Hála, hogy mindig megsegítesz csodálatosan. Hála, hogy adtál erőt nekem bírni a munkát, terheket. Hála, hogy bármi jót tehettem, s most pihenhetek. Hála, hogy bűnöm megbocsátod, Hála, hogy vár a kegyelem. Hála, mert másképp meg nem állok, ha számolsz velem. Hála! a hála énekének hála: Szentlelked szárnyat ád. Hála! Te küldesz békességet és jó éjszakát. Németből. Lehet, de teszed-e? "Kint a természet templomában épp úgy tisztelhetem Istent, mint bent a templomban.” így mentegetődzött a vasárnapi halász. "Lehetséges” szólt a prédikátor, "de valóban Istent tiszteled-e?”
