Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-08-15 / 16. szám
1973. augusztus 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal r “A MEGHALÁS NYERESÉG!” ZZ / ____________________ Fii. 1:21. _____________________ZT E versben az élet és a halál igen közel állnak egymáshoz, csak egy vessző választja el őket. Ez a helyzet a valóságban is. Aki ma ereje teljességének örvend, az a következő pillanatban már a halál torkában lehet. Az élet sokszor olyan, mint egy hatalmas tölgy, melyet kivágásra ítéltek, mint egy illatos rózsa, melyet leszakítanak. Egy pillanat alatt megszűnik s mi marad belőle? Férgek martaléka és "por és hamu”. Ennek ellenére azt írja Pál: “Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség". Az apostol a halálra nem mint eseményre gondol, hanem ami "a sátorházunk elbomlása” után következik. A halál sokszor hívőnek is nehéz, mert általában sok szenvedéssel jár. A halálról azt olvassuk, hogy ő az utolsó ellenség. És ki szeret találkozni az ellenséggel? A halál könyörtelenül szakítja szét a legkedvesebb családi szálakat és a legbensőbb közösséget embertársainkkal. Ennek ellenére azt mondja a Szentírás. “A halál nyereség”! Tényleg nyereség a halál? Nem minden embernek. Számtalan egyénnek az a legborzasztóbb, mert ez számukra azt, ami szép és jó, elgondolásaik és törekvéseik, életük, sőt ennél többet, lelkűk elvesztését jelenti, melyet többé megmenteni nem tudnak. "Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, a lelkében pedig kárt vall? Vajon milyen váltságot adhat az ember az ő leikéért" (Mt. 16:26)? A halál pillanatában a gazdag is mindentől megfosztva meztelenül állt az ő nyomorúságában. Mikor az első ijedtség, a halállal elmúlt, jön a második, a nagyobb, az ítélet. "És amint elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig lesz az ítélet” (Zsid. 9:27). Végül a büntetés, a bosszú azokra, "akik nem ismerik az Istent”. "Mikor megjelenik tűznek lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Az apostolok cselekedete nem ér ott véget, ahol Lukács abbahagyta. Krisztus evangéliumának” (2 Thes. 1:8). Emberi szemmel nézve nem mondhatjuk a halált nyereségnek, mert legtöbbször betegség fájdalom és lemondás az előfutára a halálnak, amit a kényszerelválás követ szeretteinktől. A halálban elhagy minden és mindenki s mi is megválunk mindentől és mindenkitől. Minden, ami a halállal összefüggésben van, fájdalom. Mi akkor a nyereség? Ahol még nem Krisztus az élet, ott a halál sem nyereség. Azoknak, akiknek e világ élvezet, akik szeretik az életet, azoknak a halál nem nyereség. De aki Pál szerint "mindent szemétnek ítél”, kinek az életben nincs veszteni valója, annak a halál nyereség! A hivő emberben a fiúság Lelke van s ez haza kívánkozik. Mintha azt mondaná az apostol: Ha csak magamról kellene gondoskodnom, a kérdés nem okozna problémát (24). A halál megnyitja a hivő ember számára az ajtót, a lehetőséget a nem sejtett boldogság felé, melyet Pál már megkóstolt, mikor elragadtatott a Paradicsomba. A nyereség: “Krisztussal lenni”! Mert a hivő emberben Krisztus lakik, vágyódik utána! A régen óhajtott kívánság Krisztussal lenni és hasonlóvá lenni őhozzá, beteljesül. "Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogyha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá; mert meg fogjuk őt látni úgy, amint van”. (1 Jn 3:2; Ef 5:27; Jud 24.) A hivő embert Krisztus és annak dicsősége úgy vonzza, mint vasat a mágnes. A tanítványok már akkor örültek, mikor Jézussal feltámadása után találkoztak. De mennyivel nagyobb boldogság lesz Jézust dicsőségében látni az atyai házban, mely már az övé volt a világ teremtése előtt. Krisztust látni — ki bűnbocsánatot szerzett, ki megmosott tisztátlanságunkból, célhoz segített, letörölte könynyeinket — valóban nyereség! A halál nyereség, mert a szenvedések befejezését jelenti. Gondoljunk arra a sok szenvedésre, melyen Pál apostol keresztül ment. Szenvedései mellett vértanúságra számíthatott, mely halál Néró ítéletei szerint igen különböző lehetett. Pál ismerte helyzetének nehézségeit. De nemcsak Pál apostol, hanem minden megváltott egyén érzi, hogy ő e világban idegen. Számára a hazamenetel az örök lakásokba való beköltözést jelenti. "Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon nem mondtam volna-e nektek: Elmegyek, hogy helyet készítsek számotokra?” (Jn 14:2—3.) A hátramaradottak pedig örömmel csatlakoznak azokhoz, akik örülnek a "tökéletességre jutott igazak leikéinek”. A halál nyereség, mert megszünteti a Sátánnal való harcot. Odafenn nincs már a Sátánnak hatalma az emberen. Nincs tusakodásunk többé "a sötétség világának urai ellen, a gonoszságnak a magasságban lakozó szellemei ellen” (Ef 6:12). Itt e földön sokszor ez a valóság: "Kívül harc, belül félelem” (2 Kor 7:5). Nincs többé csalódás és megszűnnek könnyeink. Megkezdődik az Isten szombatja, a nagy nyugalmi nap. A halál nyereség, mert meglátjuk Krisztus dicsőségét s ezzel Krisztusnak az a vágya teljesült, melyet a főpapi imában kért az Atyától. "Atyám, azt akarom, hogy akiket nékem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hadd lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál”. (Jn 17: 24.) A halál nyereség, mert szeretteinkkel találkozunk. Az ótestamentumban a szentek Ábrahám, Izsák és Jákobbal akartak találkozni, mi azonban az Urat akarjuk látni! "Sión hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez. Járultatok az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és egyházához, akiknek neve fel van írva a mennyben, mindenek bírójához, Istenhez, és a tökéletességre jutott igazak leikeihez” (Mt 8:11; Zsid. 12:22—23). A halál nyereség, mert birtokba vesszük a megígért örökséget. "Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai, de csak akkor, ha vele együtt szenvedtünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg. — Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örök-
