Evangéliumi Hírnök, 1973 (65. évfolyam, 2-24. szám)
1973-08-01 / 15. szám
1973. augusztus 1. EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 7. oldal many as 500 outpatients a day in an 80 bed hospital where actually the bed occupancy is always around 100. They simply have to put some 20 patient on the floors and mattresses every day. Last year it was her grandaughter, Anisa S. Badaruddin (9 years old) who accompained her. This year her youngest son, Leland B. G. Haraszti (12 years old) shall go with her. Leland is an experienced traveler who accompanied his father to the Baptist Hospital in Mbeya, Tanzania, East Africa in August and September, 1970. The need was so urgent in that 120 bed hospital where for 2 months his father was the only medical doctor, that Leland had to assist in some surgical procedures. The mother says that in Nalerigu the situation is similar and the need is even greater. Leland is prepared to help in patient care as he wants to be a missionary himself. A medical missionary volunteer pays for her own trip and expenses and offers her services free. Dr. Alexander S. Haraszti shall go to Hungary, July 26, 1973—August 21, 1973 to continue discussions with Hungarian state and church authorities about the possible visit to Hungary of Dr. Billy Graham. Our latest information is that things are going well and that if the Vietnam Peace Accord does not rbeak down, that there is a good chance that Dr. Graham shall be invited to Hungary, possibly this coming Fall. Dr. Graham has just completed a week of Evangelistical Crusading in Atlanta, June 18-24, 1973. Some 40,000-60,000 people attended his messages each evening in the large Atlanta Stadium, the home of the Braves and Falcons. There were some 10,000 decisions made during this week of evangelization, among others, Anisa and Leland went forward to re-dedicate themselves and Anisa's two younger brothers, Kareem (9 years old) and Shandor (8 years old) made a decision to If you have no joy in your religion, there’s a leak in your Christianity somewhere. Billy Sunday accept Jesus Christ. They were also among those who went forward. A. S. H. LEVÉL BOLÍVIÁBÓL Cserepka János és Dr. Cserepka Margit misszionárius testvéreink írják június 6-i keltezéssel az alábbiakat: "Holnap elhagyjuk Bolíviát. Az Úr kegyelmes jóvoltából befejezhettük a második 5 éves missziósszolgálatunkat a bolíviai munkaföldön. Szabad évre megyünk, bár ebből csak 3 hónap az igazi szabadság. Az év többi idejét deputációs munkával töltjük ki.” "Mielőtt elhagyjuk munkaföldünket szeretnénk szerény levelünkben köszönetét mondani mindazon magyar testvérünk és imatársunknak, akik az elmúlt 10 éven át imádságaikkal és áldozatos szeretetükkel hordoztak minket és az itteni drága munkát.” "A Bethesda hajó május 13-án tért vissza áldásos, hat hétig tartó 2. útjáról. A hajó most már jó, csak az orvosának lejárt a két évi szolgálati ideje és hazament. A klinikához jön egy kanadai orvos 2 évre. Jön egy kanadai ápolónő is, aki már 10 évet töltött Bolíviában.” "Leírom még azt is, hogy nagy sajnálatunkra nem tudunk részt venni sem a rámái sem a torontói konferenciákon. Tervünk az, hogy innen az Egyesült Államokon keresztül Erdélybe utazunk néhány hétre. Az utazási alapunkat az elmúlt években nem merítettük ki s így ez segít az európai kitérővel való hazautazásunkban. A konvenciót szívünk meleg szeretetével köszöntjük s kívánunk nagyon sok áldást az Úrtól. Lélekben ott leszünk.” (Cserepka testvér levelének az a része, hogy "szabadévre’’ megyünk azt sejteti, hogy az év letelte után vissza számítanak térni Bolíviába. Szerk.) n BETHESDA OTTHONBÓL Mrs. Mamie Hausel június 13-án ünnepelte 100. születés napját az Otthonban. A köszöntést röviden, de velősen így köszönte meg Mrs. Hau-A remekmű A márványbánya egyik zugában Félrevetetten hevert magában Egy formátlan márványtömb, Mint semmire sem jó. — A szobrászművészek jöttek-mentek, De felette csak eltekintettek; — Nem kellett nekik e tömb. Azt mondották felőle: Műalkotás belőle Nem faragható. Ámde egyszerre csak, — úgy ősz felé, — Egy idegen állott e tömb elé, És eltűnődve nézte A megvetett követ. Művész lelke már látta a képet, Mit e tömbből ügyes kézzel véshet; Hát megfizetett érte. Azután elvitette És műtermében kezdte Faragni a követ. Zuhog a verő, — csendül a véső, — Forma tűnt elő, — ámul a nézői Ki sejthette volna Hogy ez lesz belőle: A vad oroszlánon győző Dávid Remek mívű márvány szobra áll itt I Csodás, ihletalkotta, Eszmében, formában hű Páratlan mesterműi Hír szárnyal felölel Elgondolkoztam e dolog felett, Mint vált értékessé a megvetett. Ekkor gyarló elmémben Mennyei fény villant. A szobor nekem égi jellé vált És a telkemből hála-sóhaj szállt; Jézusom I Te énnekem Formáló Mesterem vagy, — Munkád rajtam sok és nagy I Szememben könny csillant. Formátlan tömb gyanánt vettél kézbe ... Azóta fúrsz-faragsz, célod nézve I Képmásodat kívánod Belőlem szerezni. Áldott Mester I Erősits meg engem: Vésőd alatt maradjak én csendben. A Te csodás világod Tükröződjék énrajtam ; Minden gondban és bajban Tudjalak szeretniI Még mostan sok a faragni való I A képmás még nem igen hasonló. De azzá lesz — én tudom —, Mire befejezed És ekkor majd a tökéletes mű Dicsőit Téged, mert szép lesz és hű. Drága Mester ! Jézusom I Lelkem kiáltl ... Szivem fáj! Faragjál csak, faragjál... Amíg befejezed. n ,
