Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-11-01 / 21. szám
1972. november 1. EVANGÉLIUMI HÍBNÖK 5. oldal rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSIT JöZSEFNE Női konf. elnök: Petre Gábomé Álelnök: Tatter Vilmosné Pénztáros: Klsh Emőné Jegyző: Forrás Edéné Krisztusi jellemvonások életünkben KOLOSSÉ 2:6. Pál apostol a fent idézett rész első versében, hűségéről tesz bizonyságot s úgy írja, hogy tusakodik a kolossébeliekért és a Laodiceában lévőkért, s bár személyesen nem ismerik őt, kéri fogadják szeretettel intelmeit. "Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, aképpen járjatok őbenne.” Magam is ezt teszem; könyörgök azokért, akiknek bizonyságot teszek — akár írásban, akár személyesen—, mert úgy érzem, hogy az a szeretet, melyet Isten kegyelméből kisugároz hivő lelkem, nem tér üresen vissza. Megtenni gyümölcsét az örökéletre és ott látom majd azokat, akikért most tusakodom, akiket ismeretlenül is szeretek, akikkel szemben most e sorokon át kötelességet teljesítek, midőn az Uramtól kapott gondolatokat közkinccsé teszem. Szeretném azokat a jellemvonásokat felemlíteni, amelyek kifejlődtek lelkeinkben hivő életünkben. Mert ami testünkben a gerinc, ugyanaz egyéniségünkben a jellem. Gerincünkre épült fel fizikai testünk, jellemünkre épül lelki életünk, egész egyéniségünk, a múlhatatlan és romolhatatlan “test”. A jellemes ember igen értékes egyéniség, még ha csak névleges keresztyén, akkor is, de sajnos nem Isten dicsőségét szolgálja életével. Köszöntelek szívemhez simuló halk Megértő társam, te méla ősz, Látod kopár és kihalt köröttünk minden, Bámult lombokról levél esőz. Te nem tudod, hogy sorsunk mostoha És komor, mint éjbe hasitó vészharang, Te nem tudod, hogy lebukóban Van már a fényes nyári Nap. Utolsó fénye amíg megtörik A sápadt, méla georginákon, Köszöntő szavam szálljon át Hozzád Megértő hangú szelíd barátom, Jézusom! Somogyi Béláné, sz. Kárász Izabella A krisztusi jellemmel bíró egyén életének gyümölcsei nemesek, mivel beoltattak Jézus Krisztusba. Szelídsége és alázata Belőle táplálkozik. Egyenes, nyílt, őszinte. Nincsenek hátsó gondolatai. Ha hibádat észreveszi, csak veled közli, szemedbe mondja segítő szándékkal, nem hízeleg, nem alakoskodik. Mások előtt csak jótulajdonságaidról beszél. Nem ígér neked "fűt-fát” — mind mondani szokás — ámde, ha szükséged lesz rá, számíthatsz a segítségére. Megbízható. Rábízhatod magadat, titkodat, vagyonodat, mindenedet, nem fog megcsalni, nem él vissza bizalmaddal. Nem használja ki szorult helyzetedet a maga hasznára, de megajándékoz segítségével, együttérzésével. Erre készteti őt nagylelkűsége. Aki nagylelkű, az türelemmel viseltetik mások gyöngéje iránt, megsértheted, nem sért vissza, rosszat mondhatsz róla, ő dicsérni fog téged és ha kell, minden áldozatra kész érted. Szívesen fárad jutalom és elismerés reménye nélkül, mert az boldogítja, ha másnak örömet szerezhet. Együttérző lelke mindig talál vigasztaló szót számodra. Veled szomorkodik, örömödben is őszintén osztozik — bár ez nehezebb —, de ez mutatja jelleme igazi nemességét. A szerénység nem ismeri a nagyravágyást, az önteltséget, a gőgöt, nem beképzelt. Nem dicsekszik múló javaival, értékeit, képességeit nem fitogtatja, nem pályázik mások dicséretére, igényeit alárendeli az adott körülményeknek, s bírja a megelégedés boldogságát. Szolgálatát önzetlenül végzi, hálás a kapott erőért, mellyel mások javát és Isten dicsőségét szolgálja. Nagyon fontos jellemvonás az erkölcsösség, mert aki testét, lelkét Isten tulajdonának tartja, annak érzései tiszták, folt nélküliek. Nem azért nem tesz rosszat, mert látják az emberek, hanem méltatlannak tartja önmagához. Nem csupán szavaira, de gondolatai tisztaságára is vigyáz. Nem őrizget titkos szenvedélyeket, s mivel szereti Istent, gyűlöli a bűnt. Igen hasznos a bátorság is. Mindenhez bátorság kell, a bűnbeismeréshez, a bizonyságtevéshez, az igazság megvallásához és az áldozathozatalhoz egyaránt. Küzdelmek között élünk, bátorság nélkül nem tudunk megállni, de a félelem rossz tanácsadó. Aki hisz, az nem fél a gonosztól, tudja, hogy angyalok seregei küzdenek érettünk. Dicsőség érte Istennek! A kedvesség igen rokonszenves jellemvonás. Nem zord, nem rideg, jelenléte mindig oázist, napsugaras hangulatot ébreszt. Jókedvvel éli napjait, sohasem a bajokra néz, hanem azokon túl a gondviselő Istenre. Tudja, hogy az élet szép és élni jó, csak az emberekben lévő sátáni gonoszság szennyezi be azt. Ezért a bűnnel nem alkuszik soha. Mert a földi boldogságunk úgy alakul, milyen kapcsolatunk van Istennel, mennyi erőt tudunk átvenni vágyaink megfékezésére. A ki nem elégíthető vágyak és az el nem ért célok kedvetlenséget, keserűséget okoznak. A megelégedés pedig vidámságot, életkedvet, boldogságot nyújt azoknak, akik Isten áldásaként elnyerték azt. Dorkás asszony KEVÉS OLYAN LEHANGOLÓ LÁTVÁNY VAN, mint a jobb időket látott, de elhanyagolt, roskadozó ház, vagy mint egy gazdaságban a gondozatlan, rozsdásodó, drága gépi felszerelés. Az ilyesmi mind annak a jele, hogy gazdája nem törődik vele. Ennél is szomorúbb azonban azt látni, amikor valaki parlagon hagyja képességeit és erejét. Ez a bűn olyan, mint a rozsda, ami előbb-utóbb megeszi testét-lelkét annak, aki Istentől kapott ajándékát nem kamatoztatja. Sok élet szinte sugározza magáról, hogy a megszegett parancsolatok tárháza. A Krisztus szolgálatára szentelt élet soha nem lesz céltalan, meddő és parlagon heverő. És ha Neki szentelt életet élünk, bűneinkre is van megoldás. “Arany és ezüstkincseket rozsda fogta meg: rozsdájuk bizonyság lesz ellenetek és mint tűz emészti testeteket.” (Jakab 5:3.) “Vigyázzatok és imádkozzatok!" B. L.
