Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-08-15 / 16. szám

1972. augusztus 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal-----------------------EGY ÜT------------------------­A KRISZTUSI KÖZÖSSÉG GYAKORLÁSÁRA: ___________ A SZERETET ___________ i. A golgotái kereszten új ember szü­letett: a krisztusi ember, a keresztyén ember. Az új embert, azaz a krisz­tusi embert az Isten szeretete hozta létre a kereszten vérzett Egyetlenje, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Isten a szeretet. Amikor az Űr a földre jött, Benne az Ige testet öl­tött, de ugyanakkor megmaradt Igé­nek is; vagyis Isten és ember volt egy személyben. Olyan dolgokat cse­lekedett, amilyeneket csak Isten cse­lekedhet; viszont — a bűnt kivéve — alá volt vetve az emberi természet­nek is. Mint Isten a földre jövetele alkalinával az isteni, minden emberi értelmet felülmúló és emberi szavak­kal ki nem fejezhető szere tetet hozta le. És az Űr tanítványainak egy új pa­rancsolatot, a szeretet parancsát ad­ta. “Új parancsolatot adok néktek, hogy ti egymást szeressétek.” Nem eltörölte a régi, a 10 parancsolatot, de fölébe a szeretet parancsát helyez­te, mert “a törvény betöltése a sze­retet.” Aki a 11. parancsolatot betartja, betartja a 10-et is. A régi parancsolat ezt mondja: Ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy . . ., stb. Nos, a szeretet parancsa szerint nyilván­való, hogy aki szeret, nem öl, aki sze­ret, nem lop; aki szeret, nem tesz hamis tanúbizonyságot, stb. Az Űr Jézus a tanítványság ismer­tető jeléül a szeretetet mutatja be: “Arról ismeri meg a világ, hogy az én tanítványaim vagytok, ha ti egy­mást szeretni fogjátok.” Ne a világot szeressék a Krisztu­siak, de Istent és egymást. A világ csak a szeretet gyakorlásából ismeri meg a keresztyéneket. A szeretet gyakorlása pedig alázatossággal, sze­lídséggel, hosszú tűréssel, sőt elő­fordul, hogy szenvedéssel jár. (Ef. 4,2.). A szeretet megnyilvánul cselekede­tekben, megnyilvánul az egységben és megnyilvánul a krisztusiak lelki kapcsolatában, lelki közösségében. Az első, a legfontosabb a szeretet. A szeretet a Lélek legelső gyümölcse. Az Úrnak az a kívánsága hogy ami­képpen ö szeretett minket, mi is úgy szeressük egymást. Mutassuk meg, hogy Isten gyerme­kei vagyunk azáltal hogy lelki test­véreinket igazán és őszintén szeret­jük, és szeretetünket tettekben is be­bizonyítjuk. A második nagyfontosságú dolog: az egység. Az Űr Jézus könyörgött azért az Atyához, hogy az ő tanítvá­nyai “mindnyájan eggyé legye­nek.” — Pál írja: “. . . egy Lélek ál­tal mi mindnyájan egy testté keresz­­teltettünk meg . . .” Krisztus követői valóban egyek is. Nincs köztük különbség. “Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad; nincs férfi sem nő, mert ti mindnyá­jan egyek vagytok a Krisztusban” olvassuk a Galáciabeliekhez írott le­vél 3. részében. Az Ige int: “Igyekez­zünk megtartani a Lélek egységét.” Aki az Istent szereti, szereti az Is­ten népét is. Aki az Istenhez ragasz­kodik, ragaszkodik az Isten népéhez is és nem megbontani, de mindjobban Ne tégy félre! Szolgálni akarok Alázatosan csak Neked. Bocsásd meg a bűnöm, Győzz Magad bennem, Istenem! Zúzó, törő csapást mérj az “én”-re, Csak használj Uram, csak ne tégy félre! Ha porba hull büszke Fel-feltörő igazságom, Köszönetem küldöm Hozzád Boldog imaszárnyon. Tisztítsa meg lelkem Krisztus vére; Szolgálni akarok, ne tégy félre! ó, állíts munkába, Legyen boldog az életem! Legyen gazdag Benned! Erős és nem erőtelen! S ha utoljára nézek az égre, Megköszönöm, hogy nem tettél félre! Gerzsenyi Sándor eggyéfejleszteni igyekszik az Isten népének lelki közösségét. A harmadik nagyfontosságú dolog Isten gyermekei részére a lelki kap­csolat, a közösség gyakorlása. Az első újtestamentumi közösség a 12 tanítvány és a Mester lelki kap­csolata volt. Az első nagy megtérés után olvas­suk, hogy a megtértek foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtöré­sében és a könyörgésben. A második helyen a közösség áll. Mit nevezünk közösségnek? Van istentiszteleti közösség; van imaórai közösség; van úrvacsorái közösség; van asztali közösség és így tovább. Minden egyes közösségi alkalom a jelenlévők lelki fejlődését van hivat­va előmozdítani; továbbá azt, hogy közelebb jussanak lélekben Istenhez és közelebb jussanak a szeretet által egymáshoz. Isten a közösség ápolására, a kö­zösségben résztvevők tökéletesebbí­­tésére rendelt némelyeket apostolo­kul, némelyeket prófétákul és taní­tókul. (Ef. 4, 11.) A közösség az Űr Jézus révén meg­váltott személyekből áll; olyanokból, akik beépültek az Űr anyaszentegy­­házába és valamelyik gyülekezetnek a tagjai. Egy testnek, a Krisztus tes­tének vérében testvérek lettek és mint testvérek arra törekednek, hogy egymásnak örömet szerezzenek, vagy egymás terhét hordozva, betöltsék Krisztus törvényét. (Gál. 6, 2.) Isten mindig a legrosszabbat vá­lasztja, hogy abból a legjobb jót elő­hozza. Nem gyönyörűszép virágból, de a porból formálta ki az embert; nem a legnagyobb bolygóra, de a leg­kisebbre, a földre helyezte Ádámot és Évát; nem a legerősebb, de a leg­kisebb és leggyengébb népet válasz­totta tervének keresztülvitelére; Fiát e földre leküldeni nem főúri család­ból, de egy, a legegyszerűbb család­ból való, alázatos leányt keresett; Fia születésekor nem királyi palotá­ban, de istállóban jött be az árnyék­világba ... és Fia legmegvetettebb és legborzalmasabb kereszthalállal ment pár napra ki a földön élők sorából. De Isten a legrosszabbat a legjobb jóra tudja fordítani. így a legborzal­masabb kereszthalálból Isten a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents