Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-08-01 / 15. szám
1972. augusztus 1. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. oldal magyar evangéliumi könyveket, és füzeteket oda, ahonnan kérik. Igen nagy munkát végez a magyar evangéliumi iratok, bibliák és könyvek szétküldésében a philadelphiai Faulkner Károly és neje, Terézia. Nemcsak könyveket, hanem ruhaneműt és élelmiszert is küldenek azoknak, akik szükségben vannak. Faulkner testvérék missziós tevékenységére világot vet néhány adat, amelyet alább közlünk. Tudott dolog az, hogy otthonukban jön össze a philadelphiai kis magyar csoport imádkozásra és az ige tanulmányozására. Faulknerék 1957 óta küldenek bibliát, iratokat, és csomagot. Sajnos nem tartották nyilván a küldemények számát és a postaköltségeket 1957-től. De a postaköltségek 1967—1972 májusig 3662.52 dollára emelkedtek. Az előbb jelzett idő alatt 556 csomagot küldtek — főképpen Magyarországra. 1960 óta kb. 3320 bibliát küldtek kérelmező magyar testvéreknek. A fenti számú biblia ára tekintélyes összeg. Egy kisebb biblia 2.20, nagyobb 2.80 dollárba kerül. Egy-egy példány küldésének a postadíja átlagban 30 cent. Az olvasó láthatja ezekből az adatokból, hogy nagy öszszegbe került ez az iratmisszió. Érdekes, és minket magyarokat közelről érintő kedves cselekedet az, hogy a bibliák ára, a ruhaneműk, főképpen angol keresztyén testvéreink adományából jött. A dollár és a ruha-adomány azonban ennek a missziónak csak egy része. Faulkner testvérnő nagy levelezést folytat egyrészt a kérelmezőkkel, másrészt az adományozókkal. A bibliákat és könyveket, valamint a ruhákat be kell csomagolni és a postahivatalba szállítani. Mindez fáradtsággal és időáldozattal jár. Hogy szükséges munkát végeznek Faulkner testvérék azt a sok kérelmező levél (e sorok írásakor kb. 150) bizonyítja. A levelek nemcsak a nagy hiányra mutatnak, hanem a nagy áldásról is tanúskodnak. “Immár légy áldás” — olvassuk a Szentírásban. Faulkner testvérék iratmissziójukon keresztül sok magyar testvérünk részére áldást jelentenek. Isten elől rejtőzködő emberek Már a Biblia első lapjain is találkozunk ilyenekkel — Ádámmal és Évával, azután, ha tovább megyünk még sok-sok bujkáló embert látunk. A Biblia mi érettünk íratott — és boldog, aki a mások hibájából tanul. Ifjúsági óránkon több kedves testvérünk szólt hozzá ehhez a témához, melyek mindnyájunk részére értékesek és megszívlelendők voltak Valaki Ádámról jegyezte meg, hogy bűnbeesése miatt mindnyájan nehéz verejtékkel szerezzük kenyerünket. Ma Isten nem a tiltott fát, hanem a széles és a keskeny utat mutatja elénk. Válassz fiam, de megtudd, hogy választásod örök életre szól! Járjunk a keskeny úton, még ha néha tövises és göröngyös is. Járjunk egyenes utakon, és akkor nem kell Isten elől elrejtőzni. Egy másik igen ismert bujkálóról, Jónásról jegyezte meg egy testvér, hogy ő is Jónás példájára futott Isten elől. Együtt dolgozott a cséplőgépnél egy alacsony kis emberrel —, aki ha néhány szabad percük volt, hívta őt, hogy pihenjenek le és olvassák együtt a Szent írást, ő elég kelletlenül követte mindig. Egyszer annyira felgerjedt, hogy azt mondta: Ha ez a kis ember mégegyszer a Bibliát veszi elő, belevágom a szalmakazalba! — Isten nem hagyta Jónást engedetlen útján tovább haladni, hanem megállította. Őt is. Egyik nap amint kint dolgozott a szántóföldön, tisztán hallotta, hogy valaki nevén szólítja: János! Összerezzent. Nem volt ott senki, de mindjárt rájött, hogy az Úr szólt hozzá. Figyelmeztette. Meg is alázkodott, és elfogadta az Úr Jézust, mint Megváltóját. Most az a legfőbb tennivalója, hogy figyelmeztesse környezetét, különösen családját — ha tetszik nekik, ha nem —, hogy jön az ítélet napja! Vigyázzatok, legyetek készen. Jónás könyve felett sokat vitatkoznak. Ez a könyv a csodák sorozata. Megállapították, hogy ma is vannak olyan nagyszájú halak, melyek képesek egy embert elnyelni. — Az igei szöveg azt mondja, hogy "Isten rendelt —, készített egy halat.” Ha nem volnának ilyen nagy halak, akkor is igaz a történet, mert Isten készített erre az alkalomra egy halat. A hal elnyelte Jónást, de nem emésztette meg —, mert nem volt neki megengedve. Volt elég levegő Jónás részére. A hal kivetette —, mert valaki azt parancsolta. Vannak, akik úgy próbálják a történetet magyarázni, hogy Jónás egy halász csónakba esett, sokáig kínlódott ott, majdnem meghalt, de végül is megmenekült. Mi maradjunk az Igénél, mert annak minden szava igaz. Ninive a legrégibb város volt, nagy kiterjedéssel és kb. 2 millió 500.000 emberrel, ha beleszámítjuk a kisdedeket is, akik "nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között.” Nagyon megható Isten irgalma a nagy bűnös város iránt. Isten mielőtt ítéletet tartana, mindig figyelmeztetést küld, jó előre. Igen érdekes megfigyelni, hogy a Ninive-beliek egy általános böjtöt tartottak, mialatt megalázkodtak és imádkoztak. Nixon elnök kérte Amerika népét, mikor az űrrepülők bajban voltak, hogy könyörögjenek, és Isten irgalma segítséget küldött nekik. Isten ma is kész irgalmát megmutatni, ha vannak imádkozok, akik imapoharaiknak édes illatát kitöltik Isten trónja elé —, mert már az egekig hatolt a bűz, a szenny, a gonoszság, amely betölti ezt a földet —, de Isten visszatartja haragját, ha vannak, akik könyörögnek. Vannak? ... Egy testvérnő arról beszélt, hogy Isten elől akkor rejtőzködünk, amikor valami bűnt cselekedtünk. Az ő gyülekezetükben egy érdekes szokás lett bevezetve. Ha valaki vétkezett, el kellett neki mennie a lelkipásztorhoz és bevallani —, kérni, hogy imádkozzon vele Isten bocsánatáért. Ha valaki ezt kikerülte, a bűn kitudódott, és akkor már az egész gyülekezet előtt kellett megvallania és bocsánatot kérnie. Ezzel a módszerrel eljutottak oda, hogy féltek bűnt cselekedni és így a gyülekezet tisztasága védve volt. Hogyan jöttek rá, ha valaki bűnt cselekedett? "Amit fülbe súgva mondtok, a háztetőkről fogják hirdetni!” Minden bűn kitudódik előbb, vagy utóbb. Az is meg van írva, hogy:
