Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-07-15 / 14. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. július 15. A további fejtegetésemben, keresztyén hivő testvéreimre gondolok, akik ismerik Jézus tanításait. (János ev. 4:13-14). Olvassuk a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetését, ahol Jézus mondja neki: “Ha ismernéd az Isten ajádékát és, hogy ki az, aki neked ezt mondja” ... Jézus tovább folytatja beszélgetését Jákob kútjánál az élő vízről; "Aki ebből a vízből iszik csak testi szomjúságát elégíti ki, és újra szomjas lesz; de aki abból a vízből iszik, melyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjazik”. Mindazok, akik vágyakozó szomjas szívvel keresték az igazságot, az Istennel való megbékülést, azok azt megtalálták. Meggyőződésből, lelkesen énekelik azt a kedves éneket: "ím rátaláltam az alapra, mely mindég tartja horgonyom”. A bibliánkban olvassuk, hogy nincsen más alap ezen a földön, melyre a mi életünket felépíthetjük, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus. Vannak, akik azt mondják, hogy kereszténynek lenni önámítás. Azoknak azt felelhetem: Hálásak lehetünk a mi Istenünknek azért, amit nekünk ajándékozott. A mi szívünk tele van örömmel, nem tudunk bánatosak lenni, mert Jézus Krisztus Szolgálat Van egy szolgálat, melyhez nyelv se kell. Se nagy erdő, se kéz, se láb, És mégis ez jut legtovább. Ez a szolgálat hangtalan, Nem gyors, sőt mozdulatlan: Titokzatos: az nem is tudja tán, Miért hűn szolgálsz nap-nap után, Nem is sejti mi hozza azt Hogy bújára talál vigaszt, Csak azt érzi, hogy megjavul, Élte lassan átalakul, Gyönyörűséges iga lesz, Amely boldogságot szerez, így szolgálni könnyen lehet, Nem kell hozzá, csak szeretet. Nem kell nap — néhány perc csupán — Jézus nevével ajakán. Nem tett, csak hit, lélekerő, Akarat, égbeemelő ... Aki végzi, annak kiváltság És Mindnyájunké, mert imádság. (Szerzője ismeretlen.) az a nap, mely a mi életünket megmentette az örök életre. Ez a tudat maradjon velünk, míg a vég eljön. Más nem fontos: Az alapot megtaláltuk. Ha valaki olvasóink közül el akarja érni ezt az örömöt és bizonyságot. Jézus szavaival azt mondom: Jöjjetek az élet forrásához — Jézus Krisztushoz. Jézus mindenkit hív. Mindnyájan ebben a földi életben bizonyos cél felé futunk. Csak vándorok vagyunk, fönt van a hon!... Jézus nem elégszik meg azzal, hogy az Ő szavait csak elfogadjuk. Az Ő parancsa az, hogy ezt tovább adjuk a gyakorlatban, misszióban. Rajtunk keresi gyümölcsként, sőt követeli a valóságos gyakorlati keresztény életet. Ő mondja egy helyen: "Éhes voltam, beteg, szomjas, és ti nem látogattatok meg engem”. — Jézus ma is hív, közeledjünk hozzá úgy, amint vagyunk, keresetlen szavakkal, megterhelt szívvel. Ő hív: jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megterhelt szívvel vagytok, én megvigasztallak benneteket. — Jöjjön az, aki úgy érzi, hogy meg akarja változtatni életét. — Jöjjön az, aki úgy érzi, hogy jobb keresztyén akar lenni, mint eddig volt. — Senki se kételkedjék önmagában. — Senki se gyötrődjék az Ő hitetlenségében, bűneiben ... A segítő kéz itt van! — Áldott legyen Jézus Krisztus neve ezért! Eifert Ádátn 916 Jasmine Lane, Verő Beach, Florida 32960 Missziómezőkről... PH5Í.1 ír MARGIT NŐVÉR Magyarországi baptisták között ez a neve Heckman Margitnak, a budapesti volt baptista árvaház vezetőjének. Margit Nővér, akit volt árvaházi növendékei Margit Mamának is neveznek 1971. októberétől 1972. március 27-ig a Los Angelesben lakó Török Mihály és Mihályné testvérek Heckman Margit vendége volt. Török Mihályné Margit Mama "kisleánya” volt az árvaházban. Hamarosan kitűnt, hogy Margit Mama nemcsak a hálás szívű Törökék, hanem az egész alhambrai gyülekezet kedves vendége lett. A gyülekezetben való első megjelenésétől kezdve megnyerte mindenki bizalmát és szeretetét. A gyülekezetben tett szolgálatai és bizonyságtételei balzsamként hatottak a hallgatóságra. Margit Mama 1919-től 1950-ig volt az Árvaház szolgálatában. 31 évig volt az "Árvaanya”. Az árvaház 1917- ben alakult, s a kedves emlékű Csopják Attila testvérünk az árvaházat a “Misszió Gyöngyé’’-nek nevezte. A magyarországi baptisták értékelésében gyöngy volt ez az intézmény. Az árvák otthona tisztára testvéri adakozásból és testvéri áldozatból állt fenn. Az árvaházat a szeretet tartotta és az árvaház a szeretetet osztogatta: nem volt felekezeti különbség, minden arra szoruló gyermeknek felvette a gondját. (A baptista árvaház 1950-ben beszüntette működését.) Margit Mama naplót vezetett 31 éves szolgálatáról, amelyben a történtek és események eleven hatása alatt feljegyezte tapasztalatait, örö
