Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-07-15 / 14. szám
1972. július 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 3. oldal A N Y U G T A L A N K O D Ó K N A K Ián. 14:1—3. Jézus pedig monda: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higyjetek Istenben és higyjetek Énbennem. Az Én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek, és ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol Én vagyok, ti is ott legyetek”! Ma a világ a nyugtalanság, a bizonytalanság, a forrongás állapotában él. Ha volna egy olyan műszer, amelyik megtudná mutatni a körülöttünk levő nyugtalanságot annak nagy sikere lenne. Ha olyan műszer lenne, ami nemcsak a másikban dúló nyugtalanságra mutatna rá, hanem a bennem lappangó nyugtalanságot is éppen úgy kimutatná, mint a másik emberben, az még sikeresebb lenne. — Ismerek olyan embereket, akik nem nyugtalankodnak. Ezek nagyon finom embereknek látszanak. Sikerük van az emberek között, mert ők nem keresik a hibát a másikban, ez eddig még jó volna, csak az a baj, hogy saját magukban sem! Mert akkor ők volnának azok, akik vétót emelnének a saját felszínes és gyökértelen vallásos életük ellen. De abba sem egyeznek bele, hogy ezt az ő felszínes nyugalmukat más valaki megzavarja. Az ilyenek közül adódTANÁCS Ha úgy érzed, Isten nem lát s nem hall téged, ne zúgolódj, szíved balgán meg ne tépjed! Imaszárnyon szállhatsz Istened elébe, remény hídján járhatsz szivárványos égbe. Csak tedd le a tested, csak tedd le a lelked örömét, bánatát az Isten kezébe! G. S. nak aztán a mai idők modern Jónásai, akik inkább belefeküsznek a Jónások ágyába és próbálnak alvást és nyugalmat színlelni, mert róluk az a hír terjedt el, hogy ők nem nyugtalankodnak. — Ezek azok, akik közömbösek minden és mindenki iránt. Nem jó az ilyen embernek a lelkiismerete sem, mert ha valakit egy-egy csődbe jutott élet nyomorúsága nem rendít meg, vagy nem hoz ki a sodrából, hogyan is vállalna egy ilyen ember részt abból, ami a másik talpra állítását segítené elő? — Nem állítom azt, hogy ez az élet olyan nyugodt és olyan csendes, mint amilyennek mi szeretnénk látni! Valaki így jellemezte a mai életet: "Nem színarany az élet! — Hanem a föld mélyéből kiásott durva vas —. amit a sors-csapásai kikalapáltak és átformáltak — használható eszközzé!” Nem hinném, hogy volna valaki, aki még nem esett volna bele ebbe a sorsnak ilyenféle "Kalapáló és Átformáló” hatalma alá! Ez a kalapálás és formáltatás pedig valljuk be nem kis nyugtalanságunkba került nekünk sem! Élt egy ember egyszer ezen a földön, akit így hívtak, hogy Noé. Ez a név, nyelvünkre lefordítva azt jelenti: nyugalom. Ennek az embernek az egész életén és életének a főművén, a bárka elkészítésén meglátszott ez a nagy nyugalom! De rányomta ez a benne levő nyugalom a bélyegét a környezetére is! Amikor az övéi azt látták, hogy Noé sohasem kutatta, nem kérdezte Istentől, hogy mit akar Isten ezzel a nagy építménnyel, ő megkapta minden napra az Úrtól az aznapra szóló munkatervet és Noé dolgozott. Nyugodtak voltak, mert tudták, hogy mindezek fölött a Mindenható Isten áll és ez a tudat adta nekik a nagy nyugalmat. Ma sincs másként! Ha valakinek a munkája és az élet körülménye mögött nem áll az Örökkévaló Isten, ott szemmel látható módon vibrál az emberekben a nyugtalanság, a félelem, a bizonytalanság. Az Úr Jézus azon a bizonyos utolsó éjszakán látva a tanítványai nyugtalankodását, a szívük remegését, mintha csak Noét akarta volna eléjük állítani ezekkel a szavakkal: "Ne nyugtalankodjék a ti szívetek! Higyjetek Istenben és higyjetek Énbennem! Az Én Atyám házában sok lakóhely van, ha Dedig nem volna, megmondtam volna nektek!” Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek a nyugtalankodóknak. Tehát az Úr Jézus is miként annak idején Noé, szintén készíti a Benne bízóknak a helyet. Tudjuk, hogy "minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosságoknak Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy a változásnak árnyéka"! Jak. 1:17. Gyönyörű üzenete ez Istennek a nyugtalankodó emberiség felé. Csak egy nagy felelősség hárul ránk ebből a nagy Istentől leszállóit Isten-Ajándékából. Olyannak látom én ezt a mai látásom szerint, mint ún. "Egyirányú utat”. Azt kellett éppen ez ige alapján meglátnom, hogy “a minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való a világosságoknak édes Atyjától”. Eddig nincs is semmi baj. Mert Őtőle nap-mint nap alászáll a mindennapi életünk továbbjutásához szükséges ajándék. — De ezt be kellene nekünk látni, hogy ez mind egyirányú munka! Istentől állandóan lefelé jövő ajándék, de visszafelé, aztán semmi; pedig tőlünk is mehetne Isten felé —, felfelé a hálaadásnak, az Őt imádó szívnek és léleknek a magasztaló éneke. Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy "Elmegyek és visszajövök érettetek”, ezzel nem azt akarta mondani, hogy addig azonban, amíg én vissza nem jövök tétlenkedjetek és várjátok a felülről alászálló Istenajándékát, EngemeU Hanem azt, hogy amíg Én a ti jövőtöket építem és fáradozok rajta, addig ti is a rendelkezésetekre álló időt használjátok fel, hogy amikor viszajövök értetek a rátok bízott talentumok nyereségeiről tudjatok beszámolni! Ez az, ami tőlünk visszafelé irányul az Atya felé, mert ez kedves dolog Isten előtt, ha mi a ránkbízottakról jó eredményt tudunk felmutatni! Előre-előre tehát a felfelé vezető úton! — Vegyük észre, hogy az Úr Jézus Krisztus mélyre szállt le azért, hogy mi feljebb emelkedhes-
