Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)

1972-07-01 / 13. szám

4. oldal EVANGÉLIUMI HfßNÖK 1972. július 1. rr Női konf. elnök: Petre Gábomé ! NŐK ROVATA] I Alelnök: Attila Tivadarné 1 Pénztáros: Kish Emőné Rovatvezető: SZERENCSY JÖZSEFNÉ Jegyző: Forrás Edéné .. ÉN SZÁMÍTOK RÁJUK ...!” nyitotta, nézegette, míg el nem bó­biskolt a könyv nézése közben ... Ekkor már öt nap és öt éjjel volt a nagybeteg ágyánál a New Yorkból nötestvére látogatására érkezett G. Még egy éjszakája volt a nagybe­tegnek. Virradatkor kissé megkönv­­nyebbülve így szólt a mellette álló testvéréhez: G-hoz: "Isten veled, kis testvérem...” Öt perc múlva pedig ezt mondta: "Most már haldoklóm.” A nagybeteg szemeiben könnyek csillogtak. Még egy szó hagyta el ajkát: “Istenem ...” és három nehéz sóhaj után a nagy­beteg lelke eltávozott a sokat szen­vedett testből az örök üdvösség ho­nába, hogy színről-színre lássa azt, aki helyet készített a mennyben szá­mára ... Fülöp Árpád Hírek HOLDRÓL A FÖLDRE, HOGY AZ ÚRNAK SZOLGÁLJON James Irwing űrhajós, aki az Apollo 16 rakétával a holdra lépett, kijelentette Philadelphiában a Déli Baptista Nők gyűlésén, hogy lemond a további űrhajózásról és teljes ide­jét, valamint munkásságát az Úrnak szenteli. • Csehszlovákia. (EBPS) Csehszlo­vákiában "koncentrációs zárdákat, ill. kolostorokat" állítottak fel. Az osztrák katolikus hírszolgálati iroda lapja a Kathpress jelenti, hogy azok­nak az apácáknak, akik 1968 óta sza­badon folytathatták vallásos munká­jukat, megtiltották a további nyilvá­nos működést. Az apácákat koncent­rációs zárdákba kényszerítik. Ugyan­akkor arra kényszerítik a katolikus papokat, hogy 60 éves korukban vo­nuljanak nyugalomba. Ez az intézke­dés nagy nehézséget fog okozni a csehszlovákiai katolikusoknak, ahol már is kb. 3500 kisebb egyházközség lelki vezető nélkül áll a pap hiány miatt. Mivel a katolikus szeminá­riumok számát 14-ről kettőre csök­kentették (Leitmeritz és Pozsony) a lelkész-utánpótlás lehetetlennek lát­szik. Amit a bölcsőben tanulunk, az a sírig megmarad. (Salamon) Három esztendeig dolgoztak együtt a Mesterrel, s most a keserű Gol­­gothai út, s a dicső feltámadás után, a tizenegy tanítvány együtt megy Jézussal Bethániáig. Ott megáldja őket és “míg áldá őket... felviteték a mennybe”. Így írja Lukács 24:51. versében. Nem lehetett keserű a bú­csú, “mert nagy örömmel visszatéré­­nek Jeruzsálembe”. De Jézusnak volt búcsúszava hozzájuk, sőt kap­tak megbízatást mielőtt eltávozott a Mester. Szolgálatot bízott a tanítványok­ra: .. hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek”. (Márk. 16:5.) Egy legendát olvastam; s annak egyik kitétele megragadott. A legen­da szerint, mikor Jézus földi szolgá­latának befejezése után felviteték a mennybe, az angyalok észrevették rajta a kereszt és a szenvedés nyo­mait. Gábriel angyal meg is kérdez­te: “Uram, ugye sokat kellett szen­vedned az emberektől a földön?" Igen — mondta Jézus. "Uram — kér­dezte tovább Gábriel —, tudják-e az emberek, hogy te mennyire szeret­ted őket, és mit tettél értük?” "Meg­kértem Pétert, Jánost, Jakabot és még néhányat a tanítványok közül, hogy mondják el másoknak, s azok Mindig, mindenütt Krisztussal! Ki csendben elaludt az Úrban, ne keresd a messze távolban. Az Úr szava ígéri biztatón; Krisztusnál megleled mindenkoron. Krisztusnál és nem idegen honban, nem csalóka, eltűnő álomban. Krisztusnál, ki időnk folyásában miként megígérte, mindig mellettünk van. Krisztusnál itt — Krisztusnál ott... Ó üdvösségszerző szent légyott. Nincsenek távol kedveseink, lám csupán a partnak túlsó oldalán. Rappard Dóra továbbítsák egészen addig, míg az egész földkerekségen tudni fogják, hogy mit tettem érettük” — mondta csendesen Jézus. Gábriel angyal ar­ca azonban kételkedővé vált, mint aki ismeri és tudja milyen hitvány is az ember. Majd megszólalt: "Uram! mi lesz ha Péter, János meg Jakab és a többiek is belefáradnak kérésed teljesítésébe, s nem adják tovább? Van erre az esetre, valami más terved is?” "Nem, nincsen más tervem — válaszolt az Űr szelíden — de én számítok rájuk és megbízom bennük.” Isten sohasem ejt hibát. Jézus az Istenfia sem csalódott azokban, akikre az evangélium szolgálatát bíz­ta, de vajon mireánk számíthat-e az Úr, megbízhat-e bennünk, hűek va­gyunk-e a kevesen is? Pál apostol (I. Kor. 12:5.) rámutat arra, hogy "a szolgálatokban is kü­lönbség van. De mindezeket ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván min­denkinek külön amint akarja”.így, amilyen képességet kaptunk, azzal kell szolgálnunk, mert a mi Krisztus Urunk országának örököse, tagja csupán az lehet, akire Ő számíthat, aki kész a közösségvállalásra, szol­gálatra, aki szolgálatában hallgatni tud a Lélek szavára, intésére, és irá­nyítására. Kérdezd meg Uradat, ho­gyan szolgálhatod őt? A szolgálat kiváltság is, annak, aki végzi, kiváltság mert Jézus elfogad­ja szolgálatodat, bármilyen szerény, de a Lélek indításából jövő. Örömmel gondolok arra a testvér­nőmre, aki minden alkalmat igyek­szik felhasználni; ha útjában gyer­meket lát, hívja a vasárnapi iskolá­ba, ha felnőttel találkozik nem mu­lasztja el a bizonyságtevést Jézusról. Egy testvérnőnk úgy találta meg szolgálatát, hogy saját otthonába hívogatja a nem hivő szülők gyer­mekeit, s ott rendszeresen bibliai tanítással oltja lelkűkbe az Isten igé­jét. Szolgálata kétirányú, mert a gyermek viszi tovább a nem hivő szülei felé azt, amit ő átvett, s ma-

Next

/
Thumbnails
Contents