Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-06-01 / 11. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. június 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCS Y JÓZSEF X£ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnök: Attila Tivadarné Pénztáros: Kish Emőné Jegyző: Forrás Edéné Egy szívvel-lélekkel . . . Ap. csel. 1:14. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv írója, őszinte nyíltsággal tárja fel az első gyülekezet helyzetét, öszszetételét és foglalatosságát. Férfiak és asszonyok imádkoztak ott, egy szívvel, lélekkel. Az egységbe tömörülés, a szívvel, lélekkel való imádkozás két áldott eseményt előzött meg: a Szentszellem kiáradását és a háromezer lélek elpecsételését. Tehát az ajándékot és az áldást megelőzte, s szívből jövő könyörgés. Milyen boldog állapot lehetett az, mikor mindnyájan egyet akartak és kértek. Nem volt semmi gátló körülmény, mert az ellentét helyett megvolt az együttérzés, az egyetakarás, a teljes összhang zavartalansága. Az imádkozó férfiak mellett, az imádkozó nők, akik szent kötelességüknek tartották és érezték ezt a bensőséges imaközösséget. A tanítványok bizonyára nem kifogásolták az asszonyok imakészségét; sőt örömmel látták azok szolgálatát, hogy időt és fáradságot áldoztak, napi teendőik mellett. Mivel érezték, hogy van miért és kiért könyörögni, hisz a szomorú események következtében szétszéledt a nyáj és eltávozott a jó Pásztor, Aki gondos szere-Nézd, kis fiam Nézd kis fiam, ünnepelnek a fák, nem is tudom, mit ünnepelnek, de felvették az azúrkék ruhát s aranyláng önti el a kertet. S ünnepelnek a méhek, darazsak s a virágok is cicomában. S hallod-e a madarakat? Ünnepi dalt zengnek harsányan. Ó ünneplés, mély szépséggel tele, színáradat, illat, fény és zene, egyetemes, forró harmónia. Isteni mü ez s nincs haszontalan ellentmondás benne. Lásd, kis fiam, lelkednek is ezt kell hordoznia. Ölbey Irén tettel vette körül a nyájat. Az imádkozás lehetősége még meg volt és ezt a nemes szolgálatot érdemesnek és hasznosnak tartották és ez hasznosnak is bizonyult. Ezt érdemes volt vállalni akkor és érdemes vállalni ma is! Ez a lehetőség még meg van mindenütt napjainkban is. Milyen erősítőleg hat lelkünkre az a tudat, hogy csendes kamránkban és a népesebb imaközösségben, csend és béke van, mivel Jézus Krisztus jelen van és kész meghallgatni kéréseinket és hálaimánkat. Ha kívül lárma van, nyugtalanság, idegtépő zaj ... Urunk társaságában lelkinyugalom honol. Itt erőt nyer a lélek, mert hite, reménye megújul, szeretete felfokozódik a másokért való szolgálatra. Aki az imádkozásban buzgón kitart, gyakran lát csodát, és mint az első imaközösségnek tagjai, nagy csodának tanúja. Igaz, hogy ezek az első imaközösséghez tartozó férfiak és asszonyok, nemcsak imádkoztak, hanem különböző szolgálatokat is végeztek és minden áldozatra készek voltak az Evangélium terjesztéséért. Megtapasztalták, hogy az áldást megelőzi az áldozat, mert áldozat nélkül nincsen áldás! Megváltónk példát adott ebben is nekünk. Ha azt akarjuk, hogy életünk áldás legyen mások számára, akkor még a legnagyobb áldozattól sem szabad visszariadni. Istenünk nem változott, Ő ma az aki régen volt, Ő kész megdicsőíteni magát a mi áldozatunkban, mikor múló anyagi javainkat felhasználjuk szent országa ügyében. Minél szívesebben hozzuk az áldozatot, annál kedvesebb előtte. Minden alkalommal tapasztaljuk, hogy nem lettünk szegényebbek, hanem gazdagabbak, mert áldoztunk és áldozatunkat áldás kíséri. Isten csodálatos bőkezűségét tapasztalni, az olyan élmény, amit lehetetlen elfelejteni! Nagy bölcsességre vall, ha valaki jól tud sáfárkodni, ha anyagi javait nem pocsékolja el. Viszont nem is kezeli bálványként, nem csupán földi életének céljaira, önzésének kielégítésére használja, hanem gondol az örök jövőre és úgy használja, mint Isten kegyelmének ajándékát, amit az örökkévalóságban sokszor visszakap, nem múlandó és veszendő értékben, hanem mennyei valutában! így írja az Apostol egyik levelében, hogy örökkévaló életre hívattattunk el, ami arra kötelez, hogy az odafelvalókkal törődjünk inkább, mint a földiekkel. Imádságainkhoz ragaszszunk jócselekedeteket, áldozatkészséget, s így nem ér csalódás. Ne legyünk csupán egyháztagok, hanem élő tagjai Krisztus egyházának. Ragyogjon szemeink előtt, az első áldozatvállaló, imádkozó, hős csapat, akik készek voltak vállalni a nehéz próbákkal teli szolgálatot Krisztusért és az üdvözülendő lelkekért. Hitükkel és áldozatukkal megmutatták Isten iránti szeretetüket és hálájukat. Ezt tették hős elődeink is, kövessük jópéldájukat, hogy méltók legyünk áldott Mesterünkhöz, aki életét áldozta értünk, kinek szeretete és áldozata által részesei lettünk Isten kegyelmének és az üdvösségnek. Dorkás asszony ATTENTION CONVENTION DELEGATES! When Is Action Unanimous? Porter Routh tells a little story that indicates how sticky things can become occasionally in a church business meeting. In one church, a matter of business carried by a close vote of 51 to 49. Seeking to get some degree of unanimity, the pastor made a motion that the action be unanimous. There was a lot of discussion and then the vote was finally taken — the motion carrying by 51 to 49. Then the pastor, serving as moderator of the session, declared that since his motion carried, it was a unanimous vote. Ahogy a magas fáknak nagy az árnyékuk, úgy a jó embereknek sok az ellenségük. (Kínai mondás.)
