Evangéliumi Hírnök, 1972 (64. évfolyam, 1-24. szám)
1972-12-01 / 23. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1972. december 1. rr NŐK ROVATA Rovatvezető: SZERENCSY JÓZSEF N £ Női konf. elnök: Petre Gábomé Alelnöki Tatter Vilmosné Pénztáros: Kish Emöné Jegyző: Forrás Edéné ESZTER Eszter könyve 4:16. "És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: ... böjtöljetek értem ... három napig... én is és leányaim is így böjtölünk és eképpen megyek be a királyhoz.. Kétségbeesően nehéz napok szakadtak a fogságban lévő zsidóságra. A végpusztulás réme szállta meg a lelkeket. Egyetlen reménysugár világított csak, hogy Isten szabadítót ad Eszter királynéban. A közbenjárás kockázatos volt, mert csak akkor mehetett valaki a királyhoz, ha hívta őt. Esztert nem hívta. Ha mégis megy, halállal végződhet a közbenjárás. Eszter nem bízik magában. Pedig szépsége megragadta a királyt. Magas méltósága kiváltságot jelenthetett volna. De ott volt előtte Vásti példája. Csak úgy vállalja a közbenjárást, ha imádkozva böjtölnek érte. Nagyon sokszor az ember önbizalma állja útját az Úr segítségének. Amíg valaki ügyességében, tudásá ban, képességeiben, erejében bízik, addig nem is várja és nem is kapja meg az Úr segítségét. Gedeonnál láthatjuk, hogy az Úr vigyáz arra, hogy az Ö szabadítását ne emberi győzelemnek tulajdonítsák. De sok kudarcnak, bukásnak, szerencsétlenségnek volt az oka már a "Majd én megmutatom ...” jelszavú, öntelt emberek erőlködése. Eszter maga mellé állítja a népet. Ez a toborzás nem mások ellen lázitó összeesküvés, hanem az imádság ban és hitben az Isten felé fordulás, a hit erőpróbájának a munkálása. Isten csak oda küld áldást, ahol gyermekei egységben vannak. Az igazi lelki egység, közösség, pedig csak az imádságban, komoly istenfélelemben valósulhat meg a hívőknél. Milyen jó tudni azt, hogy az imaóráinkban nagy lehetőségek és áldások vannak. Csak a nagy, közös szent ügyet: üdvösségünket kell szem előtt tartanunk. Eszter nem vonja ki magát sem a nagy lelki összefogásból, ő is vállalja az imádkozást, böjtölést. Sokan vannak, akik csak másokban szeretnék látni a szent életet, a kegyességet. Sőt igényelik is, hogy imádkozzanak értük. Örökösen panaszolják, hogy nincs buzgóság, nincs szeretet, nincs előrehaladás a lelkiéletben ... de ők semmit sem tesznek érte. Soha nem kívánhatunk olyan lemondást, önmegtagadást, áldozatot, amiből kivonjuk saját magunkat. Az Úr Jézus megítélte azokat, akik másokra elhordozhatatlan terheket raknak, maguk pedig kisujjukat sem illetik azt. Eszter hitt az ima és a böjt erejében, Isten segítségében, de nem volt fanatikus. Mindent tegyen meg az ember, amit csak tehet, és bízza magát az Úrra; így tett Eszter: "... ha azután elveszek, hát elveszek!” Nem a kételkedő ember ingadozása ez. Hasonlít ez a hit a három ifjú hitéhez: “A mi Istenünknek van hatalma kiszabadítani minket az égő tüzes kemencéből... de ha nem tenné is ...” (Dániel 3:18.) Az igaz hit tudja azt, hogy az ima nem arra való, sem a böjt, hogy kényszerítsük Istent akaratunk szerint cselekedni. Betegeinkért való imádkozásban sokszor elfelejtjük azt mondani: "Ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te!” Az az ember botránkozik meg az Úrban, aki azt hiszi, hogy erőszakoskodása által Istent kényszerítheti saját tervei végrehajtására. Szabad sokat imádkozni, szabad józanul böjtölni is nagy lelki célokért — vagy éppen személyes ügyünkben is —, de tudjunk alázatosak lenni és rábízni az Úrra, hogy kérésünket megadja, vagy nem teljesíti, bízva abban, hogy Ő jobban tudja, mi válik javunkra. Eszter kész magát áldozatul adni népéért. Isten szeretete is abban mutatja meg magát, hogy egyetlen Fiát áldozta fel értünk. Vajon milyen bennünk az áldozatkészség? Néha talán nehéz áldozni időnkből, pénzünkből, szellemi vagy anyagi javainkból? Eszter az életét is kockára tette, mások megmentése érdekében. Eszter királyné kegyelmet kapott és szabadulást szerzett népének. Milyen boldogság lehetett ez, tudni, hogy imádsága, böjtje, áldozata, nem volt hiábavaló. Az Úr Jézus Máté ev. 6. részében e három kérdésre ad utasítást: "Mikor imádkozol... mikor alamizsnát osztogatsz ... mikor böjtölsz ...” Eszter életében itt a győzelem titka. Te hol tartasz Testvérem? K. I. Hitért könyörgök így nem könyörgött senki még, Mint én könyörgök a hitért, A nagy hitért, a szent hitért, Amit nem adnék semmiért. Pedig enyém volt valaha, Hittem, hogy eljutok Haza! Az a hit volt a véderőm, Az éltetőm, felemelőm; Az a hit volt az én imám, A csillagom vak éjszakán, Azt a hitet könyörgöm én, Amitől ifjú lesz a vén, Amitől a halott feláll, És a hitetlen prédikál. Mitől fiúvá lesz a kő, Ami a fény, ami erő, Azt a hitet könyörgöm én, Mitől gazdag lesz a szegény. Földet rázó hatalomért, Nem elmúló földi lomért, Hitért, hitért, örök hitért, Amit nem adnék semmiért! Azt a hitet add meg nekem, Add vissza, édes Istenem! Szívem, lelkem sikolt Feléd Azért a régi, szép hitért! Somogyi Béláné Moszkva, Oroszország. Pravda, on September 15, 1972, in a front-page article, is calling for a renewed effort to stamp out all religion. This is occurring in spite of all the hopes the clergy in America who thought that the visit of President Nixon to Moscow would change the Soviet leaders’ attitude toward religion and the church. The editorial pointed out that in one region, Belorussia, during the last year in this one area about 1000 new schools were opened to "re-educate the people” to accept atheism. The editorial also complained that the Soviet Communist youth newspapers do not devote space to articles on atheism in order to educate the new growing generation.
