Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)

1968-05-15 / 10. szám

2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1968. május 15. A SZERKESZTŐ ROVATA KÉRDÉS ÉS FELELET EVANGÉLIUMI HÍRNÖK GOSPEL MESSENGER Published semi-monthly OFFICE OF PUBLICATION Hungarian Baptist Union of America 2844 East 130th St. Cleveland, 0. 44120 Editor — Szerkesztő: DR. BELA UDVARNOKI 609 Woodridge Drive, Murfreesboro, North Carolina 27855 Telefon: (919)-398-4646 Second Class Postage Paid at Cleveland, Ohio Subscription fee: $4.00 per year Előfizetés és címváltozás erre a címre küldendő: Mr. John Szász 1619 Edward Avenue, Canton, Ohio 44705 Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Ave., Cleveland, O. 44102 AZ ISTENI IGEN (Folytatás az 1. oldalról) az öt érzékszervével nem képes ér­zékelni? Van valami, ami fölötte áll az emberi okoskodásnak? Van egy teremtő Isten, és ha van, törődik a teremtményeivel? Van egy gondvise­lő mennyei Atya, akinek tekintete fe­lénk fordul, akinek szava hozzánk szól és akinek szívéből szeretet árad felénk? Van egy ilyen Isten? Igen, van! — hangzik a felelet Jé­zus Krisztusban. “Aki engem lát, látja az Atyát!" mondotta Jézus, “És aki engem szeret, azt szereti az én Atyám!” “Az Isten szeretete kiáradt a szívünkbe, mert Krisztus meghalt az istentelenekért!” mondja a római levél. Isten szeretete a bűnös szív egyetlen reménysége és a lélek utol­só menedéke. Ti fáradt vándorai az életnek, aki­ket a világ csalfasága kiábrándított és az élni-akarástól megfosztott! Ha azt kérditek: Van-e számomra kilá­tás egy életre, melyet érdemes élni? A válasz Jézus Krisztusban ez: Igen, van! "Én azért jöttem, hogy életük legyen és b öv ölködjenek!” szól hoz­zátok az Evangéliumban az Élet Ura. Ti töredelmes szívűek és rabszol-KÉRDÉS: A mi városunkban az angol baptista templomban minden ének után éneklik az “ámen”-t. He­lyes ez? Miért éneklik? VÁLASZ: A baptista és protestáns gyülekezetek a legutóbbi 40-50 évig nevezetesek voltak az egyszerű is­tentiszteleti sorrendről. Az egyszerű­séget felváltotta lassan az ünnepé­lyesebbnek ítélt és hatásosabbnak vélt liturgikus istentiszteleti sor­rend. Egy nevezetes u. n. istentiszte­leti “szakértő” azt írta a Christian Pulpit című szaklapban, hogy az Is­tentisztelet: művészei. Ez a kifejezés mutatja, hogy az istentisztelet ter­mészetéről ennek az írónak fogalma sem volt. A művészi istentiszteleti gái a bűnnek, ti üdvkeresdők és sza­badulásra vágyakozók! Ha azt kérdi­tek: Van valaki, aki leveri rólam a bilincset, számíthatok Isten kegyel­mére, lemoshatja valaki rólam bű­neim szennyét, van valaki, aki segít­het raj tam ? A felelet Jézus Krisztus­ban ez: Igen, van! “Akit a Fiú meg­szabadít, valóban szabad lesz!” hir­dette Jézus. “Ha valaki hozzám jön, azt ki nem vetem!” biztat a Megvál­tó. "Az Űr Jézus Krisztus vére meg­tisztít minden bűntől!” hangzik az ígéret. Jézus Krisztus a mindenható Is­ten “igen” válasza az ember szíve minden kereső, kutató és gyötrődő kérdésére. Istennek valamennyi ígé­rete Őbenne lett igen, olvastuk az elmélkedésünk elején. Viszonozzuk Istenünk eme kegyelmi ajándékát azzal, hogy mi is igent mondunk Ne­ki. Mondjunk Neki igen-t, ha a Szentlélek bűnbánatra serkent! Mondjunk igen-t, ha a mennyei Atya magához int, hogy gyermekévé fogadjon! Mondjunk igen-t, ha az égi Mester követésére szólít fel! Szakít­sunk a bűnös múltúnkkal, szentel­jük Neki az életünket és kövessük Öt. Lant Emil sorrend keresésében kezdték átven­ni az anglikán (Amerikában: episco­pal) egyház szertartásának a részle­teit. Az anglikánok pedig a katoliku­soktól kapták a liturgiájuk egy ré­szét. Ebből a kölcsönzési igyekezet­ből kapták a baptisták és a többiek az "oltár” (szószék) szót, a feszület, a gyertyák és a kettős szószék alkal­mazását. A buzgóság csökkenésével több szimbólumra lett szükség. In­nen származik az "ámen” éneklés használata. "Nagyon jól beillik a sorrendbe”, mondják a lelkészek. Az "ámen” éneklése, ha liturgikus, nem illik be a hagyományos baptis­ta istentiszteleti sorrendbe. Nincs lelki jelentősége, csupán az érzésre (emóció) hat. Ha az ének szövege ima, és a legtöbb éneké az, akkor, dallam nélkül az "ámen” helyén való a szöveg végén. Más a helyzet azonban az énekkel. Az ének dallama a szerző tulaj do na. Olyan mint egy vers, vagy mint egy festmény. Ezekhez a művekhez nem szabad hozzátenni, vagy elven­ni. Ki javíthatná ki Petőfit, ki adhat­na több színt Rembrandt, vagy Mun­kácsy képeihez? A katolikus egyház zeneileg igen kifejlett és művészi. Az énekek végén csak akkor éneklik az "ámen”-t, ha a szerző odatette. A liturgia alatt azonban sokszor használják az "ámen”-t. Az "ámen” éneklés liturgikus függvény, annyit ér mint a szentelt víz. Zeneileg művészet csonkítás. Hibakeresés — rossz foglalkozás. Nem jár jutalommal. # A dolgokat nem úgy látjuk, ahogy azok vannak, hanem, ahogy mi va­gyunk. # Intés sokat ér, de a bátorítás töb­bet. Bátorítás úgy hat, mint a nap­sugár az eső után. (Geothe)

Next

/
Thumbnails
Contents