Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-05-01 / 9. szám
1968. május 1. EVANGÉLIUMI HlENÖK 7. oldal ... És világosság lesz az estének idején . .. Zakariás 14:7 Ez az igevers az Ür napjának eljövetele előtti időszak eseményeinek jövendölésére vonatkozik. A természetes napszak az Ür természetfölötti napjára utal, de most az emberi élet estéjére szeretném vonatkoztatni. A szokatlan ebben az, hogy az estén nem sötét homály lesz — mint ahogy az rendszerint következik —, hanem világosság. És ezt kívánnám minden olvasónknak, aki életének estéjét már elérte. E gondolatoknak a leírására az késztetett, hogy nemrégen meglátogattam nyolcvanhét éves nénikémet, régen elköltözött édesanyám nővérét. Nagyszüleim soktagú családjából ő az egyedüli élő tag. Férjével boldog házasságban élt. Az első világháború után, amikor az épségben hazakerült a frontról, a néninek gondtalan élete volt. Boldog, hivő életet élt a közösségben. Csak gyermekáldásban nem volt része. Ennek ellenére, késői öregkorukig sohasem volt magányban, elhagyatottan. Mi, unokaöccsei és húgai, majd később a mi gyermekeink is, valósággal csüngtünk a nénin. Ahol segítségre vagy jótanácsra volt szükség, Berta néni mindig kéznél volt. Legutóbb, miután már évek óta özvegy volt, egyik unokahúgának a fia lakott nála, mivel annak édesanyja meghalt, Berta néni szeretetteljes környezetében második otthonra talált, így a néni — annak ellenére, hogy nem volt saját gyermeke — hosszú évei alatt több gyermeket gondozott és nevelt, mint bármelyik testvére. Végül azután, amikor elvesztette látását és nem tudta magát gondozni, egy otthonba került, ahol nagvon jó ellátásban és gondozásban részesült. Sohasem panaszkodott, amint az némely idős embernél előfordul. Rokonai gyakran elviszik magukhoz, különösen vasárnapokon. Így találkoztam vele én is egvik unokaöccse özvegyének a házában. Ezek a sorok talán bátorítást nyújthatnak idős testvéreimnek. Ismerek olyan idős embereket, akik nehezen viselik el és szinte fáradságosan vonszolják öregségük napjait. Nemcsak a testi gyengeség az, amit kedvetlenül hordoznak, hanem a lelki gyengeség is, ami talán éppen a testi gyengeséggel, vagy külső körülményekkel van összefüggésben. Az is gyakran előfordul, hogy valaki öregségére egyedül marad. Ilyenkor szinte érthető, hogy az illető már feleslegesnek érzi magát ezen a földön. De az ilyen embernek is meg kell értenie — minden látszat ellenére —, hogy részére Istennek még van megbízatása. Talán nem fölösleges biztatás az öregek felé, hogy kérdezzék, keressék, milyen szolgálatot vár még tőlük Isten. A testi és lelki gyengeségek is sokkal elviselhetőbbek lesznek, ha megtaláljuk életünk estéjén még hátralévő életünk értelmét és célját. Persze, ha ezt csak öregkorunkban keressük, ha az előző években, életünk vonala nem a megfelelő irányban haladt, nehezen találjuk meg. Ezt jó lesz megfigyelni a fiatalabbaknak is, akik még az életútjukat építik. De az idősebbek se hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, hogy életük már haszontalan, felesleges ezen a földön. Sokszor jönnek a fiatalok az idősebbekhez tanácsot kérni. Boldog az az idős ember, akinek hosszú élettapasztalatából lelki küzdelmei és megpróbáltatásai nyomán, végül az Ür segítségével győzelemre jutott életéből van mondanivalója a fiatalok számára. És jól járnak azok a fiatalok, akik elfogadják ezeket az élettapasztalatokkal alátámasztott tanácsokat. Én úgy érzem, hogy az idős emberek szavainak — tekintve az örökkévalóság közelségét — súlya és jelentősége van azok számára, akik még az élet kezdetén vannak, így lesz az idős ember élete — elmúlása után is — gyümölcsöző a fiatalok számára. Milyen kiváltságos helyzetben vannak azok az idős testvérek, akik egy élő, hivő gyülekezethez tartoznak. Nem a szükséges külső és anyagi gondoskodást akarom kihangsúlyozni, hanem inkább a belső lelki kapcsolatot. A gyülekezetekben törődnek az idős testvérekkel, szeretettel veszik őket körül és ezáltal az öreg kor terhe könnyebbé válik. Nem érzik az elhagyatottságot, a magány gyötrő érzését. A gyülekezet is, az idős testvérek is érzik, hogy mit jelentenek egymásnak, s így a kölcsönös szeretet, megbecsülés megédesíti, napfényessé és világossá teszi az öregkor estéjét! W. G. után fordította: T. G.-né. Vidám elme jó orvosság Az öreg földműves mindig elégedetlen volt s panaszkodott. Egy évben neki termett a legszebb és legtöbb alma. Szomszédja úgy vélte, hogy most igazán nem panaszkodhat az öreg s átment hozzá, hogy kifejezze örömét a szép termés felett. "Szomszéd uram, magának van a legjobb termése az egész környéken!’’, mondta a mindig elégedetlenkedő gazdának. De a gazda még csak nem is mosolygott, s sóhajtva mondta: "Hát jó, jó, de hol veszem most a törődött és férges almát a jószágnak?” # János: Házőrző eb a kutyád? József: Hogyne, hogyne — ha hallasz valami gyanús zajt, keltsd fel és meglátod, mindjárt ugatni fog. # "Sajnálom uram, hogy a kocsim meglökte” — szabadkozott az autós — "de önnek elővigyázatosabban kellett volna járnia. Én gyakorlott vezető vagyok, tíz év óta vezetek autót.” "De mi ez hozzám képest” — válaszolta az elütött bácsi — "én már hatvan éve gyalogolok.” # A gondos és gyengéd férj az, aki mielőtt el megy golfozni előkészíti és megolajozza a fűnyíró gépet felesége részére. # Amikor egy férfi és nő egybekelnek, akkor eggyé lesznek. A baj akkor kezdődik, amikor el kell dönteni, hogy melyiké.
