Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)

1968-05-01 / 9. szám

1968. május 1. EVANGÉLIUMI HlENÖK 7. oldal ... És világosság lesz az estének idején . .. Zakariás 14:7 Ez az igevers az Ür napjának eljö­vetele előtti időszak eseményeinek jövendölésére vonatkozik. A termé­szetes napszak az Ür természetfölöt­ti napjára utal, de most az emberi élet estéjére szeretném vonatkoztat­ni. A szokatlan ebben az, hogy az es­tén nem sötét homály lesz — mint ahogy az rendszerint következik —, hanem világosság. És ezt kívánnám minden olvasónknak, aki életének estéjét már elérte. E gondolatoknak a leírására az késztetett, hogy nemrégen megláto­gattam nyolcvanhét éves nénikémet, régen elköltözött édesanyám nővé­rét. Nagyszüleim soktagú családjá­ból ő az egyedüli élő tag. Férjével boldog házasságban élt. Az első vi­lágháború után, amikor az épségben hazakerült a frontról, a néninek gondtalan élete volt. Boldog, hivő életet élt a közösségben. Csak gyer­mekáldásban nem volt része. Ennek ellenére, késői öregkorukig sohasem volt magányban, elhagyatottan. Mi, unokaöccsei és húgai, majd ké­sőbb a mi gyermekeink is, valóság­gal csüngtünk a nénin. Ahol segít­ségre vagy jótanácsra volt szükség, Berta néni mindig kéznél volt. Leg­utóbb, miután már évek óta özvegy volt, egyik unokahúgának a fia lakott nála, mivel annak édesanyja meg­halt, Berta néni szeretetteljes kör­nyezetében második otthonra talált, így a néni — annak ellenére, hogy nem volt saját gyermeke — hosszú évei alatt több gyermeket gondozott és nevelt, mint bármelyik testvére. Végül azután, amikor elvesztette látását és nem tudta magát gondoz­ni, egy otthonba került, ahol nagvon jó ellátásban és gondozásban része­sült. Sohasem panaszkodott, amint az némely idős embernél előfordul. Rokonai gyakran elviszik magukhoz, különösen vasárnapokon. Így talál­koztam vele én is egvik unokaöccse özvegyének a házában. Ezek a sorok talán bátorítást nyújthatnak idős testvéreimnek. Is­merek olyan idős embereket, akik nehezen viselik el és szinte fárad­ságosan vonszolják öregségük napja­it. Nemcsak a testi gyengeség az, amit kedvetlenül hordoznak, hanem a lelki gyengeség is, ami talán éppen a testi gyengeséggel, vagy külső kö­rülményekkel van összefüggésben. Az is gyakran előfordul, hogy vala­ki öregségére egyedül marad. Ilyen­kor szinte érthető, hogy az illető már feleslegesnek érzi magát ezen a föl­dön. De az ilyen embernek is meg kell értenie — minden látszat ellené­re —, hogy részére Istennek még van megbízatása. Talán nem fölös­leges biztatás az öregek felé, hogy kérdezzék, keressék, milyen szolgá­latot vár még tőlük Isten. A testi és lelki gyengeségek is sok­kal elviselhetőbbek lesznek, ha meg­találjuk életünk estéjén még hátra­lévő életünk értelmét és célját. Per­sze, ha ezt csak öregkorunkban ke­ressük, ha az előző években, életünk vonala nem a megfelelő irányban ha­ladt, nehezen találjuk meg. Ezt jó lesz megfigyelni a fiatalabbaknak is, akik még az életútjukat építik. De az idősebbek se hagyják el magukat, ne panaszkodjanak, hogy életük már haszontalan, felesleges ezen a föl­dön. Sokszor jönnek a fiatalok az idő­sebbekhez tanácsot kérni. Boldog az az idős ember, akinek hosszú élet­­tapasztalatából lelki küzdelmei és megpróbáltatásai nyomán, végül az Ür segítségével győzelemre jutott életéből van mondanivalója a fiata­lok számára. És jól járnak azok a fiatalok, akik elfogadják ezeket az élettapasztalatokkal alátámasztott tanácsokat. Én úgy érzem, hogy az idős emberek szavainak — tekintve az örökkévalóság közelségét — sú­lya és jelentősége van azok számára, akik még az élet kezdetén vannak, így lesz az idős ember élete — elmú­lása után is — gyümölcsöző a fia­talok számára. Milyen kiváltságos helyzetben van­nak azok az idős testvérek, akik egy élő, hivő gyülekezethez tartoznak. Nem a szükséges külső és anyagi gondoskodást akarom kihangsúlyoz­ni, hanem inkább a belső lelki kap­csolatot. A gyülekezetekben törődnek az idős testvérekkel, szeretettel veszik őket körül és ezáltal az öreg kor terhe könnyebbé válik. Nem érzik az elhagyatottságot, a magány gyöt­rő érzését. A gyülekezet is, az idős testvérek is érzik, hogy mit jelentenek egy­másnak, s így a kölcsönös szeretet, megbecsülés megédesíti, napfényes­sé és világossá teszi az öregkor esté­jét! W. G. után fordította: T. G.-né. Vidám elme jó orvosság Az öreg földműves mindig elége­detlen volt s panaszkodott. Egy év­ben neki termett a legszebb és leg­több alma. Szomszédja úgy vélte, hogy most igazán nem panaszkod­hat az öreg s átment hozzá, hogy ki­fejezze örömét a szép termés felett. "Szomszéd uram, magának van a legjobb termése az egész környé­ken!’’, mondta a mindig elégedetlen­kedő gazdának. De a gazda még csak nem is mosolygott, s sóhajtva mondta: "Hát jó, jó, de hol veszem most a törődött és férges almát a jó­szágnak?” # János: Házőrző eb a kutyád? József: Hogyne, hogyne — ha hal­lasz valami gyanús zajt, keltsd fel és meglátod, mindjárt ugatni fog. # "Sajnálom uram, hogy a kocsim meglökte” — szabadkozott az au­tós — "de önnek elővigyázatosab­ban kellett volna járnia. Én gyakor­lott vezető vagyok, tíz év óta veze­tek autót.” "De mi ez hozzám képest” — vála­szolta az elütött bácsi — "én már hatvan éve gyalogolok.” # A gondos és gyengéd férj az, aki mielőtt el megy golfozni előkészíti és megolajozza a fűnyíró gépet fele­sége részére. # Amikor egy férfi és nő egybekel­nek, akkor eggyé lesznek. A baj ak­kor kezdődik, amikor el kell dönte­ni, hogy melyiké.

Next

/
Thumbnails
Contents