Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-02-15 / 4. szám
1968. február 15. EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 7. obiul OROSZ BERTA TESTVÉRNŐNK A JOBB HAZÁBA KÖLTÖZÖTT Egy sok szenvedésen átment testvérnőnk pihent meg az örök üdvösségben... Ez a világ részére javarészt csak fájdalmat, keserű könnyeket tartogatott... Elhordozni az élet keserűségeit csak az általa nagyon szeretett Megváltóval a szívében volt képes... Orosz Berta testvérnőnk 1921-ben Domb rád községből (Szabolcs megye) jött az Egyesült Államokba. Itt hamar beilleszkedett az amerikai életbe és jól érezte magát.. A családban Berta testvérnő édesanyja volt az első megtérő, aki a nyílt utcán hirdetett Ige hatására, ott az utcán adta át szívét az Úrnak. Az édesanyát hamarosan gyermekei is követték az Ür útján való járásban, buzgólkodván az Úr dolgában. De az édesanya fáradt teste már pihenni vágyott. Egyik lánya, Rákhel ölében lehunyta áldott szemét, hogy lelki szemeit kinyissa az örök üdvösségben. Gyermekei a magyar gyülekezetben szolgálták az Urat. Berta testvérnő a női körben és az énekkarban buzgólkodott. Aztán jött a betegség ... kórház ... 23 év kórházban ... Még december 15-én meglátogattuk a kórházban. Röviden beszélgettünk és imádkoztunk vele. És 18-án jött a megrázó értesítés. Elköltözött örökre oda, ahol már nem fog szenvedni többet, a mennyek dicső országába. Huszonhét évig volt tagja gyülekezetünknek. A gyászszertartás estéjén Bállá György a New York-i Magyar Baptista Gyülekezet emeritus pásztora és alulírott hirdették a vigasztalás igéit, majd rákövetkező napon alulírott szolgált úgy a temetésrendezői kápolnában, mint a temetőben. Berta testvérnőnk megpihent... Előttünk ment és ki előbb, ki utóbb mi is elmegyünk... Ha hűek le-Gyászolják: nőtestvére Rákhel és szünk mindvégig, találkozni fogunk testvérnőnkkel. annak férje; férfitestvére: István, annak felesége és még sokan hozzátartozók és a New York-i gyülekezet. Isten vigasztalja meg a gyászolókat, a viszontlátás reménységével... Fülöp Árpád t KALOCSAI ÉVA December 16-án déltájban Kalocsai Éva tv .-nőt elszólította az Úr az élők sorából, 93 éves korában. Testvérnőnk magas életkora ellenére élénk és figyelmes volt. Ritkán történt, hogy nem vett részt a közös étkezésen. Ha valaki kérdezte: “Hogy van?”, a válasz minden alkalommal ez volt: “Finomul!” Ezt is mosolyogva mondta. Szombaton délfelé megkérdezték, hogy mit óhajt enni? Kezével intett, hogy semmit. Később mégis egy pohár tejet vitt neki az egyik gondozó, de csak a kihűlt tetemét találta. Temetése dec. 18-án délután ment végbe a Brownlie temetkező intézet kápolnájából. A gyászistentiszteletet Kurtz Lajos igazgató vezette. Angol nyelven szólta Isten igéjét a feltámadásról. Vér Ferenc, szövetségünk elnöke jelen volt és ő hirdette Isten alkalmi üzenetét a 90. zsoltár alapján. Majd Petre Gábor szólott, kiemelve: “A mi hazánk a mennyben van” igéket. Ő mondta a záróimát is. Ezután kikísértük halottunkat a temetőkertbe, ahol Kurtz testvér felolvasta a 23. zsoltárt. Petre tv. imád-Az élet nem a gyerta, sem a gyertyabél, hanem a láng. • A tegnap — csak álom, A holnap — csak remény. De a mát, ha jól használjuk, minden tegnap szép álommá és minden holnap édes reménnyé tehet. • Ne feledd: a legsötétebb felhők felett is derült az ég! • Az a baj a bajjal, hogy néha nagyon ártatlanul kezdődik. kozott és átadta testvérnőnk tetemét az anyaföldnek. Kalocsai Éva testvémő életéről kevés feljegyzés maradt fenn. Szavai szerint 1874-ben született Magyarországon. 1935-ben jött a menházba férjével, Kalocsai Józseffel. Férje néhány év elmúltával meghalt. Testvérnőnk, aki mindenkinek Éva nénije volt, hosszú éveken át szorgalmasan dolgozott a menházban. Egy személyben sokáig szakácsnő és ápolónő volt. Az Űr erős szervezettel és sokrendbeli tehetséggel áldotta meg, amit ő készséggel bocsájtott a menház lakóinak szolgálatára. Elköltözését menházi közösségünk gyászolja. Emlékét szeretettel őrizzük! t DAISY COWELS Menházunknak két éve lakója, Daisy Cowels, 90 éves korában a Breward kórházban, dec. 2-án, rövid betegség után örök álomra csukta szemét. Tetemét hozzátartozói Michigan államba szállíttatták. Jóltevői az emberiségnek . . . Jóltevői az emberiségnek, Imádkozni, akik ma nem félnek; Kik nem félnek és nem szégyenlenek: Megérdemlik a keresztyén nevet. A műveltség olyan fokra hágott, Hogy lenézi a Szent-Háromságot S ki még ma is áldja, magasztalja, Gúnyolódok hahotáznak rajta. Áltudomány, a mindenható pénz, S a hatalom ma mindent elintéz. Nincs is egyéb célunk, azt hirdetik, Az ember csak a földre születik. Lelki élet? ... Mi volna az ... Semmi! Ez életben kell boldoggá lenni!... S így a világ, elkezdve Káintól Mind e napig, a bűn után indul. — Jóltevői az emberiségnek, Imádkozni, akik ma nem félnek; Kik nem félnek és nem szégyenlenek: Megérdemlik a keresztyén nevet. Kádár Imre
