Evangéliumi Hirnök, 1968 (60. évfolyam, 2-11. szám)
1968-01-15 / 2. szám
2. oldal EVANGÉLIUMI HÍRNÖK 1968. január lő. A SZERKESZTŐ ROVATA AZ 1968. ESZTENDŐ FELADATAI Szövetségünk ez évben ünnepli 60 éves fennállását. Hogy a magyar szövetség meddig fog még működni, azt csak az Űr tudja. Bizonyos az, hogy messzemenő terveink már nem lehetnek. Az 1968-as év azonban előttünk van, ez az év a mienk (a szövetségé), a kérdések és feladatok köztünk vannak. Ha az Űr ad még 5—10 esztendőt magyar szövetségünknek, az nagy kegyelem lesz. Ezt az évet az Űr már nekünk adta (nem egyénekre gondolok) és ennek a jó felhasználásáért felelősek vagyunk. Milyen feladatok tárulnak elénk ebben az esztendőben? 1. November végén, a torontói hitmélyít ő-evangélizáció alkalmával ért vissza Cserepka János misszionárius testvér Nyugat-Kanadából. Örömmel és csodálkozással jelentette a torontói gyülekezetnek, hogy menynyi érdeklődő és az evangéliumra szomjúhozó baptista és más testvért talált azon a vidéken. Szétszórtan élnek és semmi kapcsolatuk nincs az amerikai, vagy kelet-kanadai testvérekkel. Philadelphiában van egy buzgó magyar imakör. Az a hír érkezett, hogy egy Philadelphia melletti (New Jerseyben lakó) család kívánja, hogy az ő otthonukban is tartsanak rendszeres magyar imaösszejöveteleket. A montreáli miszszió kezd életre kelni. A torontói gyülekezet pedig Wellandra gondol s az ottani testvérekben éleszti a lelki lángot. A felsorolásnak nincs vége. Ennyi is elég, hogy szemünk felnyíljon és meglássuk a körülöttünk levő lehetőségeket. Biztosra vesszük, hogy sok más lehetőségről kapunk jelentést. 2. Létfenntartásunk. Gyülekezeteinket a lelkek tartják fenn, a lelkek pedig a biblia módszere szerint lélekmentéssel (evangélizációval) jönnek és további lelki gondozással erősödnek. Ügy az első pontban felvetett tárgy, mint ennek a pontnak a kérdése szövetségi gond és a megoldás részben szövetségi feladat. Sajnos ennek a feladatnak a kivitelezésében és megoldásában rövidlátást és szervezési akadályt találunk. Ha szövetségünk nem fedezi fel sürgősen evangéliumi hivatásál, akkor az Úr a kárba veszett időért minket tesz felelőssé. A szép konferenciai beszédek nem elegendők, 1968-ban szép tettekre lesz szükség. 3. Lankadó gyülekezeteink bátorítása. Amint csökken a gyülekezetek és misszióállomások száma, úgy növekedik a távolság a szomszédos gyülekezetek között. És amint nő a földrajzi távolság a magyar gyülekezetek között, úgy mélyül a gyülekezetek magára-maradottsága és egyedülléte. Szép volt az, amikor az ország keleti oldalán levő magyar gyülekezetek időközönként összejöhettek testvéri találkozásra és ezekből az összejövetelekből bátorítást nyerhettek. így volt ez Cleveland vidékén és Chicago körül. Ez az idő elmúlt és magyar gyülekezeteink távolra vetve élnek és küzdenek. Ezek a gyülekezetek most inkább, mint valaha rászorulnak a szövetség szellemi támogatására, tanácsára és bátorítására. 4. Szövetségi életünknek és munkálkodásunknak a jelen helyzethez való alkalmazása. Az Amerikai Magyar Baptista Szövetség a még mindig való létezésével sokak részére meglepetés. Évekkel ezelőtt észre lehetett venni olyan hangulatot, amely már-már feladta a harcot. A szövetség azonban még él! De ez a szövetség nem a 30-as, vagy 40 es évek szövetsége. Előre nem látott események történtek. Az angolosodó fiatalok elmentek. 1956-ban a meglepetésszerű magyar bevándorlással magyar szövetségünk új erőre kapott. Egészen új hajtása ennek az 1956-os megelevenítő baptista utánpótlásnak a torontói testvérek tábora és nyári biblia-konferenciája. Ez a tábori összejövetel igen erős magyar összetartó erőnek bizonyult. A meglepő tény az, hogy a rámái táborban nagyobb magyar összejövetel van, mint a szövetségi konferenciákon. A fő változást azonban abban látjuk, hogy a következő esztendőkben — amennyit az Úr ad — a szövetség támogatja szellemileg és ha kell másként is a gyülekezeteket, míg azelőtt a természetes folyamat az volt, hogy a gyülekezetek támogatták a szövetséget. Ez a mai helyzet és ehhez kell alkalmaznunk munkánkat és terveinket. Alkalmazkodásunkhoz tartozik az a lépés, hogy vegyük figyelembe a kis, szervezetien magyar baptista csoportokat. Szövetségünk eddig szervezett gyülekezetekkel és azok felelős vezetőivel foglalkozott. Most újtestamentomi módra az előbbiek mellett lelki csoportokkal és azok vezetőivel kell együtt munkálkodni. 5. Sok más említésre méltó részletesebb feladat elhagyásával utolsónak megemlíthetjük azt a tüneményt, hogy noha gyülekezeteink fogynak és zsugorodnak, a magyar lelkimunka lehetősége Amerikában és Kanadában még mindig fennáll. Ha szövetségünk holnapját csak a még működő gyülekezetek jövője szempontjából nézzük, a kilátások nem sok jóval biztatnak. De ha a lehetőségekre, az alkalmakra nézünk és ha arra gondolunk, hogy az Űr mezején még sok aratásra való gabona vár, akkor az új meglátás új erőt és új önbizalmat önt belénk. A szövetség minden munkását eltöltheti az az elevenítő és lelket emelő érzés, hogy szövetségre és a magyar baptista misszióra még mindig szükség van. Életkedvet és életcélt nyerünk s a lemondás és feladás szellemét átveszi az új akarás és új lelkesedés ereje. Ne nézzünk messzire, de a jelen adottságait vegyük szemügyre jól. Az országos szövetségi konferencia színhelye 1968-ban BRIDGEPORT, Conn. lesz.
