Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-03-01 / 5. szám
1967. március 1. BvangfUtunl HlraBk #. oldal Nők rovata Nfii konf. elnöke: Bányai Sándomé Pénztáros: Mrs. Elizabeth Haydn Alelnök: Németh Lajosné Rovatvezető: Szerencsy Mária, 105 Demott Lane, Somerset, N. J. “Egyedül maradtam .. (I. Kir. 19:10.) Egykor próféta ajkát hagyta el ez a sóhajtás, mely részben csüggedés vagy keserűség kifejezője is volt. Keserűség volt szívében, az ő leöletett próféta-társai felett, elcsüggedt, mert csalódott az Izrael népében, akik elfordultak Istentől. Be kell vallanunk — hacsak önmagunknak is — hogy emberileg szólva az "egyeddül maradtam” kemény próbára teszi személyes életünket is. Egy keresztyén nő beszélte el nekem a közelmúltban: "... nézd, családom, férjem, gyermekeim vannak és tudod mégis egyedül vagyok ...” Illés próféta bánata nem az ember, hanem a próféta bánata volt, nem személyes ügyéért bánkódott, hanem az Űr ügyéért! Tudom, sokan vagyunk ilyen bánatban, aggódunk az Úr ügyéért, mert úgy látjuk, kihalt a missziószellem a lelkekből, elhaltak a próféták ... Aggódik az a testvémő, aki azt írta: "Mi, akik lelkiek vagyunk, könyörgünk, tegyen az Úr csodát!" Aggódik az a testvér is, aki így ír: “... nem leszek soha senkinek segítségére abban, hogy egyetlen imaház kapuja is bezáruljon!” Nem volt egyszerű dolog a próféta életében sem rádöbbenni arra, hogy "egyedül van", mert Jézabel leölette az Úr prófétáit. Sok ember nem tudja mit jelent egyedül lenni, de a nagy lelkek sora ez, amit így fejezett ki a próféta: "... egyedül maradtam.” Az Úr Jézust nemcsak tanítványai hagyták el, hanem a kereszten úgy érezte, hogy az Atya is elfordította tekintetét s ezért kiáltott így fel' "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet!” Pál apostol így Timótheusnak: ".. .védekezésem alkalmával, senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak ..." Ez az egyedüllét, ez a magára maradás Krisztus tanítványainak ma is a legnagyobb próbája. Könnyű az élet, amikor szeretettel vesznek körül, könnyű hívőnek lenni a gyülekezetben, a lelki közösségben, de nehéz megállni a helyünket akkor, amikor azt érezzük, hogy egyedül vagyunk! Mikor nincs tanácsadónk, egyedül kell dönteni, özvegynek egyedül kell gyermekeit nevelni, feleségnek elhagyottá lenni, nem egyszerű dolog emberi értelemmel sem. De Illés próféta csüggedésének egyik oka a tevékenység hiánya volt. Milyen hatalmas munkát végzett a Kármelen — de életét menteni kényszerül Jézabel elől — a pusztában leülbe a fenyőfa alá, úgy érezte, nincs semmi tennivalója ezen a földön és inkább meghalni kíván. Meg kell látnunk, hogy a tétlenség a legnyomorultabb állapot. Nemcsak átok az, hogy: "... orcád verejtékével egyed a te kenyeredet..(I. Mózes 3:19.), hanem a legnagyobb áldás is. Az igaz istentisztelet sem a tétlen elmélkedés, hanem az önmagunk teljes odaszánása Isten szolgálatára. A keresztyén élet cselekvő élet! De az Úrnak gondja van a fáradt prófétára, bebizonyítja neki, hogy nincs egyedül, jön az angyal, felkelti őt szerető gondoskodással, étellel, itallal látja el. Vajon velünk nem ugyanez történik? Hányszor — mikor nem várjuk —, jön a segítség, bátorítás. Ha az Úr Jézusnak szenteljük a mi életünket, akkor ö nem hagy magunkra, mert megígérte: "Én veletek vagyok ...” és ha velünk van, akkor törődik velünk, táplál bennünket. Küld üdítő vizet is — az Ö drága Igéjét —, de küld hamuba sült pogácsát is, az ő egyszerű szolgáinak bizonyságtételét, mert tudja, hogy a mi utunk is erőnkfeletti. Amikor így felkészítette az Úr Illést a nagy útra, elment az Isten hegyéig, a Hórebig. Itt már az Űr nem angyal által, hanem közvetlenül szól hozzá: "Mit csinálsz itt, Illés?” Ez az isteni szó már felelősségrevonás volt. Hát azt hiszed, hogy nincs már feladatod? Elvégeztél már minden munkát? Illés panasszal válaszol az Úr szavára: "Nagy búsulásom van az Úrért ... elhagyták szövetségedet az Izrael fiai__ a te prófétáidat fegyverrel megölték ... Nem a maga életéért, hanem az Űrért és az ő ügyéért búsult. Mielőtt válaszolt volna az Úr a próféta panaszára, előkészítette az isteni üzenet megértésére. A vihar és földindulás után Illés meghallotta, megismerte a csendes, szelíd szót. A panasza ugyanaz, de most már Isten folytatja a prófétával való beszélgetést. Van feladatod, csak meg kell látnod.” "... menj, ... kenjed királlyá Hazáéit Siriában, ... Jéhut kenjed királlyá Izraelben, ... Elizeust kenjed prófétává te helyedbe .. Világos tehát az Ige üzenete, hogy van Istentől rendelt feladat, amit nekünk kell megoldanunk és van munka, amit nekünk kell elvégeznünk! Végül még Isten azt is közli prófétájával, hogy emberi részről sincs egyedül. Vannak még kétezren, akik nem hajtottak térdet a Baál előtt. Milyen rossz a mi látásunk, amikor azt hisszük, hogy csak egyedül vagyunk. Isten az Igén át ma is megmutatja nekünk és biztosít arról: nincs okunk elcsüggedni, mert nem vagyunk egyedül. Illés elvégezte a reábizott feladatot, megszabadult csüggedt lelkiállapotától. Mi is nagyon boldogok leszünk, ha elvégezzük a reánkbízottakat. Az Úr megmutatja, mit kell tenned, csak kérjed őt.
