Evangéliumi Hirnök, 1967 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-15 / 2. szám
ti. oldal Evangéliumi Hírnök 1967. január 13. CSENDBEN ISTEN ELŐTT ‘Csendességben és reménységben erősségiek lett volna; de ti nem akartátok’ (És 30:15b). Az elmúlt napokban minden elkép zelhető jót kívántunk egymásnak. Habár sokszor az az érzésünk, hogy ezekkel a jókívánságokkal kissé egyoldalúan ítéljük meg a jövőt. Az biz tos, hogy lesz az új esztendőben is sok szép és jó élményünk, de az is biztos, hogy lesz új nehézség, meg próbáltatás, erőnk feletti teher is. Ezért helytelennek tartom, ha az év kezdetén csak boldogságról beszé lünk és felkészületlenül indulunk el egy útra, melyről előre tudnunk kell, hogy nemcsak rózsákat, hanem tö viseket is nyújt majd. Nem az a célom most, hogy feketére fessem a jövőt hallgatóim előtt hanem inkább arról szeretnék beszélni, hogyan készülhetünk fel az előttünk álló feladatokra, problémákra és nehézségekre. Elsősorban erőre van szükségünk Honnan várjuk az erőt az előttünk álló év feladatainak elvégzésére? Ki hez szándékozunk fordulni, ha az előttünk álló évben, erőnkfeletti megpróbátatások jönnek ránk? Mit te szünk akkor, ha olyan problémák és feladatok megoldása elé állít az élet amelyre magunktól nem vagyunk képesek? Igaz, senki sem tudja, hogy így lesz-e. Lehet, hogy életünk a megszokott mederben folyik tovább egészen az év végéig. De az is lehet, hogy fordítva lesz, hogy egyáltalán nem úgy jön, ahogy gondoltuk. Fel vagy-e készülve minden eshetőségre, kedves olvasóm? Ha hosszú, ismeretlen útra indulunk, úgy készülünk fel, hogy ne érhessen meglepetés. Van-e egy olyan erőforrásod, amelyből meríthetsz, ha saját erőd végére értél? Az ember különböző erőforrásokra számít. “Összetartásban van az erő”; "Tudásban a hatalom”, stb. Ezen mondások igazságát nem akarom megcáfolni. Mit használ azonban az összefogásra való készségem, ha a másik a döntő órában cserben hagy? Mit ér tudásom, ha olyan helyzetbe jutok, ahol nem tudom alkalmazni? Isten Igéje egy másik erőforrásra hívja fel figyelmünket: "Csendesség ben és reménységben erősségiek lett volna." A gyakorlati életből tudjuk, hogy a csendesség, a kikapcsolódás új erőt ad. A lelki lét terén még fontosabb a csendesség. A csendesség legelső feltétele annak, hogy Isten erőforrásiból merítsünk. Ameddig mi sürgölődünk, ügyködünk, s a magunk erejével pró báljuk megoldani problémáinkat, az Isten erőforrásához vezető csatorna zárva marad. Nem egészen úgy van ahogy a közmondás tartja: "Segíts magadon s az Isten is megsegít.” Az Isten segítségének nem az a feltétele hogy mi megfeszítsük saját erőnket hanem az, hogy feltétlen bizalommá5 az ö kezébe helyezzük életünket. Ezzel nem azt mondom, hogy ne tegyünk meg minden tőlünk telhetői a feladatok megoldására, vagy a nehézségek leküzdésére. Sőt, azt mondom, igenis, munkálkodjunk. De ne azzal a gondolattal, hogy a mi erőmmo és komi Több világvárosban ismerőssé lett e két név: Kimo és Komi. E két nevet viselő férfi megfordult Londonban, Berlinben, New Yorkban... Ki is ez a két férfi? E két férfi Ecuador (Dél-Amerika) dzsungelj éhez közel nőtt fel és ott él ma is. Amikor látjuk őket mosolyogni, halljuk beszélni és énekelni, nem tehetünk mást, mint Istent dicsőíteni azért a nagy kegyelemért, amiben ré szesítette Kimót és Komit, íme, a történetük: Tíz évvel ezelőtt Kimo és Komi azok között voltak, akik megöltek öt fiatal amerikai misszionáriust. Az eset megrázta egész Amerikát, sőt az egész világot. Öt fiatal, jól képzett amerikai férfi vére öntözte a még, mindig pogány világ földjét... De a kiömlött vér termékeny volt; a hősi halált halt misszionáriusok fáradha tatlan munkája haláluk után hozta meg igazi gyümölcsét. A misszió munka nem maradt abba az Auca indián törzs között, melynek tagjai követték el a gyilkosságot, mert a gyilkosságot követő évben az egyik mártír özvegye és egy másik mártír rokonai utaztak az Auca feszítésünk mozgatja meg az Isten karját, hanem azzal a tudattal, hogy az Ö ereje tesz képessé bennünket minden teher viselésére, melyet Ő reánk helyezett, elhordozására. Csendességben van az erő! Ezt az egy mondatot szeretném kedves hallgatóimnak útravalóul adni az új esztendőben. Csendesség az Isten jelenlétében. Új erőt ad a legnagyobb megpróbáltatások közepette. Ha eddig még nem tapasztaltad, ha nem is tudod elképzelni vagy elhinni. Azt tanácsolom, próbáld ki. Ha teljesen erőtlennek érzed magad, ha kilátástalannak véled helyzeted, csendesedj el imában Isten előtt, mondd el Neki az te erőtlenségedet, s ne arra kérd, hogy pótolja ki a te kicsiny erődet, hanem arra, hogy ruházzon fel téged az Ő erejével. Ő hozzád is úgy szól, mint szolgájához: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm gyöngédségben lesz teljessé.” (2. Kor. 12:9.) Macher János indián törzs népéhez és folytatták lélekmentő munkájukat. És az új miszszionáriusok munkája nyomán megtért Kimo és Komi is, sok más bennszülöttel együtt. Kimo és Komi most nagy segítségére vannak a misszionáriusoknak. Ma már ők is szolgálnak saját népük között. És ők is eljöttek a berlini evangéliumi világkongresszusra, ahol Billy Grahammal és másokkal találkoztak. Vezetőjük Rachel Saint, egy meggyilkolt misszionárius testvére, aki szintén az Auca indián törzs között folytat missziómunkát. Rachel Saint és a két bennszülött nem sokáig lesznek a kultúrvilágban. Már most is nagyon vágynak vissza a dzsungel tövébe, hogy folytassák az általuk elhagyott, emberi szavakkal ki nem fejezhető, isteni áldásokat tartogató, áldozatos lélekmentő szolgálatot. Imánk, hogy Urunk gazdagon áldja meg munkájukat F. Á. INKÁBB AZ IGAZSÁG ütlege, mint az ámítás csókja. # # * AZ ÁRULKODÓ NEM VÁLIK dicséretére annak, aki őt dicséri.
